Itt a szeptember, itt a befőzés.
Itt a szeptember, itt a befőzés. Nem tudom, ki hogy van vele, én imádok pépekkel pepecselni, az utolsó szakaszt kivéve, amikor a cuccot forralni kell, és szerte szét fröcsög mindenhová a konyhában. Persze a befőzésben nagy a kockázat, mi van ha nem sikerül, mi van, ha nem áll el, mi van, ha nem zár jól az üveg, na és a legnagyobb para, honnan lesz elég üvegem? Gyűjtögetni kell egész évben, máshogy sajnos nem megy.
Az első és legfontosabb befőzni való szeptember tájékán a padlizsán, hogy télre legyen jó sok, finom padlizsánkrém. Két érv is szól mellette: egyrészt jóval olcsóbb egy csomót befőzni, mint mindig megvenni, másrészt a home made padlizsánkrém a legfinomabb.
Recept nagyon sok van, mondom az enyémet, de ezt aztán mindenki kedve szerint variálhatja. Egy hatalmas adaghoz kell 10 kiló padlizsán, 1 kiló piros húsú paradicsompaprika, só, meg egy liter olívaolaj.
Szóval a padlizsánt és a paprikát meg kell sütni sütőben, majd egy nagy lábasba tenni, és botmixerrel jól összetrutymózni, felönteni jó sok olajjal és forralni, forralni. Amikor már annyira fröcsög, hogy kiégette a ruhánkat meg a szemünket is kétszer, akkor a tisztára mosott üvegekbe szedni, lehetőleg légbuborékok nélkül. Minden üveg tetejére öntsünk olajat, hogy elzárja a levegő útját, amitől a padlizsánkrém megromolhat. Ha tiszta az üveg, és olajjal jól lezárjuk a tetejét, nem is kell bele tartósítószer, simán eláll egész télen. Aztán az üvegeket jól lezárjuk, és dunsztba tesszük, értsd: becsomagoljuk két nagy paplanba, és megvárjuk míg lassan kihűl, ez nagyjából két nap.
Én ezt a padlizsánkrémet szeretem a legjobban, de lehet bele tenni hagymát, fokhagymát és paradicsomot is. Én mindenből biót vettem, így 13 üveg padlizsánkrém össz költsége 6000 forint volt, nem bio alapanyagokból meg fele annyi, és mindennel együtt négy óra munkám volt vele. Ha bárkinek van valamilyen tuti befőzőreceptje, mindenképpen ossza meg velem!
