A hétfőn kezdődött méregtelenítő kísérlet második napja csekély kilengéssel és sikerrel zárult. Öt liter ásványvíz, 90 perc hatha jóga, két tányér leves, és párolt cukkini mellett a következő kilengések történtek: két kávé, négy szál cigi, három szál baromfivirsli, tej, egy szelet sajt, és gyümölcs, pedig a diéta leírása szerint kedden csak zöldséget lehetett volna. Viszont hős voltam: nem ettem ki a barátnőm tányérjából a szupergusztusos tepsiskrumplit, sem a hagymakarikát, hanem szigorúan kortyoltam egy pohár almaízű teát a Millenárisban. Nem vagyok egy önsanyargató, nagyon nem, de egy évben pár napra ki lehet bírni, gondoltam magamban.
Viszont a munkavégzésben hátráltat a szénhidráthiány: az agyam zsírért és cukorért kiált, meg gondolom a szerkesztőm is, akinek tegnapra ígértem egy nagy anyagot, de nem állt össze a fejemben, mert ott most csak káposztalé úszik.
A második nap sokkal könnyebb tartani a diétát (persze vannak kilengések), mint az elsőn, és könnyebben megy össze a farmerom gombja. Délutánra viszont már úgy érzem magam, mint egy kicsit leeresztett lufi. A mérleg a kiindulóponthoz képest 1 kiló negyven dekával mutatott kevesebbet a harmadik nap kora reggelén.
Ja, és amit mindenki kérdez: nem, nem fingat vészesen a káposztaleves.
