Ha a fenti képre kattint, egy galéria formájában nyomban meglátja, miért volt zárva az Erzsébet körút és a Király utca sarkán lévő Kentucky Fried Chicken a múlt keddig. Globális trend manapság a gyorséttermek úgymond belassítása, azaz finomítása, emberközelibbé (azaz elviselhetőbbé) tétele, és valamennyi megakajálda próbálja levetkőzni manapság már túlzottan igénytelennek tűnő imidzsét. A magyar KFC-k tulajcégének ügyvezetőjétől megtudtuk, hogy ez esetben nem kifejezetten erről volt szó, egyszerűen csak felújításra szorult az étterem. Akárhogy is, fel- és megújították az Erzsébet körúti KFC-t, és ebből az alkalomból megnyitóestet tartottak, amin mi is részt vettünk, tolakodtunk, lábatlankodtunk, csirketeszteltünk és illetlen kérdést tettünk fel a kabalabácsinak.
Apropóként szolgált az is egyébként, hogy csak 2007-ben 9 új franchise-csirkéző nyílt a korábban meglévő 4 mellé, tehát komplett KFC-invázió alatt áll a város. Miután ezt megtudtuk, minimális erőszakossággal a konyhába is bekíváncsiskodtuk magunkat, igaz, itt fotózni nem engedtek, bár nem teljesen volt világos, hogy miért. Egy nyakig paníros alkalmazotton kívül minden patikatisztasággal csillogott a meglepően kis helységben, a csirkefalatok pedig vidáman rotyogtak az olajban, ahogy kell. Amikor kisült az első adag a vadonatúj konyhában, elvágtak egy szalagot, és lehetett enni, ugyanúgy, mint mindig.
Leteszteltünk tehát az egyébként változatlanul maradt KFC-kínálatból annyit, amennyi belénk fért, a következő eredménnyel. Kétfős különítményünk vegetáriánus tagja úgy találta, hogy az egészből a káposztasaláta volt a legfinomabb. A húst is evő Velvet-kommandósnak sem szöktek könnyek a szemébe az egyébként korrekt rántott csirke hatására, bár ezt nem is várta. Ehelyett szintén egy "köret", a vajas főtt kukorica ízlett neki a legjobban, ami hiába van mirelitből (szemben a frissen, magyar termelőtől vásárolt szárnyashússal), olyan ízélményt nyújt, mint semmi más, amit aznap ott ettünk. A desszertek közül egy-egy dobozba zárt mascarponés torta jutott nekünk áfonyakrémmel, ami szintén jól esett, bár a krém folyós volt, a tészta pedig száraz-morzsálódó, tehát a doboz nélkül jóindulattal sem lehetett volna tortának nevezni. Ízben mindenesetre simán lekörözte a később felszolgált ünnepi vajaskrémes csokitortát, ami azonban nem KFC-termék volt, hanem egy (rossz magyar) cukrászdából rendelték.
Jelen volt a rendezvényen egy hús-vér Sanders ezredes is, a KFC kabalafigurája, akinek ujjszopásról szóló eredeti szlogenjét Madonna is megénekelte (persze Erotica című albumán), és akitől nem átallottuk megkérdezni, hogy paróka van-e rajta. Megtudtuk, hogy nem, csak a szerep kedvéért őszre festették az ötvenen jócskán túl járó úr egyébként egyelőre egyáltalán nem őszülő tincseit. Volt műsor is, például Kőhalmi Zoltán humorista, aki, bár a körülmények nem kedveztek neki, viccesebb volt, mint bármi, amit magyar kereskedelmi televízióban volt szerencsénk látni az elmúlt 10 évben. Előtte a Bolyki Brothers énekelt, de a legjobb szám akkor csendült fel, amikor a vacsora előtt háttérzenének bekevertek egy kis Sophie Ellis-Bextort.
És ha már a "régió" főnöke elejtett erről pár szót, a KFC-ket is üzemeltető cég magyarországi igazgatójánál érdeklődni kezdtünk, hogy mikor érkezik végre hozzánk a misztikus Starbucks. "2009-ben" - válaszolta ő, tehát jövőre már biztosan ihatjuk a világhírű nagypoharas kávékat. (Illetve ihatjuk már most is, hiszen van már hasonló szisztémájú kávézó Budapesten, például a gyorsétterem-de-egész-emberi trendbe szintén passzoló Coffeeshop Company.)
