Ha álmatlanságban szenvedsz, vagy gyakran felébredsz az éjszaka közepén, gondolj arra, hogy a középkorban nem egyhuzamban aludtak 7-8 órát.
Charles Dickens, a híres angol író súlyos álmatlanságban szenvedett. Éjszakánként gyakran a gázlámpákkal megvilágított londoni utcákat rótta éjfél körül, és ezeket a sétákat meg is örökítette írásaiban. Bár Dickens szokása egyedi, korántsem ő volt az egyetlen, aki az éjszaka közepén ébren volt. A több fázisból álló alvásnak évszázados múltja van, sőt az ipari forradalomig széles körben elterjedt volt.
A középkorban elterjedt szokás volt a kétfázisú alvás
Roger Ekirch történész, az amerikai Virginia Tech professzora több mint kétezer történelmi forrást vizsgált meg, és rengeteg utalást talált arra, hogy az iparosodás előtt az emberek általában két szakaszban aludtak.
Már az ókorból is vannak erre bizonyítékok, de mivel számos írásos forrás a középkorból származik, gyakran középkorinak hívják ezt az alvási mintázatot; még a 14. században élt Geoffrey Chaucer angol költő is említi a Canterbury mesék című művében. A szokás később is meglehetősen gyakori volt, ahogy azt a 19. században élt Dickens példája is mutatja.
De hogyan is nézett ki pontosan a két szakaszból álló alvás? A 17. századi, részletesebb adatok szerint az emberek este 9-11 között feküdtek le, és két-három órát aludtak – ezt hívták első alvásnak. Attól függően, hogy mikor tértek nyugovóra, 11 és hajnali 1 között felébredtek. Mindez teljesen természetesen történt, külső zaj vagy zavaró tényező nélkül, és ébresztőórájuk sem volt.
Ezután egy-két órát ébren voltak, ez idő alatt pedig mindenféle dolgot csináltak: raktak a tűzre, kisebb háztartási munkákat végeztek, imádkoztak, elmélkedtek, beszélgettek vagy házaséletet éltek.
Ezt követte a második alvás, amely hajnalig vagy még tovább tartott. Korszakonként és tájanként változhattak a pontos időtartamok, de a struktúra hasonló volt.
Ha nem lenne lámpa, két szakaszban aludnánk éjszaka
Az állatvilágban gyakori jelenség, hogy két vagy még több szakaszban pihennek. A szokás természetes eredetét egy emberi vizsgálat is megerősítette. Thomas Wehr amerikai alváskutató 15 férfi részvételével végzett egy kísérletet az 1990-es években.
Egy hét megfigyelés után megfosztotta őket a lámpáktól, így a természetes vagy mesterséges fénynek köszönhető „nappali órák” száma 16-ról 10-re csökkent. Ebben az időben az alanyoknak egy sötét, ablaktalan szobában kellett tartózkodniuk. Eleinte megtartották a korábbi alvási mintázatukat, vagyis késő estétől reggelig pihentek.
Négy hét után viszont nagy változás történt: nem egyetlen blokkban, hanem két, nagyjából egyenlő hosszúságú szakaszban aludtak, amelyek között 1–3 órás ébren töltött időszak volt.
Az alvás-ébrenlétet szabályozó melatonin hormon szintje igazolta náluk, hogy a cirkadián ritmusuk biológiai szinten is megváltozott.
A két szakaszból álló alvás az ipari forradalom idején kezdett eltűnni, a gázlámpák, majd az elektromos világítás elterjedése felülírta az évszázados éjszakai szokásokat. Az emberek később feküdtek le, és az első alvás egyre hosszabbá vált a második rovására, majd a 19. század végére a legtöbb városlakó már egyhuzamban aludta át az éjszakát.
Ha felébredsz éjszaka, ne ess pánikba
A két szakaszból álló alvás nem tűnt el teljesen, bizonyos népcsoportokra, közösségekre ma is jellemző. Egyes szakemberek szerint a szegmentált alvásnak lehetnek előnyei. Az alvás az éjszaka elején a legmélyebb és legpihentetőbb, majd egyre felszínesebbé válik. Ezt a mélyebb szakaszt lehet jobban kihasználni a két fázisban történő pihenéssel.
Azoknak, akik álmatlanságban szenvednek, és rendszeresen felébrednek az éjszaka közepén, már az is segíthet, ha tudnak arról, hogy létezik a kétfázisú alvás. Ha tisztában vannak azzal, hogy évszázadokon keresztül ez volt a normális, nem kell szoronganiuk, mert ébren vannak. Tekintsenek rá úgy, hogy megvolt az első alvás, és hamarosan következik a második. Aki viszont nem küzd álmatlansággal, annak a megszokott 7-8 óra a legjobb megoldás.
Ha nehezen tudsz elaludni, ne stresszelj miatta, mert csak rontasz a helyzeten.
