Már iskoláskorodban az volt a mottód, hogy „elég lesz ennyi, nem kell megerőltetnem magam”? Ahelyett, hogy próbáltad volna a legjobbat nyújtani, megelégedtél egy biztos közepessel? Akkor ez az írás neked szól.
Sokan úgy állnak hozzá a dolgokhoz – legyen szó iskolai dolgozatról, munkahelyi feladatról vagy akár magánéleti kérdésekről –, hogy minek túlteljesíteni, úgysem érdekel senkit, milyen jegyet szerzünk vagy mennyi energiát ölünk egy munkába. A lényeg, hogy megússzuk, biztonságban átevickéljünk a túlpartra. Darius Foroux blogger, életmódtanácsadó szerint ez a lehető legrosszabb hozzáállás.
Az ilyen gondolkodású emberek azt hiszik, másoknak tanulnak, mások kedvéért teljesítenek egy munkakörben. Úgy gondolják, a leendő munkaadók úgysem nézik az iskolában kapott érdemjegyeket, csak az érdekli őket, megvan-e a végzettséged, vagy sem. Akkor meg minek megerőltetni magad, miért nem elég kényelmesen átcsúszni egy kettessel vagy hármassal? Az igazság azonban az, hogy sohasem másoknak teljesítesz, hanem mindig saját magadnak. Mint Ralph Waldo Emerson mondotta: „Semmi más nem hozhat békét neked, csak tenmagad.”
Ha mindig megelégszel a középszerrel, ahelyett hogy a legjobbra törekednél, benne ragadsz egy káros mentalitásban. Sikertelen maradsz, mert sohasem hajtasz rá, hogy jobb legyél saját magadnál, hanem elevickélsz abban, amit különösebb erőfeszítés nélkül képes vagy megtenni. Természetesen ha épp ebben a helyzetben vagy, nehéz észrevenned a problémát. Mindannyian voltunk már így: nem ritkaság a béna munka, amit csak a pénzkereset miatt csinál az ember, de semmi hasznot, semmi örömet nem talál benne. Akkor meg minek erőlködjön? Sok párkapcsolat hal lassú halált emiatt a mentalitás miatt: amikor véget ér a kezdeti lelkesítő időszak, a párok úgy gondolják, elegendő a mindennapi megszokás, nem kell többé a másik kegyeit keresni. Nem veszel többé virágot a párodnak, hiszen úgysincs értelme – gondolod. Romantikus vacsora helyett inkább otthon maradtok sorozatot nézni.
Az egyszerű, de nagyon fontos szabály, ami alapján hozzá kell állnod az élethez: mindig igyekezz a legjobbat nyújtani, a legtöbbet kihozni magadból. Sohase elégedj meg azzal, hogy csak épp a megfelelőt hozd. Mindig próbáld túlszárnyalni magad, még akkor is, ha amúgy nem igazán látnád az értelmét. Miben törekedj mindig a legjobbra? A dolgozatban, amit írsz. A feladatban, amit végzel. A beszámolóban, amit le kell adnod a főnöködnek. A termékben, amit fejlesztesz. A vállalkozásban, amit építesz. A könyvben, amit írsz. Abban, ahogy a gyerekeidet neveled. A másokkal való társas érintkezésben, beszélgetésben. Ne várd, hogy a szádba repüljön a sült galamb, cselekedj, tegyél magadért! Ha elégedetlen vagy a munkáddal, ne félj váltani. Ha nincs munkád, ne legyél lusta utánajárni a lehetőségeknek, és ne légy finnyás elfogadni az adódó lehetőségeket. Nem másoknak dolgozol, hanem saját magadnak. A stagnálás megöli az ambícióidat, és egész életedre sikertelenné tesz.
