Így lett belőlem hobbiasztalos

Alig három hete nyitott meg Budapesten az a közösségi barkácsműhely, ahová bárki mehet fúrni és faragni. Mivel én teljesen laikusnak érzem magam a gérvágó vagy a szalagfűrész kezelésében, elhatároztam, hogy megnézem, mit is lehet készíteni 5 óra alatt. A téma a virágtartó volt, de ezen belül nem volt megkötés, mindenki azt készített és úgy, ahogy akart. A sztori azért nem innen indult, hogy az illetékes hatóságok megnyugodjanak, volt kötelező munkavédelmi alapképzés, megtudtuk mihez kell védőszemüveg, mihez ne nyúljunk, és mikor kötelező a fülvédő használata. 

Prekoncepcióm és előzetes tapasztalataim alapján 30+-os nőkre lőttem be a barkácsoláson részt vevők körét, ehhez képest volt kétgyerekes anya, lelkes srácok, egy angol-magyar vegyespáros, ahol a nőtag a szinkrontolmács szerepét töltötte be, és két nagyon kedves segítő, akik mindent megkerestek, odaadtak, megoldottak. 

Persze a történet itt inkább valaminek a vége, mint az eleje, hogy hogy kezdődött, azt a műhelyvezetőnek és asztalosnak gondolt Pozsár Péter, a Hello Wood egyik tulajdonosa mesélte el két mérés közt, mi is ez az egész Technika #1.

"Ez a műhely azért jött létre, mert 6. éve csináljuk a Hello Wood táborokat, melyek egy szakmai közegnek szólnak és nagyon sok olyan visszajelzés volt az évek során, hogy a szélesebb közönség is szeretne részt venni egy ilyen közösen építő, tapasztaló, megismerő projektben. Ezzel párhuzamosan a táborok miatt kialakult egy nagyon komoly infrastruktúra, a gépek, a tapasztalat meg az összes ehhez kapcsolódó kapcsolati tőke, kereskedőcégek, szerszámszponzorok. Létrejött egy infrastruktúra amit szerettünk volna ha egész évben működik, mert akkor gazdaságos.

Egyszerűbben elmondva, ez a hely olyan mint egy fitnesz klub, vehetsz bérletet, és csinálhatod önállóan a dolgokat, vagy személyi edzőt kérsz, de akkor az ő díját is ki kell fizetned. Azt is lehet, hogy más eddz helyetted, és az is lehet, hogy átbeszéled valakivel, hogy mit szeretnél. Mi berendeljük a felületkezelő anyagokat, a fát, és amire még szükség van, azokkal a kedvezményekkel, melyeket mi megkapunk a szponzoroktól, és utána indulhat az "edzés".

Nagyon régen keresték a Technika helyét, míg rátaláltak a Polira ( Közgazdasági Politechnikum). Szerencsére ott volt András (A Hello Wood másik tulajdonosa), itt érettségizett, és ők nyitottak voltak a műhelynyitásra.

Arra a kérdésre, hogy kiket várnak ide, Pozsár Péter vázolta a látogatók körét. "Három célközönség lett meghatározva, az egyik a fiatal szakemberek, akik nemrég végeztek, a másik, akiknek már van papírjuk, de nincs műhelyük vagy infrastruktúrájuk hogy az első megrendeléseket megcsinálják. Aztán van a nagyközönség, akiknél éreztek egy igényt, hogy szeretnének ők teremteni valamit. "Ez egy nagyon nagy élmény, ezt tapasztaltuk magunkon és az idelátogatókon is." - ez pedig csak megerősíteni lehet.

Az iskola diákjait is igyekeznek bevonni, idén még csak szakkőr jelleggel, de jövőre már a tantervbe is igyekeznek beilleszteni az asztalosmunkát, addig pedig közösen terveznek padokat egy iskolabútor fejlesztési program keretében a gyerekekkel. Bár sok megkeresést kaptak a bővülés irányába,önkormányzatoktól és a magánszférától egyaránt, szeretnék ha először ez a műhely működne stabilan, és a tapasztalatok függvényében formálódna tovább a Technika. A csapatépítő tréningek is tervbe vannak véve, de szeretnék, ha az elkészült objektumok, egy civil szervezethez vagy önkormányzathoz kerülnének, azaz hasznosulnak. "Azon kívül hogy mindenki jól érzi magát, lenne egy társadalmi hasznosítása is" -tette hozzá Pozsár.

A workshopokra hatalmas az érdeklődés, és vannak különböző szintek ahonnan el lehet indulni,és arról van szó, hogy ki kell képezni azt a közönséget, aki érdeklődik ez iránt, és egyre profibbá válik a közönség, úgy tudunk majd egyre komolyabb dolgokat csinálni. Kutyaólat sokan szeretnének csinálni, de ez egy másik szint, amit nem lehet egy délután alatt megcsinálni, erre fel kell készülni, felületkezelni kell, szóval ez egy hosszabb program, de ezeket készítik elő a szerdai barkácsolások.

Szeretnének bevonni idős szakembereket is, most meghirdettek egy műhelyvezetői pozíciót, ahová direkt idősebb szakembert keresnek, aki át tudja adni azt a tudást- legalább részben, amivel rendelkezik. A tervek között szerepel, hogy akárcsak külföldön, bővüljenek, szeretnének egy szitázóműhelyt is, de a kárpitozás se lenne rossz. 

Akik ide járnak nagyon különböző emberek. Az egyetemisták mellett jár ide idősebb úr, aki a hajójához készít dolgokat, egy bohóc, aki ládákat készít, külföldiek is felfedezték már a helyet.

Arra is lesz lehetőség, hogy ajánljanak olyan szakembereket, akik hozzátennének a munkához, mint a kárpitos, vagy bárki más. Így szintén helyzetbe kerülnének azok a szakemberek akiket közvetlenül nem tudnak foglalkoztatni, de igény lenne rájuk. 

És, hogy hogyan éreztük magunkat? Marha jól, bár hamar kiderült, az asztalosmunkához pontosnak kell lenni,és a milliméterek is számítanak, és a gondos tervezés a munka alapja, ezt sajnos nem lehet megspórolni. Ennek ellenére iszonyú jó mulatság volt, a számítógép billentyűinek ütögetése helyett fúrni és faragni, rácsodálkozni, hogy másokban mennyi kreativitás lakozik, és hány féle lehet egy egyszerű növénytartó, illetve,hogy mi mindenre kell odafigyelni a tervezés és a kivitelezés során. Menjenek technikázni, mert a kezünket használni igenis nagyon jó! 

Ha kíváncsi rá, milyen izgalmas tárgyak születtek, kattintson!