Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Aki bírja, hogy virtuálisan kihúzzák a lába alól a talajt, érdekes tapasztalatokra tehet szert egy sanghaji építészeti kísérletben.
A 22 évvel tervezése után elkészült betonház egyszerre jelent kihívást a bezártságtól rettegő, illetve tériszony sújtotta embereknek. Mivel minden emelet üvegből van, biztos pontot mindössze az ablaktalan és áthatolhatatlan falak jelentenek. A bizarr, mégis izgalmas építményben már bárki feszegetheti saját érzékelési korlátait, mindössze Sanghajba kell eljutnia hozzá.
A függőleges üvegház a modern, átlátszó falú, ezáltal szinte minden intimitást nélkülöző épületek kritikájaként, illetve egy kis térigényű, nagyvárosi lakóépület prototípusaként született meg a fiatal építész, Yung Ho Chang képzeletében, 1991-ben. Cége, az Atelier FCJZ végül 22 évvel később, a sanghaji West Bund 2013 – Építészeti és Modern Művészeti Biennálé alkalmából építette fel a házat, amely azóta is a város egyik furcsa látványossága, írja a Dezeen.
A klasszikus üvegház 90 fokkal elforgatott, négyemeletes verziója vastag betonfalak közé zárt, átlátszó szintjeivel felülről gyűjti a fényt, a belső térben pedig egy acélgerenda és annak illesztékei jelentenek némi megfogható szerkezeti elemet.
Ablakok nincsenek, a komor betonfalakat oldalt mindössze néhány vékony rés töri meg az üvegszintek becsatlakozásánál, ami az egyedi megvilágításnak köszönhetően éjszaka egészen különleges látványt nyújt.
Tervezője szerint a különleges belső kialakítás tökéletes lehetőséget nyújt a lakóknak a meditációra, és a spirituális összekapcsolódásra az éggel.
Másrészt egy tökéletesen átlátható, élő gépezetként értelmezi az épületet, amelyben minden bútor, alkatrész, vagy akár vezeték szerkezete, összekapcsolódása és működése közvetlenül érzékelhető (azért nem kicsit bizarr élmény lehet például az étkezőasztalról közvetlenül a budiba tekinteni).
Annak, akinek egy budapesti pláza néhány négyzetméteres plexipadlója is csak csukott szemmel átjárható terep, szinte kizárt, hogy szemmel érzékelhetetlen padló nélkül létezzen a térben, miközben alatta egy fürdőszoba, egy nappali, mellékhelyiség és háló is funkcionál. Ha pedig a talajvesztettség érzése nem lenne elég, az ablaktalan falak teljesen elszigetelik a bentlakót a külvilágtól, így akinek a legkisebb gondja is akad a bezártsággal, borítékolhatóan pánikrohamok közepette ront ki a betonkockából.
A bevállalósabb látogatók, vagy művészek számára azonban - mivel a függőleges üvegház állandó pavilonként működik - folyamatos lehetőség nyílik arra, hogy beköltözzenek, és megtapasztalják a függőleges határok nélküli létezést.
