Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánkban a híres párizsi Moulin Rouge történetét meséljük el.
1889. október 6-án nyitotta meg kapuit Párizsban a legrégebbi és leghíresebb francia varietészínház, a kánkán bölcsőjének számító Moulin Rouge. A legendás mulató túlélt két világháborút, a divat és a társadalom változásait, és népszerűsége százharminc év elteltével sem csökkent.
A Montmartre aljában, a Pigalle téren található mulatót két francia artista impresszárió, Joseph Oller és Harold Zigler alapította. A Vörös Malom névre keresztelt varietészínház különleges atmoszférájával, nagyszabású, látványos műsoraival azonnal megragadta az élénk művészeti és éjszakai életéről ismert boldog békeidők nagyvárosi közönségének figyelmét. Az erotikus, ugyanakkor cirkuszszerű, akrobatikus képességeket igénylő és művészileg igényes revüdaraboknak köszönhetően a Moulin Rouge az (ugyanabban az évben átadott) Eiffel-torony mellett hamar Párizs jelképévé vált. A folyamatosan cserélődő, megújuló revüjelenetek változatos látványosságokat kínáltak: megelevenedtek India táncai, a francia történelem híres korszakai, az egzotikum különböző formái. Az előadás csúcspontja a fergeteges francia tánc, a kánkán volt, a kiabálások ritmusára végrehajtott láb- és szoknyaemelésekkel, spárgázásokkal. Sokakat ez az akkoriban még botrányosnak számító tánc vonzott a Moulin Rouge-ba.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Nem csak a műsor, maga a hely is kivételesen látványos volt: az épületen hatalmas, forgó malomvitorlák hirdették a mulatót, a kerthelyiségben gigantikus papírmasé elefánt fogadta a vendégeket. A mulató hatalmas termei kiváló lehetőséget biztosítottak a társadalmi életre, így nem csoda, hogy a főváros bohém művészvilága számára hamar központi hellyé vált a Moulin Rouge. A Vörös Malom leghíresebb törzsvendége Henri de Toulouse-Lautrec volt, aki előszeretettel örökítette meg a varieté világát képein, és több plakátot is készített a mulató számára. Legfőbb múzsája Jane Avril táncosnő volt, akit a közönség egy robbanószer után Mélinite-nek (magyarul: ekranit) becézett. A Moulin Rouge-ban megfordult Picasso, Oscar Wilde, sőt Ady Endre is, aki nem csak pozitív benyomásokat szerzett a híres szórakozóhelyen.
A költő 1904-ben az alábbi sorokat írta a Moulin Rouge titkárának: „Mostanáig azt hittem, hogy Franciaországban vagyok, az udvariasság országában, még ha a Moulin Rouge-ba megyek is. Ön megvárakoztatott ma piszkos folyosóján, ahol el kellett tűrnöm szolgájának szemtelenségét. Én megkövetelem mindig és mindenkitől a kötelező udvariasságot, még azoktól is, akik nem tartanak igényt arra, hogy úriembernek tartsák őket, mint ön is, a Moulin Rouge titkára. Elégtételt fogok venni magamnak, amely megillet engem. A tisztelet legkisebb jele nélkül, Ady Endre, a nemzetközi sajtóegyesület tagja.”
A műsort olykor botrányok kísérték. 1893-ban például egy olyan revüszám váltott ki felhördülést, melyben egy Kleopátraként megjelenő táncosnő és kísérői meztelenül jelentek meg a színpadon. A 20. század első évtizedeiben a Moulin Rouge legnagyobb sztárja a Mistinguett művésznéven fellépő Jeanne Florentine Bourgeois volt. A legendás táncos- és énekesnő mélyszegénységből, Párizs nyomornegyedéből küzdötte fel magát. Népszerűsége csúcsán a világ legjobban fizetett női előadóművészének számított, 1919-ben lábait 500 ezer frankra biztosították. Az idők során olyan sztárok fordultak meg a Moulin Rouge színpadán, mint Maurice Chevalier, Josephine Baker, Édith Piaf, Yves Montand, Jean Gabin, Bourvil, Ginger Rogers, Liza Minelli, Charles Aznavour és Frank Sinatra. 1915-ben az eredeti Moulin Rouge egy szerencsétlen baleset következében leégett, az újjáépített mulató hat évvel később nyitotta meg a kapuit. A Vörös Malom a német megszállás alatt is üzemelt, sőt a Párizsban állomásozó katonák körében rendkívül népszerűnek számított. Számos korabeli fénykép örökíti meg a német tiszteket, amint az utánozhatatlan eleganciával öltözött francia hölgyek társaságában szórakoznak.
A Moulin Rouge ma is változatlan népszerűséggel vonzza a közönséget, a múló divatoknak ellenállva továbbra is a hagyományos francia revü stílusában és pompájával. A kilencszáz férőhelyes nézőtéren 97 százalékos a kihasználtság, évente 630 ezer vendég fordul meg a varietében. A Vörös Malomban az év háromszázhatvanöt napján látható műsor, napi két előadással, este 9 és 11 órakor. A mulató négyszázötven főt foglalkoztat, a táncosok tizennégy országból származnak. Az előadásokra vacsorával együtt fejenként 150-200 euróba (50-70 ezer forint) kerülnek a jegyek, a Moulin Rouge éves forgalma eléri a 65 millió eurót (23 milliárd forint). A mulató a világ legnagyobb pezsgőfogyasztója: a vendégek évente 240 ezer üvegnyi habzó italt fogyasztanak el. A külföldi turisták gyakran szervezett csoportokban érkeznek, a mulató az amerikai, orosz és kínai turisták között a legnépszerűbb, bár a közönség mintegy felét még mindig franciák teszik ki. (A koronavírus-járvány miatt idén március óta szünetel a mulató műsora, a felsorolt adatok a Covid előtti állapotokra vonatkoznak.)
A Moulin Rouge híres kánkántánckarába az alapítója, Dorothea Haug után elnevezett „Doriss-lányok” közé kizárólag 175 centiméternél magasabb, klasszikus táncot tanult lányokat válogatnak be. A világ minden tájáról érkező jelentkezőket a Moulin Rouge művészeti vezetője, Janet Pharaoh válogatja ki a hatvanfős tánckar számára. A mulató jelenleg futó leghíresebb műsora az 1999-ben bemutatott Tündérek (Féerie). A 8 millió eurós költségvetésű show-ban több különböző egzotikus helyszín elevenedik meg – az indonéz részben öt valódi óriáskígyó társaságában jelennek meg a táncosok a színpadon, a cirkusz világát megidéző jelenetben akrobaták, bohócok és különleges állatok szórakoztatják a nézőket, sőt még egy 40 tonnányi vizet tartalmazó óriásakvárium is a műsor részét képezi. Babonából egyébként 1963 óta a Moulin Rouge fő attrakcióinak kizárólag F betűvel kezdődő neveket adnak: Frou-Frou, Formidable (Csodálatos), Féérie.
A Vörös Malom több film cselekményében is fontos szerepet játszott, vagy épp maga jelent meg főszereplőként. A legemlékezetesebbek között van John Huston 1952-es, Toulouse-Lautrec életéről készült Moulin Rouge című filmje, melynek női főszereplőjeként legismertebb alakítását nyújtotta a később inkább házasságairól és állandó bulvárszerepléséről híressé vált Gábor Zsazsa. Jean Renoir 1955-ös filmje, a Mulató a Montmartre-on a Moulin Rouge alapításának és a kánkán születésének fikcióval vegyített történetét meséli el. A mai közönségnek azonban minden bizonnyal az ausztrál Baz Luhrmann impozáns 2001-es musicalje, a Moulin Rouge! ugrik be a párizsi varietéklub nevéről. Az egyedi látványvilággal és videoklipszerű esztétikával operáló, Nicole Kidman és Ewan McGregor főszereplésével készült moziban a 20. század második felének népszerű popslágerei szólnak a 19. század végének közegében.
Tegnapi kultbaitünkben a magyar irodalom vizeire eveztünk: a 103 évvel ezelőtt született Szabó Magdáról írtunk.
