Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy férfiember bizonyos megnyilvánulásai szolgálhatják a praktikumot, de ennek ellenére a cselekvés még lehet gusztustalan vagy zavaró. Közvélemény-kutattunk, hogy milyen férfias emanációktól másznak falra a nők. A vécéülőkétől a rosszul kivitelezett poénokig: politikailag teljesen inkorrekt írás következik.
Természetesen le kell szögeznünk: mindenkinek vannak rossz szokásai. Igaz, a férfiak szeretnek hirtelen és azonnali döntéseket hozni, ám tudjuk, nem arról van szó, hogy neveletlenek volnának, pusztán férfiasan önfejűek, és amit egyszer eltökéltek, az úgy is lesz.
Nők férfiszemmel és fordítva
„A férfiak közönségesek, hímsoviniszták, böfögnek, mindig csak a fociról és a nőkről beszélnek. Mondhatni ez egy kissé sarkított, átlagos, viszont tapasztalatokon nyugvó női vélemény” – véli Farkas László, a Csajokról Blog szerzője. Az oldal 2009 decemberében indult, és azóta óriási népszerűségnek örvend, köszönhetően talán annak, hogy a nők, a párkapcsolat és a szex kérdéseit egy pasi szemszögéből ábrázolva láttatják. Remek fórum mindkét nem számára.
„Természetesen abba, hogy a fenti állítások mennyire igazak az átlag férfira, most nem mennék bele" - folytatja László. „De az biztos, hogy minden valamirevaló nőnek volt már dolga legalább egy ilyen fickóval. A kérdés az, hogy miért is vagyunk mi ilyenek? Az első reakció férfi kollégáimtól talán az lenne, hogy eme tulajdonságok nagy részét letagadnák (a foci és a hangos böfögés persze maradna), majd visszakérdeznének, hogy: „És a nők vajon miért nyávognak, nyafognak folyton, és shoppingolnak el fél napokat?” Szerintem ezek tipikus jellemvonások, amelyeket az ellenkező nem felháborítónak tart, viszont a barátnők/haverok teljesen megértenek, hiszen a férfiak és nők közötti alapvető különbségeket tükrözik.”
A gyűrött ingek pokla
Szűkebb környezetünket faggatva kiderült, van élményanyag bőven. „A fiúk mindig simán ráülnek a ruháimra, a sajátjukra, a frissen mosottra, vasaltra. Simán leülnek bárhova, nem tesznek arrébb semmit. Ölnék” – meséli Juli. A gyűrött ruha több irányból is támad, Esztert például az bosszantja, ha az illető férfi a fregoliról kapja le a száradó inget, mert lusta a szekrényből kivenni, és közli, hogy nem baj, ha nincs kivasalva, majd kirúgja magát.
„Emellett az is nagyon idegesítő, amikor egy férfi betegesen visszautasít olyan dolgokat, amik nem férfiasak. Például szerinte a férfiak nem hordanak szandált, vagy akkor sem kérdezi meg, hogy merre kell mennünk, ha emiatt 20 km-t vagy egy órával többet kell autóznunk. Na de a kedvencem, amikor megemlíti, hogy az anyja dobálva fordítja meg a palacsintát. Kit érdekel?" -teszi hozzá.
Ruhástól az ágyba
A különös higiéniai szokások is mély sebeket ejtenek a nők lelkén. „A volt pasim legidegesítőbb dolga az volt, - meséli Laura, . hogy a borostáját állandóan a mosdókagyló felett vágta, és a szőrei rendszeresen szanaszét repültek. Persze sosem takarított maga után, és menetrendszerűen aznap állt neki a műveletnek, mikor épp kitakarítottam. Mire hazaértem, apró kis szőrdarabkák díszelegtek mindenhol. A mosdókagylón és a fogkeféken is. Gusztusos volt." A szőnyegen magától megálló farmer sem csak legenda, igaz, egyes vélemények szerint vadászni a gatyára és betrükközni a mosásba szórakoztató is tud lenni. Linda rettenetesen utálja, amikor élete párja utcai ruhában befekszik az ágyba. "Ennél már csak az idegesítőbb, amikor csak úgy, vízzel mosogat, mondván, alig lett koszos a tányér."
Gusztustalan fogások és okoskodás
Olyan ízlésbeli elmebajok is kiverhetik a biztosítékot, mint a sós és édes ételek egyidejű élvezete, például a rántott hús lekvárral vagy szalonna csokoládéval (nem mi találtuk ki!), ám sokkal gyakoribb falrakergető faktor a többes szám rendszeres használata (kimostunk, elpakoltunk, stb.), a viták ez csapda! jelszóval történő állandó elkerülése, az állandó okoskodás és mindenbe beleszólás, vagy épp a nemtörődömség. (Valóban, nekünk semmi nem jó.)
„Bármire rábólint, amit akkor kérdezek vagy mondok, amikor stratégiai játékba/cikkbe/tumblrbe bambul a monitoron. Igaz, ez hasznos is tud lenni, ha jól időzítek. A másik, amit ki nem állhatok, ha őrjöngve rajtam keresi a dolgait, amik elbújtak egy gyufásdoboz mögött" - meséli Bogi. Imolát is a hasonló helyzetek irritálják: „Lehet szó bármilyen programról, azzal jön, hogy nem tudom/nem érdekel, döntsd el te /csináljuk, amihez kedved van, majd utána a már adott helyzetben pampog amiatt, hogy mégse tetszik neki."
Judit problémái már szinte klasszikusak. „Mindenre azt válaszolja: majd. Amikor pedig rákérdezek, hogy miért nem csinálta meg, amit megígért, azt kapom: nem ígért ő semmit, azt mondta, MAJD. Vagy mikor megkérem bármilyen házimunkára, jön a fáradt vagyok/nem érek rá/ dolgoznom kell, közben meg látom, hogy facebookozik."
Kompromisszum nélkül nehéz
„Szerintem nem kell mindennek az okát keresni, vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen el kell fogadni” – véli Farkas László. „Az igazán fontos kérdés szerintem az, hogy ezeken a partner számára idegesítő, esetleg visszataszító tulajdonságainkon képesek vagyunk-e, illetve egyáltalán akarunk-e uralkodni párunk kedvéért. Nagyon sokan úgy vannak ezzel a dologgal, hogy ők bizony nem változtatnak szokásaikon senki kedvéért, a megfelelő partner úgyis olyannak fogadja el, amilyen. Ezek az emberek viszont nem vesznek számításba egy nagyon fontos dolgot, mégpedig azt, hogy kompromisszumok nélkül egy tökéletesnek hitt kapcsolat sem állja ki az idő próbáját. Ha pedig az ilyen alapvető dolgaikon nem képesek változtatni, akkor mégis mit várnak a másiktól?”
A hülye poénjai jelentik a legnagyobb gondot
A 29 éves Adrienn hat éve él együtt párjával, és jövőre tervezik az esküvőt, ám elmondása szerint párja allűrjei miatt még sosem fontolgatta a visszalépést a majdani frigytől: „Én speciel szeretek utána rendet rakni, nem zavar, hogy néha nyitva hagyja a szekrényajtókat: odamegyek, becsukom. Súlyos dolgai nincsenek, nem hord hat napig egy alsógatyát és a fogkrémes tubust is a megfelelő ponton nyomja meg, ha már a klasszikus példáknál tartunk. Engem sokkal jobban zavarna, ha minden nő után megfordulna az utcán, és utánuk füttyögne. A mosogató közelébe viszont csak akkor megy, ha dinnyét eszik vagy kezet mos. Hajlamos gondolkozás nélkül poénkodni, egyszer egy barátunk hat éves gyerekének szülinapi zsúrján képes volt azt mondani a kislánynak, hogy Gratulálok, legalább még egyszer ennyit!”
Állandóan telefonokat vesz
A 38 éves Máriát sokkal jobban zavarná, ha párja nem foglalkozna a gyerekeivel, vagy nem nyírná le a füvet, de azért ő is szokott bosszankodni: „Nagyon utálom, hogy sűrűn káromkodik a gyerekek előtt, hiába javasoltam neki, hogy a b-betűs szóról szokjon át annak kevésbé bántó fajtáira. Az ominózus vécéülőke krízis nálunk is jelen van, de nem csinálok belőle problémát. Ha fel van hajtva, hát lehajtom, és annyi. A mai napig az a legzavaróbb mániája, hogy mindig újabb telefonokat vesz, és rendszerint a legidétlenebb csengőhangokat állítja be rajtuk. Szerintem egy telefon telefonosan csengjen, ne rádiósan.”
A végső megoldás: a megadás
A 47 éves Zsuzsa tizenhárom éve él boldog házasságban, így talán tudhat valamit. Filozófiája szerint a jó kapcsolat titka az, ha kellőképpen toleráljuk a másik hülyeségeit és elviseljük néha abszurd kilengéseit: „A párom a mai napig mindig úgy vágja a lába körmét, hogy a szilánkok szétpattognak mindenfelé. Legalább a konyhában tenné, de nem, a hálószobában, ráadásul a konyhai ollóval, amivel általában élelmiszert bontunk. Azt már fel sem veszem, hogy képes ugyanabból a tányérból enni a babfőzeléket, mint előtte a húslevest. Szerintem a legjobb megoldás, ha belegondolunk abba, hogy ő ezzel nem akar rosszat, sem szándékosan bosszantani minket. Ha rákiabál az ember, csak rosszabb lesz. Valahogy úgy kell kezelni, mintha gyerek lenne. Ha egyszer figyelmeztetjük és utána nem változik semmi, akkor nyugodjunk bele, úgy fog maradni. "
