Zs.-t közel négy éve szeretem, tisztelem. Ha azt mondom, nehéz életút, akkor az alatt azt értem, hogy rohadt nehéz. Szülők nélkül egy szegény faluban felnőni, a fővárosban szerencsét próbálni és helytállni – nem könnyű. Főleg akkor, ha senki nem támogat, se anyagilag, se lelkileg… Úgy, hogy tizenhat évesen egyik éjszaka arra ébredesz, valami nagyon nem stimmel. Ezt az éjszakát követte pár viharos év, majd egy pesti buliban egy ismeretlen csaj karjaiban robbant a bomba: Zs. nem tudott betelni vele, egész este csak nyalták egymást, a lány teste lázba hozta. Nagyon kívánta. Lefeküdtek. Úgy elégült ki, ahogy még soha. Akkor összeállt a kép. Nem bánta, elfogadta, jó volt.
A legnagyobb szeretettel mondom, Zs. nem tartozik a mutatós nők közé, nem szép, nem karcsú, nem magas, nem öltözik jól… Ennek ellenére nála szebb emberrel én még nem nagyon találkoztam. Küllemre kicsit elbaltázták, de a belseje odaver mindenkinek. Az a típus ő, aki belülről sugárzik, hangja lágy, humora páratlan, és nagyon biztos lábakon áll. Neki tényleg sikerült az, ami másoknak csak ritkán, kerek perec elfogadta magát úgy, ahogy van. Mindig mondja: „Mókuska, ha már a jóisten ezt az életet b*szta a nyakamba, akkor ebbe húzok bele.” És bele is húz, rendesen, nem tagadja: drogozik, iszik, jókat eszik és kiadósat szexel, ha teheti – és közben elbűvölő.
A buliban felszedett lánnyal öt évig élt együtt, megmutatott neki szinte mindent, amit egy lány a másiknak mutatni képes. Zs. szexuális értelemben is magára talált, felfedezte a testét, a vágyait, olyan szexuális terepekre tévedt, ami sokaknak ijesztő. Leszbikusságának felismerése, első barátnőjének köszönhetően, viszonylag könnyen ment. Nem volt család, aki előtt titkolózni, magyarázkodni kellett volna, az új barátok, akiket már Pesten ismert meg, már melegségével együtt fogadták el. Persze az élete nem fenékig tejfel, tudom ezt jól, gyakran napokra eltűnik, ilyenkor összezuhan, depresszióba esik, de valahogy mindig mosolyogva, pozitívan tér vissza a barátok közé. Ezekről a napokról nem mesél.
A pasikkal soha nem boldogult, bár a szüzességét egy fiú vette el, igazi tragédiaként élte meg, hogy egy lógó húsdarab hatolt a testébe. Magával a pénisszel meg az olyan kiegészítőkkel, mint a herezacskó, a makk, a fityma, vagy ne adj’ isten, az ondó, soha nem tudott mit kezdeni. Sok leszbihez hasonlóan nincs péniszfélelme, egyszerűen csak hidegen hagyja. A nő öle Zs. számára sokkal izgalmasabb téma, és amit ő ezen a területen művel, az már a szavak szintjén is olyan izgalmas, hogy gyakran magam is belevörösödöm. Olyan természetesen beszél a szexről, mint mások az aznapi Barátok köztről vagy az időjárásról. Úgy meséli el az élményeit, mint egy huncut gyerek, számára a szex tényleg természetes, nincs benne semmi szorongás, teljesítménykényszer vagy csúnyácska teste miatt valamiféle testképzavar. Semmi. Kefél és dug ha kell, de szeretkezni is tud, úgy élvezi ezt az egész műfajt, ahogy a helyzet éppen hozza.
Párkapcsolataiban mindig ő a domináns fél, ő irányít, a szexben általában ő a rutinosabb, tapasztaltabb. Volt barátnőjétől tudom, Zs. szabadította fel az ágyban, ő tanította meg ellazulni, szabadon élvezni. Társaságban is bátran vállalja milyenségét, barátnőjével ilyenkor mindig nagyon figyelmesen viselkedik, sokszor érzem, jobban csinálja, mint sok pasi. Gesztusaival, bókjaival szeretetteljesen és büszkén kényezteti barátnőjét, igazi nőnek érezheti magát mellette az ember. Ráadásul ez az egész nem túlzó, nem buzog túl, ebben is egyszerűen csak természetes.
Ami a mi kapcsolatunkat illeti, jóval több, mint egy szokványos barátnősdi, másságából kifolyólag mindig lesz bennem egy kis izgatott „félsz”, míg benne mindig dolgozni fog a vadász. Ahogy rám néz, ahogy hozzám ér, tudom, vonzódik hozzám, de azt is tudom, kizárólag akkor lépné át a köztünk húzódó határt, ha zöld utat kapna. Legyen bármennyire is részeg a közös buli, hasson bármennyire a narkotikum, soha nem lépi át a határt. Beleegyezésemet várja.
Kattints ide, ha a Dívány HOT! gyűjtőjére mennél további, témába vágó cikkekért!
