Az első részben szó volt arról, hogyan jelentkeznek a plútói hatások pszichológiai szinten, és hogyan jelenik meg a Plútó az egyéni horoszkópban.
A mundán asztrológiában a Plútó jelentéstartalma ugyanolyan összetett, mint a személyes horoszkópban. Az atommagban zajló reakciókkal ugyanúgy kapcsolatba hozható, mint a legszélesebb tömegekkel. Tömeggyilkosság, tömegkatasztrófa vagy hatalmas - és nem is feltétlenül törvényes - üzletek, természeti csapások és környezetvédelem. Alvilági szervezetek, keresztapák, bérgyilkosok, kommandósok, légiósok, terrorizmus, vegyi fegyverek, öngyilkos merénylők, a szabadságért vívott gerillaharcok, polgárháborúk, pusztító világjárványok. Illetve a másik oldal: csodával határos gyógyulások, gyógyszerek és terápiák, regeneráció, a jógik, harcművészetek gyakorlóinak „varázsképessége”...
Spirituális szinten a Plútó a titkok nyitja, az élet és halál kapuja. A karmikus asztrológia divatos irányzatai szerint egyfajta reinkarnációs pont, amin keresztül - ha sikeresen teljesítettük a ránk szabott próbatételeket - akár jelenlegi életünkben is újjászülethetünk. Amennyiben nem vizsgáztunk színjelesre, egy következő testetöltéskor próbálkozhatunk újra a feladvánnyal.
E témakörben jobb, ha megszabadulunk illúzióinktól. A new age mozgalmak öngyilkos optimizmusától megfertőzött asztrológiai irányzatok ugyanis kizárólag a princípium átalakító erejében rejlő lehetőségeket hangsúlyozzák. Úgymint a halált követő újjászületést, a rombolás helyén kialakuló egészségesebb, rendeltetésüknek megfelelőbb struktúrákat. Elvileg ugyan ők is elismerik e folyamatok elkerülhetetlen velejáróinak a válságot, a szenvedéstés és a bomlást, de a gyakorlatban úgy tesznek, mintha hírből se hallottak volna róluk.
Főnix vagy farkasember?
A történelem számtalan ellenpéldája dacára is ragaszkodnak ahhoz a tévképzethez, hogy a féreg minden esetben főnixmadárrá változik a plútói átalakulásnak köszönhetően. Az ember farkasemberré alakulásának lehetősége szóba sem jöhet számukra.
Egy másik szélsőséges nézet szerint a plútói tartalmak kizárólag a kényszeresség, a testi-lelki erőszak, a megszállottság, a kiszolgáltatottság és a hatalmi játszmák témáival függenek össze. Jobban tesszük hát, ha a görögök által Sötét Arcnak is becézett istenség nevének hallatán fehér fényeket vizualizálunk, nehogy még a végén fel kelljen ismernünk: az a bennünk lakozó sötétséget tükrözi vissza.
Véleményük szerint semmiféle önnevelés, belső munka nem segít emberi tudatunk számára elviselhető mederben tartani az elemi erejű energetikai folyamatokat. Kritikátlanul sodródnunk kell az általa jelképezett, időnként gyakran az Apokalipszis vízióit idéző tömegjelenségekkel. Legfeljebb, majd ha elmúlik a véres karnevál és levetjük egyenruháinkat, azzal mentegetőzünk: parancsra mészároltunk.
Az élet pártján
A Plútó emberi energiatartományainknál nagyságrendekkel hatalmasabb erőire valóban nincs hatásunk. De az már szabad akaratunkon, morális szintünkön múlik, mire használjuk a planéta által mozgósított túlélőkészletünket.
Egy tömegmészárlást túl lehet élni úgy, hogy az ember csatlakozik a haláltáborok pusztító gépezetét működtető személyzethez. Dönthet azonban úgy is, hogy remegő térdekkel, halandóságának, sebezhetőségének tudatában önként átkel a halálzónán, hogy megmenthesse saját és/vagy egy nagyobb közösség értékeit. Teheti ezt úgy, hogy esetleg környezetvédő, terapeuta, életvezetési tanácsadó, orvos, különleges életmentő vagy katasztrófa-elhárító alakulatok tagjaként áldoz az alvilági istenségnek...
Bármennyire is kegyetlen kiképzőtiszt módjára hajszol végig megpróbáltatásaink labirintusán ez az állítólag életellenes princípium, hosszú távon mégiscsak azt díjazza, ha az élet pártjára állunk. Hiszen már a görögök is úgy tudták, hogy Hádész és Dionüszosz (a bor, életöröm, megújuló élet, termékenység istene) valójában egy.
A naprendszer leglassúbb tagjaként (egyetlen plútói év körülbelül 240 földi esztendőnek felel meg) nekünk is hatalmas játékteret hagy. Ezzel „megengedve”, sőt látszólag bátorítva az olyan nem egészen szalonképes plútói módszerek alkalmazását, mint a zsarolás, testi-lelki erőszak, kegyetlenkedés, öncélú pusztítás, övön aluli stratégiák. A folyamat végén azonban a módszerek alkalmazóik ellen fordulnak, akkor is, ha látszólag következmények nélkül úszták meg. Mint egyfajta kozmikus Hannibal Lecter, a jó öreg Plútó is benyújthatja a számlát. Olyan tételekkel, mint látványos önsorsrontás, rákos vagy pszichés betegségek, társadalmi vagy magánéletbeli elidegenedés és még ezernyi más, személyre szabott „tiszteletdíj”.
a szerző asztrológus
Kisbolygóvá fokoztuk le, talán hogy ne kelljen megtapasztalni az élet és halál megsemmisítő misztériumát – az alvilág komor urát már az ókori görögök sem kedvelték, de legalább áldoztak neki. A Plútó az asztrológiában. | Az alvilág ura és a psziché
