Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Velencei-tó vízszintje Agárdnál elérte a történelmi mélypontnak számító 53 centimétert, ami a hajóforgalom leállításához vezetett. Dr. Boromisza Zsombor, a MATE egyetemi docense és tájépítészmérnöke szerint azonban a probléma nem a vízhiányban, hanem az alkalmazkodási válságban gyökerezik, mivel hibásan és mereven egy üdülésre optimalizált medenceként gondolkodunk a tóról.
A látványosan alacsony vízszintre Kürti Gábor Dezső is felhívta a figyelmet közösségi oldalán: a meder előzetes feltérképezése után, gyalog átsétált a tavon. Bár a történelemből ismert, hogy 150 éve lovas huszárok is gyakorlatoztak a kiszáradt mederben, ma már a bokáig érő víz látványa is rémisztő a tóhoz látogatók számára.
A tó adottságai miatt érthető az alacsony vízszint
A Velencei-tó átlagosan mindössze másfél méter mély, így limnológiai értelemben egy változékony sekély tónak számít, amelynek természetes működéséhez hozzátartozik a jelentős vízszintingadozás, sőt, a történelmi tapasztalatok alapján a szélsőséges években a kiszáradás is (ún. szemiasztatikus tó). A ma az emberek fejében élő kép, vagyis a folyamatosan magas vízszint, a stabil partvonal és a zavartalan strandolás valójában a 19–20. századi emberi beavatkozások, a tószabályozások, kotrások, partvédő művek és víztározók építésének mesterséges eredménye.
Számos élőlény profitál a helyzetből
A közbeszédben uralkodó katasztrófahangulattal szemben az alacsony vízállásnak ökológiai szempontból még némi haszna is van. Miközben a nyíltvízi és idegenhonos halfajok valóban megsínylik a sekély víz felmelegedését, az olyan őshonos, mocsaras környezetet kedvelő fajok, mint például a csuka, alig pusztulnak.
Ezzel egyidőben a mederben megindult a mocsári és iszapnövényzet (például a tengermelléki káka és a nád) terjedése, a madárvilág pedig lenyűgöző gyorsasággal reagált a változásra. A sekély, iszapos parti zónák kifejezetten kedveznek a partimadaraknak:
a fokozottan védett gólyatöcs és a gulipán állománya látványosan megerősödött, és 2026-ban ismét szinte minden partszakaszon találkozhatunk gólyatöccsel, még ha a nádasok kiszáradása miatt a gémfélék költőhelyei a vaddisznók miatt veszélybe is kerültek.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A legnagyobb veszélyben a hely turizmus van
Az persze vitathatatlan, hogy a strandolás, a fürdés és a horgászat szorosan függ a tó mesterségesen magasan tartott vízszintjétől, így a visszahúzódó víz közvetlen gazdasági károkat okoz a helyi szolgáltatóknak. Ma már a mesterségesen kontrollált állapotot tekintjük „normálisnak”, és a természetes folyamatokat problémaként kezeljük, holott néhány évente egy-egy ilyen, a mostanihoz hasonlóan alacsony vízállás kifejezetten kedvező lehet a tó hosszú távú ökológiai egészségére nézve.
A megoldást éppen ezért nem jelenthetik kizárólag a vízpótlási kísérletek: legalább ilyen fontos a szemléletváltás és az alkalmazkodó tájhasználat.
A vízpótlás önmagában csak tüneti kezelés, ami hosszú távon fenntarthatatlan.
Valódi változást a vízgyűjtő területek talajában történő vízmegtartás, a partvédő művek felülvizsgálata és a tudatosabb strandtervezés hozhat. A szakértő szerint katasztrófa emlegetése helyett nézőpontot kell váltani: ökoturizmus segítségével be kell mutatni a táj sajátos dinamikáját és átalakuló élővilágát, megértve, hogy a tavat nem a természeti folyamatoktól, hanem a rugalmatlan emberi döntésektől kellene megóvni.
Kapcsolódó: itt vesznek most nyaralót az élelmes magyarok: akár egy autó árából is kijön.
