Így kezdj bele egy nehéz beszélgetésbe: a háromalkalmas szabály

Gregg Henriques pszichológiaprofesszor kitalálta a háromalkalmas szabályt arra, ha valami félresikerült beszélgetés rágná őt belülről. Ez mindjárt egy objektív mérőeszköze annak, hogy az adott probléma megéri-e, hogy belemenjen az ember egy nehezebb beszélgetésbe. A lényege, hogy ha legalább háromszor eszébe jut később, hogy beszóltak neki vagy hogy félresikerült egy beszélgetés, akkor azt tisztázni fogja az illetővel. (Ha nem jut háromszor eszébe, csak egy pillanatnyi rossz érzés volt, amit el is felejt, akkor szóra sem érdemes. De a hármas szám már azt jelzi, hogy a dolog eszi a mentális energiáit, és kezelni kell.) Nézzük a példáját, hogyan csinálja:

• Gregg: Szia, Janet! Lenne időd egy kicsit beszélni velem?
• Janet: Persze. Mi a helyzet?
• Gregg: A múltkori beszélgetésünk közben elhangzott valami, amit meg szeretnék beszélni veled. Tudod, van egy ilyen saját, háromalkalmas szabályom, hogy ha valami háromszor vagy még többször eszembe jut, akkor az jel, hogy ezt meg kell beszélnem. A múlt heti beszélgetésünk már több mint háromszor eszembe jutott, ezért szeretném megbeszélni veled.
• Janet: Oké, bár nem tudom, melyik beszélgetésre gondolsz. Arra, amikor tettem egy megjegyzést az elméletedre?
• Gregg. Igen, ez volt az. Meg kell mondjam, hogy nem vagyok biztos benne, jól értettem-e, ami a szavaid mögött volt. Csak szerettem volna tudatni veled, hogy amit mondtál, az megpiszkált bennem valamit.

• Janet: Elmondod, hogy mi volt az, mire gondolsz, és hogyan reagáltál belül arra, amit mondtam?
• Gregg: Igen. Szóval azt mindenki tudja, hogy egy kissé megszállottja vagyok az elméletemnek. Így bizonyos fokig értem, hogy miért mondtad, hogy „semmi mással nem törődöm, csak az elméletemmel”. De ahogy mondtad. Vagy ahogy én hallottam. Nem tudom, kissé tiszteletlennek és bántónak éreztem. Azt hiszem, úgy értettem, mintha azt mondtad volna, hogy teljesen narcisztikus vagyok, aki semmi mással nem foglalkozik, csak a hülye elméletével. Lehet, hogy ezt csak én vetítem bele, de így hallottam. Vagy legalábbis egy részem így hallotta. Majd azt vettem észre, hogy háromnál jóval többször eszembe jutott utólag is, ezért hoztam most fel.
• Janet: Jaj, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy narcisztikus vagy, akit csak az elmélete érdekel. Arra gondoltam, hogy megszállottan dolgozol. Nem akartalak megbántani.
• Gregg: Köszönöm! Ahogy mondtam, volt egy olyan érzésem, hogy csak én értettem félre. Tudod, kicsit furcsa a viszonyom a munkámhoz, és ahhoz, hogy mások hogyan viszonyulnak a hozzá. Talán ezt vetítettem bele abba, amit mondtál. De mivel piszkált a dolog, meg akartam beszélni veled. Most, hogy megbeszéltük, már látom, hogy nem volt ilyen szándékod.

Mik a trükkök?

Nemcsak azért idéztem ezt a beszélgetést ilyen hosszan, hogy bő lére eresztve ábrázoljuk, hogy ha valakinek háromszor eszébe jut egy kellemetlen beszélgetés, akkor szól – hanem van ebben a párbeszédben több fontos elem, amit egy ilyen nehezebb beszélgetésnél alkalmazni érdemes. Nem mindegy, hogy Gregg mit mondott, és miért úgy mondta.

Kezdjük azzal, hogy ő is – és hát én is a napi segítő munkám során – gyakran tapasztaljuk, hogy az emberek egy konfliktushelyzetben, vagy bármilyen más kommunikációs helyzetben, nehezen beszélnek és gondolkodnak magáról a folyamatról. Azt követjük figyelemmel, hogy ki mit mondott, de ritkán töltünk időt annak feldolgozásával, hogy miért mondta, hogyan hatott ez ránk, mi volt a szándék, nekem pontosan mi esett rosszul és ennek mi lehet az oka stb. (Ha valaki elkezd önismeretet tanulni, vagy kommunikációs tanfolyamra, netán pszichodrámára járni, akkor eleinte áteshet a ló túloldalára, és állandóan elemez. Ez kicsit fárasztó lehet, a környezetnek pláne, de előbb-utóbb visszaáll egy reflektáltabb, mégis nem túlzó arány.) Mindenesetre Gregg Henriques professzor szerint, és a coachingra járók is szokták mondani, különösen problémás esetekben hasznos lehet reflektálnunk a folyamatra. Először is magunkban végiggondolni, majd ezt meg is beszélni azzal az emberrel, akivel problémánk van.

Hogyan kezdjünk egy ilyen beszélgetést?

Ahogy a példában Gregg is, jelezzük a másiknak, hogy beszélni szeretnénk vele valamiről. Ez a felütés már jelzi, hogy itt nem a napi menüt fogjuk átbeszélni, vagy azt, hogy milyen volt a kedvenc sorozatunk legújabb része, hanem valami lényeges, szokatlanabb, nem teljesen hétköznapi dologról lesz szó.

Érdemes az elején elmondani ezt a háromalkalmas szabályt is. Ez arra jó, hogy egy kicsit „személytelenítse” a dolgot, nem azzal indítasz, hogy haragszol rá vagy hogy meg vagy bántva, hanem egy neutrális dologgal: van ez a szabály, ezért hozod fel. A másik is kevésbé lesz védekező így. Ha azt mondanád, hogy „úgy megbántottál a minap”, akkor még azt sem tudná, miről van szó, de már támadva érezné magát – jogosan.

Legyél nyitott arra, hogy nincs is igazad, félreértetted a szándékait, valami benned van, ami miatt félrehallottad, hogy mit mond, vagy (túl)érzékenyen reagáltál. Ezt elég alaposan elmagyarázza Gregg a példában, és kiderül, hogy valóban ez is volt a helyzet. Mint ahogy nagyon sokszor ez a helyzet, ha a másik akaratlanul tapint rá egy érzékeny pontunkra.

Ha nyitott vagy, nem árthatsz vele magatoknak

Az sem baj, ha egészen rövid egy ilyen beszélgetés. Nem muszáj mindig, sok esetben nem is időszerű, mély lelki életet élni. A lényeg az, hogy a problémát nyílttá teszed, a másik fél is tudomást szerez arról, hogy van itt valami döccenő – és esetleg meg is oldódik ilyen könnyedén, mint itt. Az is előfordulhat, ha éppen olyan a hangulatotok meg a helyzet, hogy egy mély, őszinte beszélgetés kerekedik belőle, ami nagyon szép élménnyé válhat mindkettőtöknek. Vagy egyszerűen csak észben tartjátok, hogy van ez a dolog, amire majd még kerítetek alkalmat, hogy visszatérhessetek rá, annak érdekében, hogy megmaradhasson a jó kapcsolat.