Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A csendes felmondás népszerű témává vált a neten. A szakértők szerint az alkalmazottak szempontjából előnyös lehet, azonban a munkáltatók számára katasztrofális következményekkel bírhat. Összegyűjtöttünk mindent, amit tudnod kell róla: mi ez, miért történik, miért hasznos, mi a hátránya, és hogyan lehetne az elejét venni.
A „csendes felmondástól” harsog a net (ironikus módon), de mégis mit jelent ez a kifejezés pontosan? Ha a te első gondolatod is az volt, hogy az emberek a felmondólevél beadása nélkül hagyják ott örökre a munkahelyüket egy szó nélkül, akkor ez a cikk neked szól, mivel egyáltalán nem erről van szó. A kiégéshez viszont, amely modern korunk egyik szinte kikerülhetetlen jelensége, annál több köze van. A tanácsadó és egyetemi professzor dr. Suzanne Degges-White magyarázza el, mi áll a hátterében, illetve tanácsot ad arra, hogy a vezetők miként kerülhetik el, hogy alkalmazottaik ehhez az eszközhöz forduljanak.
A csendes felmondás, a kiégés és a határhúzás művészete
A csendes felmondás lényege, hogy az alkalmazottak visszautasítják azt a plusz munkavégzést, amely a munkaleírásukat meghaladja. Ugyan ez az alkalmazottak szempontjából okos lépés lehet, azonban a munkáltatók számára borzalmasan végződhet, ha ez az új trend tartósan fennmarad, és nem tanulják meg kezelni a jelenség mélyén gyökerező problémát.
Dr. Degges-White szerint egy szerencsétlen kombináció szüli a csendes felmondást: a kiégés és a kompenzálatlanul maradt plusz munkahelyi terhek együttese készteti erre az embereket. Nem egy hirtelen jött ötlet vezet hozzá, hanem egy lassú, lavinaszerűen gyülemlő folyamat: megnőtt követelmények, nyomasztó elvárások és a megbecsülés vagy arányos kompenzáció hiánya. Logikusan hangzik, hogy ha egyre többet és többet követelünk valakitől, amellyel nem jár valamilyen fajta kompenzáció, akkor egyszer csak elszakad a cérna, és fenntarthatatlanná válik a munkavállaló számára a helyzet.
A kiégés több a munkastressznél
A rákfenéje a dolognak, hogy bármennyire is szeretnénk, a magánélet és a munka világa nem teljesen elválaszthatók egymástól: az egyik hat a másikra, és fordítva. Dr. Degges-White szerint három krízisszintű körülmény játszik közre a kiégésnél: kiábrándultsággal, kimerültséggel és a lélek szétmorzsolódásával jár. A megmászhatatlannak tűnő munkamennyiség láttán sokan megpróbálnak többet dolgozni, hogy végre meglássák a fényt az alagút végén. Ez mentális és fizikai kimerültséghez vezet, amely a munkahelyen túlra is elkíséri az embert, és előbb-utóbb frusztrált dühhöz vezet a helyzettel vagy a munkáltatóval kapcsolatban. Ez szép lassan felőrli a lelkét, és képtelen lesz a folyamat elindulása előtti elkötelezettségét és motiváltságát előcsalogatni.
Ahogyan Füredi Júlia szervezetpszichológus és az Elég! – Kiégtem. Most hogyan tovább? című könyv szerzője is lényegesnek tartja, hogy tisztában legyünk vele: a munka és a magánélet történései hatással vannak egymásra, tehát az egyik téren szerzett stressz a másikba is át fog folyni. Tehát a munkahelyi körülmények okozta kiégés az egyén egész életére rányomja bélyegét, így nem csoda, hogy egy idő után besokall a helyzettől, és felmond vagy a csendes felmondást választja.
Hogyan kerülhetik el a munkáltatók, hogy alkalmazottaik teljesítménye csökkenjen?
Ha figyelembe vesszük Hofstede nemzetikultúra-modelljét, amely szerint a magyarok a maszkulin társadalmak közé tartoznak, amely azt is jelenti, hogy „azért élünk, hogy dolgozhassunk”, tehát hajlamosak vagyunk túl sokat dolgozni a szórakozás és a pihenés rovására, akkor mindenképp érdemes elgondolkoznunk, hogy csatlakozzunk-e munkavállalóként a csendes felmondás mozgalmához, munkáltatóként pedig azon, hogy hogyan tudnánk elejét venni.
Az alkalmazottak szempontjából a csendes felmondásnak több előnye is van a mentális egészségükre nézve. Például a kiégés fásult frusztráltságát tudja feloldani, amely egyébként a fizikai egészségüket is rombolja. De segíti őket abban is, hogy megtanuljanak egészséges határokat húzni, amellyel sokan küzdenek manapság, a munkájukkal szemben is, olyannyira, hogy akár termelékenységi diszmorfia is kialakulhat náluk.
Dr. Degges-White szerint két fő motiváció vezethet a több munkavégzés fenntarthatóságához. Vagy azt kell éreznie a alkalmazottaknak, hogy valamilyen nagyobb értelme van a munkájuknak, hogy fontos, amit csinálnak, vagy pedig anyagi kompenzáció fejében hajlandóak erre. Persze, minden ember más, tehát eltérő, hogy kit mi motivál, de nagy eséllyel a kettő közül kerül ki a nyertes a legtöbb embernél. A szakértő ezt az 5 lépést ajánlja a vezető pozícióban lévőknek a csendes felmondás megelőzésére:
- Tegyél róla, hogy a csapatod tagjai tudják, hogy meg vannak becsülve (anyagi vagy egyéb előnyös jutalmakkal), illetve hogy nagyon is számít a hozzájárulásuk a sikerhez.
- Légy őszinte és egyenes, amikor a plusz munkaterhelés bevezetéséről van szó: miért fontos, meddig tart, mennyivel kell többet dolgozni, és hogy az alkalmazottak miként lesznek kompenzálva a szervezetbe befektetett pluszenergiájukért.
- Ha már kiosztottad a pluszmunkát, időnként egyeztess az alkalmazottaiddal, hogy felmérd, miként van hatással az extra teher a hozzáállásukra és az elkötelezettségükre.
- Építsd ki az összetartozás érzetét a csapatodban, igazságosan kompenzáld az alkalmazottaidat, és alakíts ki egy törődő közösséget.
- A hűséget ki kell érdemelni, és minden egyes nap egy újabb lehetőség arra, hogy megmutasd az alkalmazottaidnak, hogy a szervezeted méltó a hűségükre, és értékeli is azt.
Összességében tehát a csendes felmondás mögött korunk egyik meghatározó problémája, a kiégettség áll. Ezt az állapotot kellene mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalról javítani ahhoz, hogy az alkalmazottak újból teljes bedobással és odaadással tudják elvégezni a munkájukat.
