Az évtizedekig csodaanyagként ünnepelt, ám mára betiltott azbeszt az egyik legveszélyesebb rákkeltő építőanyag, amelynek láthatatlan rostjai Magyarországon még ma is milliók egészségét fenyegetik, ahogy azt a legújabb, 2026 elején kirobbant szombathelyi útszennyezési botrány is bebizonyította.
A szombathelyi oladi platón mintegy 12 kilométernyi útszakasz érintett, ahol az alapba épített, ausztriai bányákból származó zúzott kő miatt a levegő azbesztkoncentrációja a határértékek többszázszorosát is elérte. Nem ez az egyetlen település, ahol felhasználták a mérgező anyagot: Sopron és Bozsok is biztosan érintett, és a legújabb információk szerint Zalaegerszegen is lehet azbesztes kőzúzalék az utakban.
Több mint 20 éve tilos a felhasználása
Az azbeszt egy természetben előforduló, szálas szerkezetű szilikátásvány, amely kiváló hőszigetelő, tűzálló és saválló tulajdonságai miatt vált az ipar és az építészet alapanyagává. Magyarországon az 1980-as évek közepéig közel háromezer területen alkalmazták, a panelházak tűzvédelmi szigetelésétől kezdve a fékbetéteken át egészen a tetőfedő palákig.
Becslések szerint hazánkban az évek során 100-200 millió négyzetméternyi tetőt fedtek be azbesztpalával, amely az időjárás okozta kopás következtében évente 300-600 tonnányi mikroszkopikus mérgező részecskét juttat a levegőbe.
Bár 2005 óta tilos a felhasználása, a korábban beépített anyagok ma is komoly kockázatot jelentenek az egészségünkre. Az azbeszt egészségkárosító hatásait a 20. században fedezték fel, elsősorban az ipari munkások körében tapasztalt tömeges megbetegedések miatt. Bár már az ókorban is gyanúsnak tartották, hogy az azbesztbányákban dolgozók rendszerint megbetegedtek, a tudományos bizonyítékokra még jó ideig várni kellett.
Több évtized multán jelentkeznek csak a tünetek
Az anyag egészségkárosító hatásainak felismerése azért is tartott ilyen sokáig, mivel a mikroszkopikus, horogszerű rostok a tüdőbe jutva akár 10-40 éves lappangási idő után okoznak csak tüneteket. A szervezetbe kerülő lebonthatatlan szálak folyamatos irritációt és hegesedést (tüdőfibrózist) váltanak ki, ami olyan gyógyíthatatlan elváltozásokhoz vezethet,
mint az azbesztózis, a tüdőrák vagy a rendkívül agresszív mellhártyadaganat, a mezotelióma.
A kockázatot a dohányzás tovább súlyosbítja, és bár a vízhálózatokban lévő azbesztcsövek hatása minimális, a levegőbe kerülő por már kis mennyiségben is maradandó tüdő- és légzőfelületi károsodást okozhat.
A védekezés legfontosabb szabálya, hogy az ép, sérülésmentes azbeszttermékeket, mint például a palatetőt, nem szabad fúrni vagy csiszolni, mert ekkor a levegőbe jutnak a rostok. Amennyiben az anyag sérült vagy porlad (például a 90 százaléknyi azbesztet tartalmazó szórt azbesztszigetelések esetén),
az eltávolítást kizárólag speciális védőfelszereléssel rendelkező szakember végezheti a szigorú jogszabályi előírások betartásával.
Otthonunk biztonsága érdekében gyanú esetén mintavétellel és laborvizsgálattal győződhetünk meg az azbeszt jelenlétéről, és ma már léteznek biztonságos alternatívák is, mint például a kőzetgyapot vagy a cellulózszál.
Kapcsolódó: nem csak Szombathely érintett az azbesztszennyezésben.
