Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala, lezárása nemcsak a benzin árát emelheti meg, hanem olyan termékek ellátásában is komoly fennakadásokat okozhat, mint például a gyógyszerek.
Az iráni konfliktus számos globális hatással jár. A következmények szempontjából az egyik meghatározó tényező a Hormuzi-szoros, amelyen keresztül rengeteg árut szállítanak. A gyógyszerekhez szükséges alapanyagok jelentős része is ezen az útvonalon halad, így a szoros lezárása az ellátási láncokat is súlyosan érintheti.
Alapanyaghiány és áremelkedés
A Hormuzi-szorossal kapcsolatban elsősorban azt szokták hangsúlyozni, hogy lezárása a kőolajszármazékok kereskedelmében okozhat komoly fennakadásokat – ezért emelkedik például az üzemanyagok ára. Csakhogy ezeket a petrolkémiai anyagokat nemcsak az üzemanyaggyártásban használják – írja a drugdiscoverynews.com.
Meglepően sok gyógyszer készül részben vagy teljesen kőolajszármazékok felhasználásával, ráadásul nemcsak az alapanyagok, hanem a csomagolás területén is erősen támaszkodik az iparág a petrolkémiára, hiszen a műanyagok jelentős része is ebből készül. A Hormuzi-szoros körüli helyzet így a gyógyszergyártók számára is komoly fejtörést okoz.
Szállítási nehézségek
A szoros a tengeri szállítás egyik legfontosabb csomópontja: a globális olajkereskedelem mintegy 25%-a halad át rajta. A problémát azonban nemcsak a hajóforgalom akadozása jelenti.
Kevesebben tudják, hogy a légi áruszállítás egyik kulcsfontosságú központja Dubai. Bár az emirátus közvetlenül nem érintett a konfliktusban, a háború mégis jelentősen megzavarhatja a kereskedelmet. Emiatt a szállítási idők meghosszabbodhatnak, az árak pedig emelkedhetnek.
Mindez a gyógyszerek árában is megmutatkozhat világszerte. A 20–30%-os drágulás még kezelhetőnek mondható, de egyes készítmények ára akár a négyszeresére is nőhet. Sőt, bizonyos termékek idővel teljesen eltűnhetnek a piacról.
Az úgynevezett generikus gyógyszerek (olyan készítmények, amelyek ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák ugyanabban az adagolásban és gyógyszerformában, mint az eredeti, már nem szabadalomvédett gyógyszerek) elérhetőségére különösen nagy mértékben hathat a konfliktus.
Ezeknél nemcsak az alapanyaghiány jelent problémát. A megnövekedett szállítási költségek az eleve alacsony haszonkulccsal működő termékek esetében könnyen felemészthetik a profitot, így előfordulhat, hogy egyes készítmények gyártása egyszerűen nem éri meg a vállalatoknak.
Ez akár oda is vezethet, hogy a betegek nem jutnak hozzá bizonyos olcsóbb gyógyszerekhez.
Az árak emelkedését tovább súlyosbítja, hogy a veszélyes útvonalakon közlekedő szállítmányokra rendkívül magas biztosítási díjakat kell fizetni. Egyes esetekben ezek a költségek a konfliktus kirobbanása óta akár ezerszeresükre is emelkedhettek.
Nehezítő tényezők
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy bizonyos gyógyszerek tárolása és szállítása különösen érzékeny folyamat.
Az úgynevezett biológiai készítmények – például antitestek, hormonok, enzimek vagy vakcinák – előállítása élő sejtek vagy biológiai eljárások segítségével történik, ezért ezeket szigorúan ellenőrzött hőmérsékleten kell tárolni és szállítani.
A szállítási nehézségek – például amikor a gyógyszereket szárazföldön, teherautókkal kell egyik repülőtérről a másikra eljuttatni – komoly veszélyt jelenthetnek ezekre az érzékeny ellátási láncokra.
A biológiai gyógyszerek nem megfelelő hőmérsékleten gyorsan minőségromláson mehetnek keresztül, ami például daganatos betegek esetében akár életveszélyes következményekkel is járhat.
Kik kerülhetnek a legnehezebb helyzetbe?
A legrosszabb helyzetben azonban várhatóan nem Európa vagy az Egyesült Államok lesz. A Covid-járvány óta ugyanis nemcsak a gyártók, hanem a kórházak és a nagykereskedők is igyekeznek jelentősebb készleteket felhalmozni.
A kereskedőknél akár 6–8 hónapra elegendő készlet is rendelkezésre állhat, bár a kisebb piaci szereplőknél ennél jóval szűkösebbek a tartalékok. A vásárlók azonban már most is érzékelhetik az ellátási láncok lassulását és az árak emelkedését.
A legsúlyosabb következmények inkább a segélyekre szoruló országokat érinthetik. Ha az adományozó államok saját piacukon is ellátási problémákkal küzdenek, jóval nehezebbé válhat a segítségnyújtás. Emiatt a fejlődő országok olyan gyógyszerhiánnyal nézhetnek szembe, amely humanitárius válságot is előidézhet.
A Hormuzi-szorosban kialakult helyzet messze nem csak az olaj- és gyógyszeriparra nyomja rá a bélyegét. Mi magunk is találkozhatunk a boltok polcain azokkal a változásokkal, amelyeket kivált.
