Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Szellemet látni hátborzongató élmény, amit egyesek természetfeletti jelenségnek tulajdonítanak, míg mások tudományos magyarázatot keresnek rá. A kérdéssel a pszichológia is gyakran foglalkozik.
Sok ember – egyes felmérések szerint ötből egy – állítja, hogy már látott szellemet. Még többen hisznek valamilyen természetfeletti jelenségben, legyen szó megmagyarázhatatlan jelenlétérzetről, előérzetekről vagy furcsa energiákról. A tudomány számára az egyik legérdekesebb kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy mi történik az agyban, amikor valaki teljesen valóságosnak éli meg az élményt.
A szellem az agyban születik
A pszichológiai és tudományos magyarázatok szerint ezek az élmények gyakran nem külső forrásból származnak, hanem abból, ahogyan az agy értelmezi a körülöttünk lévő valóságot. Három fő tényező különösen gyakran jelenik meg ezek mögött az élmények mögött.
Amikor a környezet hat ránk
Mindennapi környezetünk tele van olyan jelenségekkel, amelyeket nem érzékelünk tudatosan, mégis hatnak ránk. Ilyenek például az elektromágneses mezők, a hanghullámok vagy a hirtelen hőmérséklet-változások.
Az ember reagálhat ezekre a finom ingadozásokra anélkül, hogy pontosan felismerné mi is az, ami a reakciót kiváltotta. Ezt azonban az agy nem szereti, vagyis olyan magyarázatot keres rá, ami számunkra elfogadható.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Ez különösen igaz olyan helyzetekben, amikor a környezet eleve sejtelmes: régi épületekben, alagsorokban vagy rosszul megvilágított terekben. Ha valaki feszültebb, az agy még erősebben hajlamos jelentést keresni a bizonytalanságban.
Egyes kutatások szerint bizonyos helyszíneken valóban mérhető az elektromágneses mezők (EMF) ingadozása, de amikor ezeket laboratóriumi körülmények között mesterségesen változtatják, az emberek nem számolnak be következetesen „szellemélményekről”. Ez azt jelenti, hogy az agyunk alapvetően másképp reagál ugyanarra az ingerre, azaz a reakció tulajdonképpen tőlünk függ.
Amikor az agy összekeveri a test határait
A második fontos tényező az, hogy bizonyos idegrendszeri folyamatok megváltozása olyan élményeket hozhat létre, amelyek nagyon valóságosnak tűnnek.
Az egyik kulcsfontosságú terület a temporoparietális átmenet (az agy egy régiója, amely segít abban, hogy pontosan érezzük: hol kezdődik és hol ér véget a saját testünk). Ha ennek a területnek a működésében zavar keletkezik – például enyhe elektromos ingerlés, stressz vagy alvási problémák miatt –, az ember furcsa testélményeket tapasztalhat.
Ilyenkor előfordulhat, hogy valaki azt érzi, mintha „nem lenne teljesen a testében”, vagy mintha egy jelenés lenne a közelében. Ráadásul ez a folyamat nem ritka, sőt, klinikai körülmények közt is előidézhető.
Amikor a személyiség ad jelentést a bizonytalannak
A harmadik tényező nem a környezetből vagy az idegrendszer pillanatnyi állapotából fakad, hanem abból, hogyan értelmezi valaki a saját tapasztalatait.
Az emberek nem egyformák abban, hogy a bizonytalan élményeket hogyan magyarázzák. Vannak, akik inkább konkrét, hétköznapi okot keresnek, míg mások könnyebben kapcsolják össze a tapasztalatot spirituális, vagy természetfeletti erőkkel.
Ezt a különbséget részben egy személyiségvonás, a szkizotípia (a valóság szokatlan, erősen asszociatív értelmezésére való hajlam, amely nem azonos a pszichiátriai betegséggel) magyarázza. Az ilyen gondolkodásmód mellett erősebb lehet a mintázatkeresés – vagyis az, hogy rendszert próbálunk látni a káoszban –, az intuitív következtetés és az a tendencia, hogy a belső érzéseket külső okokhoz kötik.
A három tényező gyakran együtt hat. Ilyenkor az agy egyetlen, számunkra nagyon is valóságos történetté rendezi a különálló, de zavaró jeleket.
Ezzel magyarázza a pszichológus
Adódik a kérdés, hogy honnan lehet tudni, hogy valakinek csak a képzelete élénk, vagy esetleg a háttérben agyi zavar, akár pszihiátriai probléma húzódik? Erről Grób Franciska pszichológust kérdeztük.
A "szellemlátás" jellegű élményeknél a pszichológia sokkal hétköznapibb magyarázatokat ad, mint elsőre gondolnánk. Az agyunk ugyanis nem passzívan „felveszi” a valóságot, hanem folyamatosan értelmezi is.
A szakértő szerint ha egy inger bizonytalan vagy szokatlan – például félálomban, sötétben vagy stresszes állapotban tapasztalható –, könnyen előfordulhat, hogy az agyunk kiegészíti, és olyan élményt hoz létre, ami nagyon valóságosnak tűnik.
"Ebben szerepe lehet a tudattalan működésnek is: a feldolgozatlan élmények, feszültségek vagy veszteségek gyakran nem „szavakkal”, hanem képekben, érzésekben jelennek meg. Ilyenkor a psziché tulajdonképpen értelmet próbál adni egy belső állapotnak – és ez néha külső élményként jelenik meg. Ez nem betegség, hanem az agy egyik természetes jelentésalkotó működése” – magyarázza Grób Franciska.
Arra koncentráljunk, hogy a másik hogyan viszonyul az élményhez
Amikor valaki azt meséli nekünk, hogy szellemeket lát, akkor az elsőre talán fura vagy ijesztő lehet, de a lényeges kérdés minden esetben az, hogy az illető hogyan viszonyul ezekhez az élményekhez.
Ha valaki maga is bizonytalan benne, el tudja képzelni, hogy „csak képzelte”, vagy az élmény egy-egy megterhelőbb időszakhoz kötődik, akkor ez általában egy átmeneti, pszichés feldolgozási folyamat része.
Grób Franciska szerint akkor érdemes jobban odafigyelni, ha ezek az élmények visszatérnek, nagyon élethűek, és az illető teljesen biztos bennük, illetve nem tudja ezeket megkérdőjelezni.
"Ha ehhez még társulnak más jelek is – például zavartság, alvásprobléma vagy furcsa viselkedés –, akkor már felmerülhet idegrendszeri vagy pszichiátriai háttér, és érdemes szakemberhez fordulni” – emeli ki a pszichológus.
Szellemet látni hátborzongató élmény, főleg akkor, ha nem csak mi érzékeljük a jelenlétét, hanem sokan számolnak be róla.
