Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A síelés a magyarok körében is az egyik legkedveltebb téli sport, hiszen a kristálytiszta levegő, a fenséges hegycsúcsok, a szikrázó napsütés sokakat vonz, és remek kikapcsolódást jelent, még akkor is, ha csak egy hétvégére jutunk is el a hófödte magaslatokra. Ugyanakkor a síelés nem veszélytelen: ha nem vagyunk felkészülve kellőképpen, számos sérülésnek tesszük ki magunkat. Ezek természetesen elkerülhetők, cikkünkben szakértő ad tanácsot.
Talán sokan úgy vélik, síelés közben a végtagjaink vannak a legnagyobb veszélyben, és ez a feltételezés részben helytálló, ám számos más dologra is érdemes odafigyelni, hogy a hegyekben töltött aktív pihenés minden szempontból örömteli legyen.
Ezek a leggyakoribb sérülések
A leggyakoribb sérülések közé tartozik az úgynevezett “síelő hüvelykujj’, amely tulajdonképpen a hüvelykujj ínszalagjának a sérülése, és akkor következik be, ha az ujj hátrafeszül valamilyen oknál fogva. Ez lehet például az, hogy esés közben a kifordult kezünkre esünk rá, de akkor is előfordulhat, ha a síbot feszíti meg külső irányba.
Ilyenkor az ínszalag túlságosan megfeszülhet, súlyosabb esetben el is szakadhat. Ilyenkor a hüvelykujj tövénél tapasztalhatunk fájdalmat, duzzanatot, és
a gyógyulás hetekig is eltarthat a sérülés súlyosságától függően.
A sípcsont fájdalma szintén gyakori tünet síelőknél, és alapvetően a túlzott terhelés okozza. A kellemetlen tünet megjelenhet már sportolás közben, vagy azután, hogy lejöttünk a pályáról. A fájdalom a kemény és lágy szövetek erőltetése miatt alakul ki elsősorban a kezdőknél, vagy azoknál, akiknek nem elég erős az izomzata, illetve okozhatja ezt a nem megfelelő felszerelés is.
Nemcsak a végtagjaink sérülhetnek meg síelés közben, a szemünket is óvnunk kell, mivel a hóról vagy jégről visszaverődő UV-sugárzás hóvakságot, photokeratitist idézhet elő.
Ez igen erős fájdalommal jár, mivel a szaruhártya gyakorlatilag megég az erős fénytől. Ilyenkor erős könnyezést és a szemhéj rángását is tapasztalhatjuk. A hóvakságot általában nyugtató vagy érzéstelenítő cseppekkel kezelik, megelőzésére pedig jó minőségű napszemüveg viselése ajánlott.
Így kerülheted el a síbaleseteket
A megelőzés mindig jobb, mint a sérülések vagy balesetek kezelése, ezért érdemes megfogadni a szakértő tanácsait. Becz György síoktató és testnevelő tanár szerint, a legfontosabb az, hogy felkészítsük a testünket az intenzív sportolásra, tehát ha nem mozgunk rendszeresen, a sítúra előtt két-három héttel érdemes elkezdeni erősíteni főként lábra, akár lépcsőzéssel, és nyújtani, lazítani, amennyit csak tudunk.
Rendkívül fontos a szakértő szerint a megfelelő felszerelés, ezzel ugyanis rengeteg baleset megelőzhető: ha saját léccel és sícipővel rendelkezünk, akkor is próbáljuk fel, szervizeltessük, állítassuk be a kötést a testsúlyunknak megfelelően. Ha pedig béreljük a felszerelést, akkor
a cipőt sízoknival próbáljuk fel,
mert ha nem elég vagy túl szoros, a fent említett sípcsont fájdalmat idézheti elő, egyebek mellett.
Becz György arra is felhívta a figyelmet, hogy a sípályán tanúsított magatartásunkkal, illetve néhány szabály betartásával szintén megelőzhetjük a bajt. Kevesen tudják, de létezik úgynevezett sí-KRESZ, amelyet a Nemzetközi Síszövetség dolgozott ki, ennek tíz pontját mindenkinek be kell tartania. Ezek közül a szakértő csak néhányat emelt ki, például hogy mindig a sítudásunknak megfelelő pályát és sebességet válasszuk.
Semmiképp ne síeljünk egyedül, mert ha baleset ér minket, akkor szükségünk lesz segítségre, illetve, ha balesetet észlelünk, kötelesek vagyunk megállni és segítséget nyújtani. Tilos bármilyen tudatmódosító szer használata után a sípályára menni, és úgy sportolni.
A saját magunk és mások testi épségének megőrzése érdekében a fenti szabályokat tartsuk be, hogy a síelés pihentető legyen, és sérülésmentesen térjünk haza az útról.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogyan kapcsolódtunk ki télen a szocializmus idején, ezt a cikkünket ajánljuk.
