A közösségi média használatában megmutatkozik, ha valaki magányos. Nem abban, amit csinál, sokkal inkább abban, hogy hogyan is használja a közösségi média felületeit.
Napi szinten sokan használjuk a közösségi médiát – posztolunk, görgetünk, üzenünk, néha órákig böngészünk. Ez azt sugallhatja, hogy „kapcsolatban vagyunk”, társaságban vagyunk, még ha fizikailag egyedül is vagyunk. De vajon tényleg segít ez abban, hogy ne érezzük magunkat magányosnak? Egy most megjelent, hat hónapon át tartó kutatás meglepő választ ad erre a kérdésre: azok, akik magányosnak vallották magukat, nem ugyanúgy használják a közösségi médiát, mint mások.
A közösségi média nem megoldás a magányra
A kutatók a következő kérdést tették fel: ha objektíven mérnénk, hogyan használják az emberek a közösségi médiát – mikor és mennyit lépnek be, milyen gyakran, és milyen típusú platformokon –, vannak-e különbségek a magányos és a nem magányos emberek között?
Az elemzésben mintegy hatszáz mobilfelhasználó és több mint nyolcszáz asztali gépet használó ember napi böngészési adatait gyűjtötték hat hónapon keresztül, kiegészítve rendszeres kérdőíves felmérésekkel. A cél az volt, hogy megállapítsák, mit mutat a viselkedésük a való életben.
A kép, ami kibontakozott, többrétegű. Azok, akik magányosnak vallották magukat, valóban többet „éltek” a közösségi médiában – de nem feltétlenül olyan módon, ami valódi társas kapcsolódást hoz.
Mi a különbség?
Asztali gépes böngészésnél a magányos felhasználók egyszerre rövidebb ideig ültek a képernyő előtt, de naponta többször visszatértek egy gyors ellenőrzés erejéig. Mobilon pedig jellemzőbb volt náluk a megosztás (fotók, videók), az üzenetküldés, illetve az ismerkedős platformok használata, viszonylag hosszabb ideig.
Ez azt sugallja, hogy az online aktivitásban nem a mélység, hanem a mennyiség és a gyakoriság a hangsúlyos.
A magányos emberek mintha „ugrálnának” egyik felületről a másikra, keresve valamit, ami enyhíti a hiányt, de nem találják meg. Érdekes, hogy a kutatók rámutatnak: ez a kapcsolat nem bármely internetes aktivitással van így, csak a közösségi média használatával.
Más online tevékenységek (például hírolvasás, webes videónézés, játék) nem mutattak ilyen összefüggést.
A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor a digitális világot tekintjük társas térnek, ne egyszerűen az ismerősök számát vagy a posztok mennyiségét tekintsük a társas kapcsolatok fokmérőjének.
Fontosabb lehet, hogy az interakciók milyen jellegűek, milyen gyakran történnek, és mit adnak: támogatást, megértést, figyelmet – vagy csak pörgetést, scrollozást.
A közösségi média nem oldja meg a magányt automatikusan, és nem helyettesíti az élő emberi kapcsolatokat. Az adatok szerint azok, akik valójában magányosak, gyakrabban nyúlnak a telefonjukhoz, gyakrabban csekkolják az alkalmazásokat, de közben nem feltétlenül érzik, hogy közelebb kerülnek valakihez. És épp ez a viselkedés lehet az, ami fenntartja, sőt elmélyíti a magányt.
Ha kíváncsi vagy, melyik ünnep az egyedülállók legmagányosabb napja, olvasd el ezt a cikkünket is!
