Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A legtöbb embernek van valamilyen, legalább közvetett tapasztalata a válással kapcsolatban, mégis rengeteg általánosítás él a köztudatban. Ezeket a tévhiteket szeretnénk árnyalni két kevésbé szokványos történettel.
Ha válásról beszélünk, vannak gyakrabban és ritkábban előforduló forgatókönyvek. Bár nincsenek pontos statisztikák arról, ki milyen arányban kezdeményez, jó eséllyel gyakoribb, hogy egy férfi lép ki a kapcsolatból, különösen a gyermekek születése után, mint az, hogy egy nő hagyja el a családját. Az anyák jellemzően ritkábban tekingetnek kifelé, és nemcsak azért, mert szeretnék megtartani a teljes családot gyermekük számára. Nőként még mindig inkább az otthonhoz kötődünk – részben, mert mi szüljük a gyermeket, részben, mert a társadalmi szerepek és az anyagi lehetőségek is erősebben korlátoznak minket.
Bár rengeteg kivétel van, a nők gyakran ugyanolyan jól megállnák a helyüket a férfiak munkahelyén, míg fordítva ez ritkábban igaz.
A társadalom pedig még mindig nem értékeli kellőképpen a láthatatlan munkát – pedig épp ez az, ami az élet alapját képezi: az otthon és a család lelki-fizikai fenntartása, és a jövő generációk nevelése.
A nőknek a történelem során kevesebb lehetőségük volt elválni
A magyar történelemben hosszú ideig a nők jogilag és társadalmilag is kiszolgáltatott helyzetben éltek: gyakran nem rendelkezhettek önálló tulajdonnal, és kiszorították őket a tanulásból és a munkából is. A középkori magyar jogban például egy özvegy nő csak akkor tarthatott meg egyes vagyonelemeket, ha nem ment újra férjhez – különben minden öröksége és hozománya visszaszállt a férfiági rokonságra. Bár a későbbi századokban javultak a nők jogai, egészen a 19-20. századig fennmaradt az a társadalmi norma, miszerint a nő anyagilag a férjéhez tartozik, és nem volt illendő problémázni – még akkor sem, ha a férj például bordélyba járt. A válás tabunak számított, és ha egy nő mégis ki akart szállni a házasságból, gyakran a társadalmi kirekesztéssel is számolnia kellett.
Ez a kiszolgáltatottság nem volt egyedülálló: az angolszász világban például a „coverture” jogelve értelmében a házasság után a nő jogilag megszűnt önálló személynek lenni, vagyona és döntési joga is a férjé lett. Ezen a helyzeten csak a 19. század végi törvénykezési reformok kezdtek érdemben változtatni, például az 1870-es Married Women’s Property Act Nagy-Britanniában.
Gyakori tévhitek: biztos a férfi lépett ki, és mindkét fél hibás
Mindezek a tények megalapozzák azt a tévhitet, hogy a válást – amennyiben egyébként rendben van a kapcsolat, tehát nem bántalmazó, stb. – biztosan a férfi kezdeményezi. Pedig a nők is éppolyan sokfélék, mint a férfiak, van köztük családcentrikus és kötődésre képtelen, a boldogságot a lángoló szerelemben kereső vagy a hosszú távú kapcsolatok mélységét értékelő – és még sorolhatnánk. A másik kedvenc tévhit, hogy a válásról mindig mindkét fél tehet. Az, hogy mindkét félnek megvan a saját perspektívája, és az, hogy senki sem tökéletes, egészen biztos – de ez nem jelenti azt, hogy ezek a nézőpontok mindig azonos súlyúak lennének emberi vagy etikai értelemben, sem azt, hogy bárkinek tökéletessé kellene válnia azért, hogy megérdemelje: ne hagyják el. Vannak olyan esetek is, amikor az egyik fél gyökeresen megváltozik ahhoz az emberhez képest, amilyen volt, vagy amilyennek hitte/mutatta magát, és ezért indítványozza a házassága felbontását.
Új lehetőségek, új szerelem – egy válás és egy békülés története
Mindkét népszerű tévhit ellenében szól például az az eset, ami egy tágabb baráti körömhöz tartozó festőnővel esett meg. Férjével ők voltak a tökéletes pár, három gyereket neveltek szeretetteljes egyetértésben. Nem fordult meg egyikük fejében sem a válás, szerencsésnek tartották magukat, amiért szeretik egymást húsz év után is. A nő karrierje lassan felfelé kezdett ívelni, felfedezték. Képzőművész körökben híres ember lett. Ekkor 45 éves volt. Sokkal több pénze lett, és rengeteg, a hírnévvel járó „barátja”. Ekkor rájött, hogy valami még hiányzik: a bizsergető szerelem érzése, amihez a 22 éves házasságának nincs sok köze. Elvált, megegyeztek a gyermekek elhelyezésében (nála maradtak, de a férfi akkor és annyi időt tölt velük, amennyit szeretne), és randizni kezdett. Néhány éven belül kikötött a második férje mellett, most vele él együtt.
Az egyik idősebb kollégám lánya szintén nem azért döntött majdnem a válás mellett, mert férje bármilyen gondot okozott volna neki, vagy megváltozott volna akár viselkedése, akár az érzései. A nő orvos, férje pedig sikeres DJ, még nemzetközi fellépései is vannak időnként. A lemezlovasságot egészen fiatalon elkezdte, nem tanult tovább. Nagy szerelem volt az övék is, összeházasodtak, született két gyerekük.
Semmi különösebb problémájuk nem volt, ám ahogyan a szerelmet és a fiatal lendületet felváltották a szürkébb hétköznapok (évek),
a nőt egyre inkább idegesíteni kezdték a férjével köztük lévő különbségek. Lenézte őt az amerikai autós hobbija, a foglalkozása, az öltözködése miatt, és szégyellni kezdte az értelmiségi társaságban. Bár lelkiismeret-furdalása volt emiatt, azt is gondolta, hogy joga van olyasvalaki mellett élni, akire felnézhet. Azt ugyanakkor nem vonta kétségbe, hogy férje csodás apa – és végül a gyerekek miatt adott még egy esélyt a kapcsolatuknak. Mivel nem csak mondta, hanem őszintén is gondolta az esélyt, komoly önismereti munkába kezdett, eljártak párterápáira, és
mindketten nyitottak voltak némi változásra annak érdekében, hogy újra egymásra találjanak.
Ez meg is történt, végül nem jutottak el a bíróságig. Igaz, hogy a gyerekek miatt, de végül nem csak a gyerekek kedvéért maradtak együtt.
Bárhogy is van, fontos, hogy csak azért, mert van saját tapasztaltunk valamiről – például a válásról –, ne gondoljuk azt, hogy mindenki helyzetét pontosan ismerjük. Sokkal izgalmasabb és színesebb az élet, ha az ítélkezés helyett inkább megértjük, milyen sokfélék lehetnek a körülöttünk zajló események. Egy helyzetet vagy cselekedetet (és nem embert) meg lehet ítélni, de csak miután megismertük, hogy valójában mi történik a szemünk előtt, vagy épp attól elrejtve.
Gondoltad volna, hogy sokan működő kapcsolatukban is félretesznek a válás költségeire? Ez a cikkünk erről szól.
