Ilyen is lehet a válás – amikor a nő kezdeményez, és nem „tehet róla” a másik fél

Olvasási idő kb. 5 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

A legtöbb embernek van valamilyen, legalább közvetett tapasztalata a válással kapcsolatban, mégis rengeteg általánosítás él a köztudatban. Ezeket a tévhiteket szeretnénk árnyalni két kevésbé szokványos történettel.

Ha válásról beszélünk, vannak gyakrabban és ritkábban előforduló forgatókönyvek. Bár nincsenek pontos statisztikák arról, ki milyen arányban kezdeményez, jó eséllyel gyakoribb, hogy egy férfi lép ki a kapcsolatból, különösen a gyermekek születése után, mint az, hogy egy nő hagyja el a családját. Az anyák jellemzően ritkábban tekingetnek kifelé, és nemcsak azért, mert szeretnék megtartani a teljes családot gyermekük számára. Nőként még mindig inkább az otthonhoz kötődünk – részben, mert mi szüljük a gyermeket, részben, mert a társadalmi szerepek és az anyagi lehetőségek is erősebben korlátoznak minket.

Idézőjel ikon

Bár rengeteg kivétel van, a nők gyakran ugyanolyan jól megállnák a helyüket a férfiak munkahelyén, míg fordítva ez ritkábban igaz.

A társadalom pedig még mindig nem értékeli kellőképpen a láthatatlan munkát – pedig épp ez az, ami az élet alapját képezi: az otthon és a család lelki-fizikai fenntartása, és a jövő generációk nevelése.

A nőknek a történelem során kevesebb lehetőségük volt elválni

A magyar történelemben hosszú ideig a nők jogilag és társadalmilag is kiszolgáltatott helyzetben éltek: gyakran nem rendelkezhettek önálló tulajdonnal, és kiszorították őket a tanulásból és a munkából is. A középkori magyar jogban például egy özvegy nő csak akkor tarthatott meg egyes vagyonelemeket, ha nem ment újra férjhez – különben minden öröksége és hozománya visszaszállt a férfiági rokonságra. Bár a későbbi századokban javultak a nők jogai, egészen a 19-20. századig fennmaradt az a társadalmi norma, miszerint a nő anyagilag a férjéhez tartozik, és nem volt illendő problémázni – még akkor sem, ha a férj például bordélyba járt. A válás tabunak számított, és ha egy nő mégis ki akart szállni a házasságból, gyakran a társadalmi kirekesztéssel is számolnia kellett.

A válás kezdeményezése ma már nem a férfiak kiváltsága, az ezzel kapcsolatos tévhiteket is ideje felülbírálni
Fotó: Allvisionn / Getty Images Hungary

Ez a kiszolgáltatottság nem volt egyedülálló: az angolszász világban például a „coverture” jogelve értelmében a házasság után a nő jogilag megszűnt önálló személynek lenni, vagyona és döntési joga is a férjé lett. Ezen a helyzeten csak a 19. század végi törvénykezési reformok kezdtek érdemben változtatni, például az 1870-es Married Women’s Property Act Nagy-Britanniában. 

Gyakori tévhitek: biztos a férfi lépett ki, és mindkét fél hibás

Mindezek a tények megalapozzák azt a tévhitet, hogy a válást – amennyiben egyébként rendben van a kapcsolat, tehát nem bántalmazó, stb. – biztosan a férfi kezdeményezi. Pedig a nők is éppolyan sokfélék, mint a férfiak, van köztük családcentrikus és kötődésre képtelen, a boldogságot a lángoló szerelemben kereső vagy a hosszú távú kapcsolatok mélységét értékelő – és még sorolhatnánk. A másik kedvenc tévhit, hogy a válásról mindig mindkét fél tehet. Az, hogy mindkét félnek megvan a saját perspektívája, és az, hogy senki sem tökéletes, egészen biztos – de ez nem jelenti azt, hogy ezek a nézőpontok mindig azonos súlyúak lennének emberi vagy etikai értelemben, sem azt, hogy bárkinek tökéletessé kellene válnia azért, hogy megérdemelje: ne hagyják el. Vannak olyan esetek is, amikor az egyik fél gyökeresen megváltozik ahhoz az emberhez képest, amilyen volt, vagy amilyennek hitte/mutatta magát, és ezért indítványozza a házassága felbontását. 

Új lehetőségek, új szerelem – egy válás és egy békülés története

Mindkét népszerű tévhit ellenében szól például az az eset, ami egy tágabb baráti körömhöz tartozó festőnővel esett meg. Férjével ők voltak a tökéletes pár, három gyereket neveltek szeretetteljes egyetértésben. Nem fordult meg egyikük fejében sem a válás, szerencsésnek tartották magukat, amiért szeretik egymást húsz év után is. A nő karrierje lassan felfelé kezdett ívelni, felfedezték. Képzőművész körökben híres ember lett. Ekkor 45 éves volt. Sokkal több pénze lett, és rengeteg, a hírnévvel járó „barátja”. Ekkor rájött, hogy valami még hiányzik: a bizsergető szerelem érzése, amihez a 22 éves házasságának nincs sok köze. Elvált, megegyeztek a gyermekek elhelyezésében (nála maradtak, de a férfi akkor és annyi időt tölt velük, amennyit szeretne), és randizni kezdett. Néhány éven belül kikötött a második férje mellett, most vele él együtt. 

Az egyik idősebb kollégám lánya szintén nem azért döntött majdnem a válás mellett, mert férje bármilyen gondot okozott volna neki, vagy megváltozott volna akár viselkedése, akár az érzései. A nő orvos, férje pedig sikeres DJ, még nemzetközi fellépései is vannak időnként. A lemezlovasságot egészen fiatalon elkezdte, nem tanult tovább. Nagy szerelem volt az övék is, összeházasodtak, született két gyerekük.

Idézőjel ikon

Semmi különösebb problémájuk nem volt, ám ahogyan a szerelmet és a fiatal lendületet felváltották a szürkébb hétköznapok (évek),

a nőt egyre inkább idegesíteni kezdték a férjével köztük lévő különbségek. Lenézte őt az amerikai autós hobbija, a foglalkozása, az öltözködése miatt, és szégyellni kezdte az értelmiségi társaságban. Bár lelkiismeret-furdalása volt emiatt, azt is gondolta, hogy joga van olyasvalaki mellett élni, akire felnézhet. Azt ugyanakkor nem vonta kétségbe, hogy férje csodás apa – és végül a gyerekek miatt adott még egy esélyt a kapcsolatuknak. Mivel nem csak mondta, hanem őszintén is gondolta az esélyt, komoly önismereti munkába kezdett, eljártak párterápáira, és 

Idézőjel ikon

mindketten nyitottak voltak némi változásra annak érdekében, hogy újra egymásra találjanak.

Ez meg is történt, végül nem jutottak el a bíróságig. Igaz, hogy a gyerekek miatt, de végül nem csak a gyerekek kedvéért maradtak együtt. 

Bárhogy is van, fontos, hogy csak azért, mert van saját tapasztaltunk valamiről – például a válásról –, ne gondoljuk azt, hogy mindenki helyzetét pontosan ismerjük. Sokkal izgalmasabb és színesebb az élet, ha az ítélkezés helyett inkább megértjük, milyen sokfélék lehetnek a körülöttünk zajló események. Egy helyzetet vagy cselekedetet (és nem embert) meg lehet ítélni, de csak miután megismertük, hogy valójában mi történik a szemünk előtt, vagy épp attól elrejtve. 

Gondoltad volna, hogy sokan működő kapcsolatukban is félretesznek a válás költségeire? Ez a cikkünk erről szól

Radnai Anna
Radnai Anna
Újságíró, szerkesztő
Radnai Anna kommunikáció szakon diplomázott, egészségügyi szakújságíróként és szerkesztőként több mint 20 éve foglalkozik egészségügyi, orvosszakmai és tudományos témák feldolgozásával. Pályája során orvosoknak, egészségügyi szakembereknek és laikus olvasóknak szóló tartalmakat írt és szerkesztett országos online médiumok egészségügyi rovataiban, orvosszakmai lapoknál és kiadóknál. Több szakmai és laikus egészségügyi portál alapító főszerkesztője volt, betegeket célzó edukációs projektek tartalmi vezetőjeként és könyvszerkesztőként is dolgozott. EMCC által akkreditált coachként és mentorként szerzett tapasztalatait szerkesztői szemléletében is kamatoztatja. 2025 áprilisa óta a Dívány szerzője, 2025 augusztusától a Weborvos főszerkesztője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Férfiruhában kémkedett a japánoknak a kínai hercegnő: hadsereget is vezetett hazája ellen a Kelet Gyémántja

Mandzsu hercegnőnek született, de a japán hadsereg legveszélyesebb titkos fegyvere lett belőle. Josiko Kavasima élete a huszadik századi történelem egyik legbizarrabb kémhistóriája: a hercegnő szakított a női szerepekkel, férfiruhát öltött, és saját hadsereget vezetve segítette Japánt Kína lerohanásában. A „Kelet Gyémántjaként” ünnepelt kémet a háború után a kínaiak nemzeti árulóként fogták perbe, és sorsa drámai véget ért. Utánajártunk a Távol-Kelet legrejtélyesebb, férfiruhás női kémének elképesztő és tragikus életének.

Testem

Ezért tör rád délután az édesség utáni vágy: komoly problémát jelezhet

Bár szinte mindenkivel előfordul, hogy ebéd után elnehezül, és legszívesebben azonnal valamilyen édesség után nyúlna, a rendszeresen visszatérő délutáni fáradtság- és cukorcsapda mögött komoly egészségügyi okok állhatnak. A szakemberek szerint ez a jelenség az inzulinrezisztencia egyik legtipikusabb és leginkább figyelmen kívül hagyott előszele lehet. Amikor a sejtek éheznek a hibás anyagcsere miatt, a szervezetünk kénytelen vészjelzéseket küldeni, ami drasztikus energiazuhanásban és kínzó nassolási vágyban nyilvánul meg. De hogyan működik ez a rejtett folyamat, milyen egyéb tünetekre kell figyelnünk, és hogyan törhetjük meg végleg ezt az ördögi kört?

Édes otthon

5 hőségtűrő növény az erkélyre: bírják a 40 fokot is

A nyári hőség és a hosszan tartó száraz időszakok sok kerttulajdonost és balkon-rajongót próbára tesznek: a cserepes növények gyorsan kiszáradnak, a forró burkolatok pedig tovább fokozzák a hőséget. Vannak azonban olyan virágok és dísznövények, amelyek meglepően jól viselik a napsütést és a ritkább öntözést.

Testem

Így jelez a tested, ha túl sok cukrot fogyasztasz

A finomított cukor korunk étrendjének egyik legnagyobb rejtett veszélyforrása, amely szinte észrevétlenül teszi tönkre az egészségünket. Sokan csak akkor eszmélnek fel, amikor már kialakult a túlsúly vagy a cukorbetegség, pedig a szervezetünk jóval korábban, apróbb jelekkel próbál figyelmeztetni a bajra. A hirtelen ránk törő délutáni fáradtságtól a makacs pattanásokon át az állandó nassolási vágyig számtalan tünet utalhat arra, hogy túl sok cukrot fogyasztunk.

Offline

Ha Kádár-kockában élsz, tudnod kell, miért ez az épület neve

Akár egy sütemény neve is lehetne, de semmi ehető nincs benne. A Kádár-kocka a vidéki Magyarország egyik legjellemzőbb épületformáinak egyike, mely meglepő módon nem Kádár Jánoshoz köthető, bár az általa fémjelzett korszak termelte ki a tömeges elterjedését.