Észak-Pakisztánban, a Karakorum hegység isten háta mögötti részén, a Hunza folyó völgyében él egy népcsoport, akikről azt tartják: egyedülállóan hosszú életet élnek, és körükben egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy valaki megérje a százéves kort. Vajon mi igaz ebből?
A hunzák (burusók vagy hunzakutok, „magashegyi emberek”) birodalma évezredek óta lakott. Az europid kinézetű népcsoport tagjai egyes feltételezések szerint a hunoktól, mások szerint egyenesen Nagy Sándor katonáitól származnak. A hunzákról az 1920-as években terjedt el először, hogy jóval tovább élnek, mint a nyugati emberek. Egy Indiában szolgáló brit orvos, Robert McCarrison ekkor látogatott el a Hunza-völgybe, és feljegyzéseket készített az itt élőkről. Ezekből kiderült: a hunzák „idegrendszere kötélerős, de érzékeny is, mint a hegedűhúr”. Az orvos állította: tizenöt évnyi szolgálata alatt egyetlen hunzakut betege sem akadt. McCarrison szerint a helyiek nem ismerik a rákos megbetegedéseket, a cukorbetegséget, és elképesztően hosszú életet élnek.
Kajszibarack: a hosszú élet titka?
McCarrison elsősorban az itt élők életmódjában látta a hosszú élet titkát. A hunzák étrendje valóban túlnyomórészt növényi eredetű, alapanyagaik közül kiemelkedik a kajszibarack, amely a völgyben különösen finom, édes és lédús. Egy fa akár száz évig is élhet (szemben az európai fák 20-30 éves élettartamával).
A hunzák a kajszibarackot minden évszakban fogyasztják a létező összes formában: aszalva, nyersen, megfőzve és gyümölcslé formájában.
A mag olaját világításhoz és kozmetikai szerként is alkalmazzák. Azt tartják, hogy ember csak ott élhet, ahol a kajszibarack is megterem.
Kevés hús, sok zöldség és gyümölcs
A nyári hónapokban a leszüretelt és kimagozott sárgabarackot minden család megszárítja a háztetőn. A hunzák mindent a napon szárítanak: gyümölcsöket, zöldségeket (paradicsom, leveles zöldségek), ez az egyetlen általuk ismert élelmiszer-tartósítási technika. A téli és kora tavaszi hónapokban az aszalt sárgabarackot és annak magját rágcsálják, további szárított gyümölcsökkel (alma, cseresznye) és diófélékkel együtt. A magvak egy részét a hunzu konyha jolly jokerének számító kajszibarackmag-olaj előállításához használják. Húst csak nagyon ritkán fogyasztanak, mert drága: a több ezer méteres, kopár hegyeken a bárányok és kecskék nem sok legelnivalót találnak maguknak.
Nem használnak cukrot
A Hunza-völgyiek konyhájának másik fontos jellemzője, hogy nem használnak cukrot. Még a diramphitti néven ismert legnépszerűbb desszert is úgy készül, hogy a búzaszemeket hetekig vízben áztatják, és mivel az erjesztési folyamat során a keményítő cukorrá alakul, nem kell lemondaniuk az édes ízről sem.
A teát (chai) sem cukorral isszák, hanem egy kis sóval és egy kanál pörkölt lenmagporral.
Ráadásul a tömegközlekedés nagyon korlátozott a környéken, így az emberek általában aktív életmódot folytatnak: sokat gyalogolnak a hegyoldalakon.
A hunzák valódi helyzete
Egy másik nyugati, John Clark is felkereste a hunzukutokat az ötvenes években. Élményeiről Hunza – A Himalája elveszett királysága című könyvében számolt be, korántsem olyan pozitívan, mint McCarrison húsz évvel azelőtt. Clark így ír: „Szeretném továbbá kifejezni sajnálatomat azon utazóknak, akiknek véleménye ellentmondanak tapasztalataimnak. Az első utamon a hunzák között magam is elhittem a tévhiteteket: az egészséges hunzákról, az igazságos bíróságaikról, az országról, ahol nem élnek szegények, és az összes többi legendát. Csak a hosszú ott-tartózkodásom alatt derült ki számomra a valódi helyzet.”
A valódi helyzet pedig az volt az ötvenes években, hogy nagyon is sokan keresték őt fel a törzs tagjai közül különböző betegségekkel annak ellenére, hogy nem volt orvos.
Vérhas, malária, szürke hályog, bélférgesség, tuberkolózis éppúgy előfordult a hunzakutok között, mint bárhol máshol.
Az éhínségek is gyakoriak voltak,és rendkívül magas, 30 százalékos volt a gyermekhalandóság. Újabb adatok szerint a golyva is gyakori, mivel a törzs tagjai jódhiányos területen élnek, továbbá a magas ultraibolya-sugárzás következményeképpen nem ritkák a különböző bőrbetegségek és a bőrrák sem.
Óvatosan a barackmaggal!
És mi a helyzet a barack jótékony hatásával? A kajszibarack fogyasztása valóban számos egészségügyi előnnyel jár, mivel magas a rosttartalma, az A-, C-, E-vitamin, valamint a káliumtartalma. Elősegíti a bélrendszer egészségét és harcol a szervezetben lévő szabad gyökök ellen. A barackmag (és a belőle előállított olaj ) viszont amigdalint tartalmaz, amit sokáig próbáltak használni a rák elleni küzdelemben, de napjainkra kiderült, hogy hatástalan, ellenben túlzott fogyasztása a ciántartalom miatt mérgezéshez vezethet.
Az ember testi és lelki egészsége kétségtelenül függ étrendjétől és életmódjától. A bio, feldolgozatlan, egyszerű, mégis hatékony étrend és az aktív életmód valószínűleg a hunzák között is jó néhány főnek a hosszú életéhez hozzájárult, még akkor is, ha a környezeti ártalmaktól ők sem függetleníthetik magukat. És hogy mi az igazság a százévesnél is idősebb hunzákról? Nos, mivel nem mérik az életkort és nem használnak naptárt, leginkább becslések alapján tudják megmondani, ki hány éves. Szerintük az átlagos várható élettartam 120 év – a valóságban sajnos ők is jóval rövidebb ideig élnek.
