Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A szürke hétköznapok nem véletlenül kapták meg ezt a nem túl csábító színt, hajlamosak unalmasak és ugyanolyanok lenni. Amikor azt tapasztaljuk, hogy beleragadunk a mindennapi rutinba, könnyen érezhetjük, hogy az idő csak úgy elszalad mellettünk. A minket csapdába ejtő időhurok kulcsa azonban a kezünkben van.
Nem egy pszichológiai diagnózis, mégis nagyon sokan ismerősséget találhatnak az élményben, amikor úgy érezzük, hogy a napok csak úgy ismétlődnek egymás után, végeláthatatlanul, értelmetlenül. Az angolul Groundhog Day Syndrome-nak nevezett jelenség magyarul kicsit érdekesen hangzik Mormota-nap Szindrómaként. A Bill Murray főszereplésében bemutatott Groundhog Day (Idétlen időkig) című film pontosan kifejezi ezt a jelenséget: beleragadni a mókuskerékbe, ugyanazokat a köröket futni nap mint nap. Amikor a napok ugyanolyanná válnak, az motiválatlanságot válthat ki, és akár a jövőbe vetett reményeinket is csökkentheti. Ha csapdába estünk a mindennapi élet körforgásában, az könnyen azt az érzést keltheti bennünk, hogy az életünk sehova sem vezet. Szerencsére tehetünk ellene.
Robotpilóta-üzemmód
Amikor beleszürkülünk a hétköznapokba, kvázi robotpilóta-üzemmódban hajtjuk végre a tevékenységeket, automatikusan, odafigyelés és kapcsolódás nélkül. Bizony a habituáció tehető felelőssé ezért a jelenségért. A habituáció során azok az ingerek, amik gyakran érnek minket, elveszítik a hatásukat, és észrevehetetlenné válnak. A legnagyobb előnye ennek a tanulási formának az, hogy kiszűrjük a lényegtelen dolgokat, amit fölösleges újból és újból érzékelni, de mindeközben nemcsak a felesleg akad fenn a szűrőn, hanem sok minden más is, ami nélkül az élet szürkévé válik.
Amikor valami új tevékenységbe kezdünk, akkor az agyunk új utakat és egyedi kapcsolatokat hoz létre a neuronjaink között. Amikor ugyanazt végezzük folyton-folyvást, ugyanazok az utak sülnek ki az agyunkban is. Ez nem igényel akkora figyelmet, mint korábban. Ki ne kapta volna rajta magát azon, hogy hazavezetett a munkából, mégsem emlékszik, megállt-e a zebránál vagy sem. Pontosan ez történik velünk, amikor az agyunknak nem kell dolgoznia, automatizmusokba kerülünk. A lehangoltság és az értelemnélküliség érzésének kialakulása is jelzi nekünk, hogy nemcsak az agyunknak, de nekünk is szükségünk van új utakra, hogy a neuronhálózatunk mellett az életünk is gazdagodhasson.
Hogyan színezzük át a mindennapokat
Ha a SpongyaBob Kockanadrág című mesefilmből egyre inkább Tunyacsápra kezdünk hajazni, érdemes néhány apró lépést tennünk azért, hogy felrázzuk a mindennapjainkat:
- Válts irányt! A megszokott helyett módosítsunk az útvonalainkon, amiken haladni szoktunk. Nem kell az ellenkező iránya indulni, elég, ha kisebb kitérőt teszünk vagy bizonyos részeit az útnak gyalog tesszük meg. Figyeljük meg, milyen újdonságokkal találkozunk az új utakon.
- Légy jelen tudatosan! Válasszunk ki a napunkban olyan idősávokat, ahol a jelenre koncentrálunk. Figyeljük meg, milyen színek, illatok, hangok vesznek körül, milyen anyagokat tudunk megtapintani a kezünkkel, figyeljük meg a levegő útját a testünkben.
- Próbálj ki új ételeket! Hajlamosak vagyunk ugyanazt a néhány ételt fogyasztani rotációban, újra és újra. Szerezzünk be néhány új receptet és csempésszük be őket a mindennapokba, az ebédszünetben biztosan nem fogjuk bánni a belefektetett energiát.
- Fűszerezd meg a rutinod! Egy jó rutin biztonságot ad, és sokszor a hatékonyságot is növeli. Nem a rutinokkal van a nehézség, hanem az unalommal, legyünk bátrak, és változtassunk egy kicsit a megszokott dolgokon. Legyen az egy új ébresztőhang, egy új album felfedezése a lejátszási listánkon vagy zuhany helyett egy gyertyafényes fürdő.
- Tanuljunk valami újat! A tanulás frissen tartja az elménket, így sosem késő elsajátítani, hogyan játsszunk egy hangszeren, vagy megtanulni horgolni, kötni, esetleg táncolni.
Nincs szükség hatalmas változásokra, elég, ha reggelente megkérdezzük magunktól, hogy ma mit is csinálhatnánk másképp, hogy feldobjuk a napunkat. Már ennyi is elég ahhoz, hogy ne robotpilóta-üzemmódban tengessük a napjainkat, és képesek legyünk kapcsolódni önmagunkhoz és értelemmel feltölteni az életünket.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
