A szürke hétköznapok nem véletlenül kapták meg ezt a nem túl csábító színt, hajlamosak unalmasak és ugyanolyanok lenni. Amikor azt tapasztaljuk, hogy beleragadunk a mindennapi rutinba, könnyen érezhetjük, hogy az idő csak úgy elszalad mellettünk. A minket csapdába ejtő időhurok kulcsa azonban a kezünkben van.
Nehezen felfogható tény, hogy a nagymamánál valahogy mindig finomabb az ebéd. Sőt, sok esetben az otthon utálatosnak nevezett fogás is elfogy, ha a nagyi tálalja. A sarki kávézóban összedobott szendvics mindig ízesebbnek hat, mint amit otthon eszkábálunk össze. Miért is lehet ínycsiklandóbb az illat a lépcsőházban, miközben otthon is tele a hűtő finom ételekkel?
„Azért vagy itt, hogy elmeséld a történeteinket” – mondta neki egy tölgyfa, miközben az erdőben sétált. Dr. Monica Gagliano hallgatott a sugallatra, és mára a növényi viselkedés egyik legismertebb kutatójává vált. Egyesek szerint csak egy őrült különc, akinek beütöttek az őslakosok által kevert főzetek, mások viszont üdvözlik a munkáját, mert olyan évezredes emberi tapasztalatokat helyez új megvilágításba, amik csak a nyugati világtól ennyire idegenek. Lehet-e tanulni a növényektől? És ha igen, mit tudnak, amit mi nem?
Teljesen adaptív, az észlelésnek, tanulásnak legelemibb formája az, hogy nem vesszük észre, amit túl sokat sulykolnak. Pszichológiai kislexikon arról, hogy miért nem látják az emberek a kormány-plakátokat.
