A személyiségtorzulás az egyik legsúlyosabb pszichiátriai kórképek közé tartozik. Milyen gyakori személyiségzavarok léteznek, és honnan ismerhetjük fel őket?
Személyiségzavar alatt a normál személyiségvonások szélsőséges megnyilvánulásait értjük. A legtöbb zavar jelei már gyermek- és serdülőkorban is megmutatkozhatnak, de a pontos diagnózis felállítása csak 18 éves kor után lehetséges. A személyiségzavarban szenvedőknek rendszerint nincs betegségtudatuk, így segítséget ritkán kérnek, ellenben komoly problémát jelentenek a környezetük számára szélsőséges viselkedésükkel.
A személyiségzavarok történelme
A múlt század elején csak pszichopataként nevezték a (főképp antiszociális) személyiségzavarban szenvedőket. Azonban az új osztályozási rendszerek, mint a BNO (a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló hierarchikus kódrendszer) és a DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, magyarul a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) már nem használják a pszichopátia kifejezést, helyette a személyiségzavar kategóriában találhatóak az ehhez kapcsolódó kórképek. Személyiségzavarban a populáció 5-15 százaléka szenved, és gyakran jár együtt egyéb mentális betegségekkel, mint például a depresszió. Összeszedtünk most 7 félelmetes személyiségzavart, ami gyakrabban fordul elő, mint hinnénk.
#1 Kényszeres személyiségzavar
Merev sémák jellemzik az egyén viselkedését és gondolkodását. Mozgása kimért, lassú, mindent előre megfontol. Gyakran perfekcionisták, a tökéletességre törekednek. A kényszeres személyiségzavarban szenvedők nehezen különítik el a releváns és irreleváns információkat, így általában nagyon lassan döntenek. A körülményesebb, nagyobb horderejű döntések meghozását halogatják.
#2 Antiszociális személyiségzavar
Ez a fajta személyiségzavar a börtönben lévők körülbelül 75 százalékára jellemző. Felelőtlenség, antiszociális magatartás, a normák és mások jogainak mellőzése jellemzik az egyéneket. Gyermek- és serdülőkorban könnyen keverednek iskolai verekedésekbe, hazudoznak, lopnak, kerülik az iskolát, korán elkezdenek dohányozni vagy éppen drogozni. Az antiszociális személyiségzavarban szenvedők többek között azért is válnak bűnelkövetővé, mert egyáltalán nem rendelkeznek empátiás képességgel, gyakran viselkednek agresszívan, megbánást és bűntudatot pedig nem éreznek.
#3 Narcisztikus személyiségzavar
A narcisztikusokat leginkább a felsőbbrendűség-érzés jellemzi. Állandó csodálatot, elismerést várnak a környezetüktől. Saját magukat rendkívül különlegesnek és csodálatra méltónak tartják. A kritikát kifejezetten rosszul viselik, hajlamosak kizsákmányolni másokat, és általában azt gondolják, rájuk az általános szabályok nem érvényesek.
#4 Borderline személyiségzavar
Más néven instabil vagy határeseti személyiségzavarnak is nevezik, mivel szeszélyes hangulatingadozások, impulzivitás, érzelmi kiegyensúlyozatlanság jellemzi őket. Gyakoriak a váratlan dühkitörések és az önsértő magatartás. Viselkedésük kiszámíthatatlan, a végletek emberei: az emberek vagy jók vagy rosszak, vagy csodálnak másokat vagy gyűlölnek. Művészek között gyakran előforduló zavar, feltehetőleg ebben szenvedett Vincent van Gogh és Frida Kahlo is.
#5 Dependens személyiségzavar
A függő vagy dependens személyiségzavarban szenvedők önmagukat erőtlennek és gyámoltalannak élik meg, jellemzően mindenben másokra támaszkodnak, másoktól függnek. Kifejezetten érzékenyek az elhagyásra és a szakításra, az egyedüllétet nagyon nehezen viselik. Önmagukat és saját igényeiket általában másoknak rendelik alá, nem tudják kifejezni és képviselni saját érdekeiket.
#6 Szorongó személyiségzavar
Másnéven elkerülő személyiségzavarnak is nevezik, mivel az egyének visszahúzódóak, érzékenyek, félénkek, aggodalmaskodóak, igyekeznek elkerülni az új, ismeretlen és szokatlan ingereket. Állandó feszültséget éreznek, és rettegnek a kritikától.
#7 Paranoid személyiségzavar
A paranoid személyiségek mások cselekedeteiben negatív, ártó szándékot feltételeznek, bizalmatlanok, gyanakvók és sértődékenyek. Gyakran hibáztatnak másokat azért is, amiért ők a felelősek. Nézeteikhez sziklaszilárdan ragaszkodnak, könnyen ingerlékennyé válnak, ha valaki nem ad nekik igazat. Jellemzően nem rendelkeznek humorérzékkel, és kifejezetten kerülik a másokkal való szorosabb kapcsolatot.
A személyiségzavarok diagnosztizálása nem egyszerű feladat, mivel a zavarban szenvedők többsége nem kér magától segítséget. Jellemzően a környezet veszi észre, hogy valami nem stimmel. Azok, akik ellátásba kerülnek, elsősorban pszichoterápiával kezelhetők, szélsőségesebb esetekben pedig gyógyszeres kezeléssel képesek beilleszkedni a társadalomba, és többé-kevésbé teljes életet élni.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
