A gyerekekkel ellentétben a felnőtt emberek egy szót mondanak, ha megkérdezik tőlük, mik szeretnének lenni: nem űrhajósok, nem pénztárosok, csak boldogok. Na de akkor miért ilyen nehéz ez? Mi a trükk?
Felnőtt életünket rengeteg felesleges küzdelemmel, szívfájdalommal és frusztrációval telve éljük. Mindenkinek megvan a maga baja, legyen szó munkahelyi, párkapcsolati nehézségekről, pénzügyi gondokról, családról, egészségről. Mindezek ellenére azért járnak köztünk olyanok, akiknek ugyanúgy kijutott a terhekből, valamiért mégis mosolyognak és jókedvűek. Vessük el a lehetőséget, hogy tudatmódosító szert fogyasztanak 0–24-ben, és nézzük, mi a titkuk, mit gondolnak és csinálnak másképp, mint mi.
#1 Nem keresik mániákusan a boldogságot
Bár mondhatnánk, hogy ha jó helyen keressük, és kitartóak vagyunk, a boldogságot valahogy ki lehet bányászni. De a dolog sajnos nem ilyen egyszerű. Azok, akik kergetik a nagy álmot, általában épp az ellenkezőjét tapasztalják meg. Furcsa paradoxon ez: amíg az úgynevezett boldogságot hajszoljuk, addig pontosan tudjuk, hogy nem vagyunk jól. Hiszen ha jól lennénk, felhagytunk volna az üldözéssel. A hajsza csak a hiányt hangsúlyozza. Alex Mathers szakértő szerint ügyfelei akkor indulnak el valóban a boldogság felé vezető úton, amikor rádöbbennek, hogy szinte mindenük megvan már hozzá. Nem kell több pénzt keresniük, messzebb utazniuk, kedvesebb családtagokat találniuk: a teljességet az itt és mostban sokkal könnyebb megtalálni. Nem feltétlenül a környezeten kell változtatni, hanem a gondolkodásmódon. Csakhogy ez utóbbi gyakran nehezebb feladat, mint venni egy új autót. Ám végül ez az, ami megkönnyebbüléssel tölt el: már megvan minden, megnyugodhatunk.
#2 Hajlandók kapcsolódni
A boldog emberek nem zárkóznak el másoktól. S nem azért teszik ezt, mert minden ismerősük, barátjuk és ügyfelük nagyszerű ember, vagy valami fejsérülés következtében azt képzelik, az emberek jók. Látják a valóságot, de megkeresik benne azt, aminek örülni lehet. Lesegítenek valakit a villamosról, visszaintegetnek a gyereknek, aki csak úgy kedvességből odaintegetett nekik, jóban vannak a szomszédaikkal. Átélik, hogy nemcsak a természettel, de egymással is kapcsolatban vagyunk, így nem érzik magukat magányosnak. Amíg áldozatnak, egy mindenkitől különálló szigetnek képzeljük magunkat, addig úgy is fogunk viselkedni. Ehelyett próbáljuk meg megerősíteni a jó kapcsolatainkat, ha meg nincs elég, újakat létrehozni. A lehetőségek ott vannak körülöttünk.
#3 Nem akarnak mániákusan meggyógyulni
Ha boldogtalannak érezzük magunkat, a leghelyesebb döntés szakemberhez fordulni: a pszichológusok azért vannak, hogy jó tükörként segítsenek meglátni az elakadásainkat, azaz azt, hogyan akadályozzuk tudat alatt magunkat saját jóllétünk elérésében. Heti egyszer szokták fogadni a klienseket, egyrészt azért, mert minden információnak érnie kell, másrészt azért, mert a mániákus problémakeresés nem tesz hozzá a boldogságérzetünkhöz. Azok, akik a huszadik önsegítő könyv segítségével összpontosítanak arra, amijük még nincs meg, eltévesztik a célt. A problémákat fel kell fedezni, de a túlhangsúlyozásuk, az áldozatszerep, a magunk felé irányuló, szinte narcisztikus megszállottság már inkább csak hátráltat az életben.
#4 A boldog emberek könnyedek
Próbáltál már átlagos testalkattal balettos könnyedséggel mozogni? Ha igen, akkor tudod, hogy ez a legnehezebb, s ennélfogva a legdühítőbb a világon. Vedd könnyedén! – vetik oda foghegyről, amikor panaszkodunk, miközben mi szenvedünk, és nem, az istennek sem sikerül kisebb súlyúnak látnunk a problémánkat. Nem is kell. A boldog emberek sem úgy élnek, hogy magasról tesznek az égvilágon mindenre. Inkább a megvilágítással játszanak. Tudják, milyen helyzetekben milyen igényeiket, megrögzöttségeiket szabad elengedniük, és csak sodródniuk. Aki ezt jókor és jó helyzetben teszi, aki hajlandó időnként lejjebb engedni a biztonsági rácsait, az valóban több kellemes kalandnak néz elébe. Kezdetnek próbáljunk meg kevésbé a nyomorúságainkra koncentrálni – a boldog embereknek is van belőle épp elég –, egy-egy pillanatra lépjünk túl rajtuk, és nézzünk egy kicsit messzebbre.
#5 Nem félnek a sötét oldaltól
No persze nem a sötét tetrádra gondolunk, sokkal inkább arra, hogy a boldogság nem azt jelenti, hogy szemellenzőt viselünk. Rossz dolgok igenis történnek, az emberek kegyetlenek, belső világunkban is helyük van a sötét érzelmeknek. A boldogság nem egyenlő a tudatlansággal. Nem tudnánk élvezni az életet, ha nem lennének benne nehezebb pillanatok. Nem kell letagadni, sem visszautasítani ezeket. A boldog emberek tisztában vannak azzal, mi rejlik a lelkükben, és nem bánják, ha nem csupán madárcsicsergés és napsütés lakik bennük. Nem próbálják meg leplezni a hibáikat. Nem küzdenek olyan dolgok megváltoztatásáért, ami felett nincs hatalmuk. Megoldják, amit meg tudnak, egyébként pedig megtanulják szeretni a valóságot olyannak, amilyen.
#6 Képesek az együttérzésre
Vajon mitől függ, hogy ki mennyire nagylelkű? Egyrészt számít a családi háttér, a személyiség is, de egy szinten mi magunk is tudunk változtatni. Mindig van választásunk. Okokat találhatunk arra, hogy kedveljünk másokat, tulajdonságokat, amik számunkra is pozitívak. Az együttérzés része emberségünknek, és nem egyenlő a hülyeségig tolt optimizmussal. A lényeg inkább a világ felé megnyitott szív, ami segít, hogy kevésbé legyünk fáradtak és keserűek.
