Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Régen tudták, hogy „fűben-fában orvosság van”. Szezonális, egészséges ételeket fogyasztottak, amiket maguk állítottak elő, nem használtak adalékanyagokat, és tudtukon kívül rengeteg superfood került a tányérukra.
A dédszüleim egy tanyán laktak. Egyszerű emberek voltak, de mindketten szellemi-fizikai frissességben éltek hosszú életet. Amit megettek, gyakorlatilag maguk állították elő a két kezük munkájával. A baromfiudvarban szabadon kapirgáltak a tollas jószágok, csipegették a vadon növő kakukkfüvet – gyanítom, hogy ezért emlékszem ma is az ottani sült csirke ízére. A veteményesben minden zöldség megtermett, akkoriban még a paradicsomnak is paradicsomíze- és illata volt. A kertben kétféle, különös ízű almafa magasodott: egy savanyú, boralmának nevezett, és egy édes, a vajalma. Volt még barackfa, hársfa, a kert végében bodzabokor, a réten kamillavirág. Csak le kellett hajolni mindazért, amit ma már a boltban vásárolunk, vásárolok én is – ha rá van írva, hogy „bio”, extra felárért.
A nagyüzemi mezőgazdaság és a boltok bőségének zavara kényelmessé tett minket, fogyasztókat is. Kevesen vannak, akik maguk termelik meg az elfogyasztott élelmiszert, vagy akik kifejezetten figyelnek arra, hogy szezonális, helyi és biogazdálkodásból származó termékeket fogyasszanak. Mindaz, ami egykor természetes volt, ma már leginkább pénzkérdés.
Rántott csirkét csak tavasszal
A húsfogyasztás korántsem volt olyan általános, mint manapság. Különböző kásákat, főzelékféléket, leveseket fogyasztottak a ma megszokottnál lényegesen gyakrabban. Rántott csirkét sem lehetett minden vasárnap enni, hiszen a fiatal állatok tavasz végére-nyár elejére érték el azt a súlyt, hogy érdemes legyen őket levágni. Gyakran fogyasztottak almát, fokhagymát, hagymát, céklát, fekete retket, és minden ősszel előkerült a káposztasavanyító hordó, amely segített a téli C-vitamin-szükségletet fedezni.
Ételek régen: erdő-mező kincsei
Hémangi, a Vegavarázs gasztrooldal tulajdonosa, több vegetáriánus és indiai szakácskönyv szerzője szerint a régiek is rengeteg, ma divatos szóval superfoodnak kikiáltott terméket fogyasztottak: „Úgy gondolom, egy kis túlzással már az ebédjük is superfood volt, hiszen nem vásároltak félkész és készételeket, szezonális alapanyagból főztek. Nem használtak tartósítószereket, befőztek, vermeltek. Begyűjtötték az erdő-mező kincseit, gyógynövényeket termesztettek és szedtek. Nyáron a kerti karalábéból, zöldbabból, répából, spenótból, paradicsomból, paprikából főztek, télen káposztából, céklából, krumpliból. Ezek mindegyike superfood. Nyáron a friss gyümölcs volt a desszert, télen a kompót, a sült sütőtökszelet. Friss zöldfűszer volt a kertben, a kenyeret maguk sütötték. Minden ház előtt állt egy diófa, a kertben bodzabokor. Tudták, hol terem a határban a csipkebogyó, a kökény, a berkenye, a galagonya, ezekkel töltötték fel a házi patikát.”
Nyugodt étkezés, ebéd utáni pihenés
Értékes fehérjéket tartalmazó hüvelyeseket is gyakran fogyasztottak: sokszor került az asztalra bab, borsó és lencse. Nyugodtan étkeztek, még a mezőgazdasági munkák alatt is megadták a módját és idejét. Aki tehette, ebéd után lepihent egy kicsit: nyáron a rekkenő hőségben jólesett egy kicsit „delelni”.
A fermentálás egészséges
A savanyúságokat házilag készítették, s mára már bebizonyosodott, hogy a fermentált ételek igen kedvező hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. A fermentálást érdemes ma is konyhai praktikáink közé bevenni, Hémangi szerint sokat segíthet egészségünk megőrzésében vagy helyreállításában. „Sokszor fermentálok, a kertben termett zöldségből savanyúságot készítek télre, és a karácsonyi töltött káposzta is saját savanyítású káposztából készül. Azokban a hónapokban, amikor gyümölcs van, ízletes és remek szomjoltó ital készül szintén fermentálással. Kovászolni is szoktam, és sajtot, túrót, joghurtot készítek.” Hémangi arra is ügyel, hogy a főzést az évszakhoz igazítsa: egyrészt az alapanyagok felhasználásával, másrészt az ájurvéda szerinti megfelelő ételek készítésével. „Nagyon sokat segít az ájurvédából tanult módszer, amely azt javasolja, hogy a szezonális betegségek elkerülésére nyáron készítsünk hűtő hatású ételeket, télen pedig fűtő hatású fogásokat fogyasszunk” – mondja.
Annak sem kell lemondania az egészséges étkezésről és a régiek praktikáiról, aki nem kertes házban lakik. „A természetközeli életmód nem csupán kertes házban lehetséges, hiszen az egyetlen különbség a két lakóhely között, hogy a kertet nélkülözők a piacon vagy zöldségesnél veszik meg a szükséges alapanyagokat. Rengeteg lehetőség áll azok előtt is, akiknek nincs kertkapcsolatuk, csak fel kell kutatni ezeket” – véli Hémangi.
