Egy új kutatás egészen egyszerű módszert talált arra, hogy az emberek felismerjék a hazugságokat. Ha valakire gyanakszunk, hogy hazudik, lényegében csak meg kell kérnünk, hogy csináljon valami másfajta tevékenységet, és mi eközben feltehetjük neki a kérdéseket. Ezzel elvonjuk a figyelmét, és hupsz, máris kiderülhet a füllentés. De tényleg ennyire egyszerű?
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a tisztességtelenség és a megtévesztés megterhelheti az agyat, és jóval több kognitív energiát igényel, mint az igazság kimondása.
A kutatók úgy vélik, hogy azáltal, hogy egy embernek egy második feladatot is el kell látni, miközben a hazug válaszán gondolkozik, részéről mindez nagyobb erőfeszítést igényel. A füllentés így kevésbé lesz pontos és csiszolt, azaz könnyebben észre lehet venni, hogy ki hazudik, és ki mond igazat.
Kell egy másik feladat, ami még fontos is
„Kutatásunk kimutatta, hogy a hazugságok és az igazságok egyformán hihetően hangoznak, amíg a hazug személyek kapnak lehetőséget arra, hogy átgondolják, mit akarnak mondani. Amikor viszont csökken a gondolkodási idő, akkor »bajba kerülnek«, és a hazugságuk kevésbé hangzik hihetőnek. Ez különösen akkor volt így, ha az interjúalanyoknak másodlagos feladatot is el kellett végezniük, és azt mondták nekik, hogy ez a feladat is fontos” – mondta a tanulmányt végző professzorok egyike.
A Portsmouthi Egyetem pszichológusai 164 embert gyűjtöttek össze a kísérlethez. Több olyan, nagy vitákat kiváltó témát is kiosztottak közöttük, mint például a Covid-útlevelek, a bevándorlás vagy a brexit és Boris Johnson politikája.
A résztvevőket ezután véletlenszerűen két csoportra osztották: az igazmondókra és a hazugok szerepére. Amikor három témáról kérdezték, az igazmondók egyszerűen beszámoltak valódi érzéseikről, míg a hazugok hamis információkat adtak át a véleményükről.
Igazmondók kontra hazugok
A kutatóknak ezután ki kellett találniuk, ki volt őszinte, és ki hazudik. Hogy ösztönözzék a résztvevőket, azt mondták nekik, esélyük van egy nagyobb összegű pénzdíjat nyerni, ha sikeresen meggyőzik a kutatókat álláspontjukról.
Összességében az eredmények azt mutatták, hogy a hazugok történeteit kevésbé tartották hihetőnek, és kevésbé egyértelműnek, mint az igazmondók történeteit, különösen akkor, ha a hazugságmondók másodlagos feladatot kaptak, mint például az autójuk rendszámának felidézését.
A hazugságra való hajlam nagyon mélyen gyökerezik evolúciós történelmünkben, mivel már megfigyelték, hogy más főemlősök is élnek a megtévesztés lehetőségével. A hazugság nem is felnőttkorban kezdődik, a gyerekek 2 és 5 éves kor között veszik fel a ravasz viselkedést, ezt egyes pszichológusok a kognitív fejlődés mérföldkövének tekintik.
Mindenki máshogy tud hazudni
Sok hazugság persze triviális, és egyszerűen azért mondjuk, hogy megőrizzük a békét, vagy hogy valaki jobban érezze magát. „Nagyon ízlik az ebéd” – miközben épp nem is szeretjük, ami van. „Tetszik a pulcsi” – de biztos, hogy nem fogom hordani, és társai. Ezeket nyugodtan nevezhetjük füllentésnek, mert nem ártani akarunk vele.
Az emberek egyébként különböző mértékben képesek hazudni, részben az agyi különbségeknek köszönhetően. Egy szélsőséges példával élve, a szociopatákból hiányzik az empátia, ezért nem mutatnak tipikus fiziológiai reakciót, amikor hazudnak. Sőt, még az is megtanulható, hogy hogyan lehet nyugodtnak maradni hazugság közben, ezzel át lehet verni bármelyik poligráfos vizsgálatot.
