Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az önfejlesztés egy kifogyhatatlan állomásokkal megáldott utazás. Sokan sokféle céllal rendelkezünk, azonban van néhány mentális erősség, amelyre többen vágynak általában, ilyen például az önkontroll is. Szerinted melyik az 5 legvágyottabb jellemerősség? Egy 9000 fős felmérés megmondja a választ.
Te mire vágynál, hogy könnyebbé tedd az életedet: egy csipetnyi bátorságra, egy adag önszeretetre, esetleg valami teljesen másra? Mindannyiunknak megvannak a maga erősségei és gyengeségei, mindenki más tulajdonság elsajátításáért sóvárog, amely gördülékenyebbé tudná tenni a mindennapjait, amely segíthetné legyőzni a folyton felbukkanó problémáit. Azt gondolhatnánk, hogy amilyen változatosak tudunk lenni mi, emberek, annyira változatos képességek után sóhajtozunk, azonban Ryan M. Niemiec díjnyertes pszichológus és bestselleríró felmérése szerint a legtöbb ember erre az 5 mentális erősségre vágyik.
Meglepő, hogy milyen mentális erősségre vágynak a legtöbben
Niemiec egy még nem publikált felméréséről beszélt, amely során 9000 embert kérdezett meg arról, milyen erősségre vágynak annak érdekében, hogy mentális egészségük jobb legyen. Összesen 24 univerzális erősség lehetőségét kínált fel a résztvevőknek, illetve egy „a felsoroltak közül egyik sem” rubrikát. Az gondolta, a legtöbben majd az optimizmust, a kíváncsiságot, a szeretetet és kedvességet, vagy a spiritualitást fogják választani. A résztvevők viszont keresztülhúzták számításait, és ezt az 5 mentális erősséget választották a legtöbben, népszerűség szerint a legválasztottabb felé haladva:
5. Megbocsátás
A neheztelés, a harag és a sértettség nyomasztó lelki terhet jelentenek, így nem csoda, hogy sokan vágynak a megbocsátás képességére. Ha nem tudjuk elengedni a sérelmeinket, az az egészségünk rovására is mehet Suzanne Degges-White tanácsadó szerint: megnöveli a vérnyomást és a pulzust, könnyebben alakulnak ki metabolizmussal kapcsolatos betegségek a hatására, nagyobb eséllyel hízik el tőle az ember, és a folytonos stressz miatt a testben is megnövekedik a kortizol, a stresszhormon mennyisége.
A megbocsátás ellenben csökkenti a depressziót, a szorongást, a negatív érzelmeket, és elégedettség, önbizalom érzetével tölthet el. Ehhez viszont időre van szükségünk, így érdemes türelmesnek lennünk magunkkal. Ha valaki megbánt, ajánlatos úgy gondolnunk rá, mint egy olyan emberre, akire még sok fejlődés vár, és ne úgy, mint egy velejéig romlott emberre.
4. Kreativitás
Az emberek szeretnének kreatívabbak lenni, több friss ötlettel előállni. Legnagyobb ellenségük ebben a saját elméjük, amely folyton olyan mondatokat suttog kajánul a fülükbe, mint: „Mégis mit fognak mások gondolni arról, amit létrehoztál?”, „Mi van, ha elbuksz?”, „Mennyit fogsz veszíteni ezen?”. Pedig a kreativitás nagyban hozzá tud járulni mentális jóllétünkhöz, hiszen a segítségével új módokon tudunk problémáinkhoz fordulni (a régi sémák helyett).
Persze nem olyan egyszerű egy csettintésre kreatívabbá válni, hiszen felnőttkorunkra kognitív filtereink egyre jobban felügyelik gondolatainkat egy elméleti fizikus szerint, és már nem tudunk minden percben formabontó ötletekkel előállni, mint gyerekként, amikor vattacukorfelhő-gyártó karosszéken alapuló gépeket álmodtunk meg. Éppen ezért érdemes megteremtenünk azt a közeget, amelyben ki tud bontakozni képzelőerőnk: iktassuk ki a figyelemelterelő tényezőket, adjunk időt a kreativitásunknak, és ne féljünk a kudarctól!
Niemiec szerint célszerű úgy gyakorlatoztatnunk ezen képességünket, hogy amikor egy megoldandó problémával találjuk szembe magunkat, szándékosan minél több megoldási lehetőség kiötlését tűzzük ki célul ahelyett, hogy az egyetlen tökéletes megoldást kutatnánk.
3. Kitartás
Kitartónak lenni nehéz. Nem feladni nehéz. Amikor megpróbálunk elérni egy kitűzött célt, az élet minden lehetséges akadályt megpróbál elénk gördíteni: szellemileg és fizikailag is kifáradunk, mások megpróbálhatnak keresztbe tenni, vagy negatív ítéletet mondanak felettünk, a mindennapi élet kihívásai pedig nem állnak le a kedvükért egy napra sem. A kitartás képessége segít felülkerekedni ezeken, és nem hagyja, hogy megálljunk fegyelmezett menetelésünkben.
Ahogyan a gyerekek nevelésében is fontos, hogy ha hibáznak, segítsünk nekik visszaülni a nyeregbe azzal, hogy kontextusba helyezve a „bukást” rávilágítunk, nem történt nagy tragédia valójában, és hogy segítsünk apróbb részfeladatokra bontani a komplikáltabb problémákat, úgy saját magunkon is bevethetjük ezt az empatikus és építő jellegű hozzáállást, hogy serkentsük kitartásunkat.
Niemiec azt javasolja, hogy egy projekt során arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mennyi figyelmet, energiát teszünk bele a dolgokba, és azt jutalmazzuk meg, ha a tőlünk telhető legjobb teljesítményt tudtuk nyújtani, ne csak a cél elérésénél veregessük meg a saját vállunkat, mint a legtöbben.
2. Bátorság
Az élethez bátorság kell, így nem csoda, hogy Niemiec munkája során is azt tapasztalta, és felmérése is azt mutatta, hogy az emberek nagyon vágynak erre az erősségre. Bátorság kell ahhoz, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból, hogy szembe merjünk menni a normarendszerrel, amelyben élünk, illetve ahhoz is sok bátorság kell, hogy ki merjük mondani a népszerűtlen véleményünket, és hogy szembe merjünk nézni a félelmeinkkel is. Nem egyszerű feladat, de megéri, hiszen ezek felvállalása vezet a hitelesebb, autentikusabb énünkhöz és mások megsegítéséhez.
Motiválhat, ha tudatosítjuk, mennyi minden vár minket komfortzónánkon túl: például nagyobb önbizalom félelmeink legyőzésével, továbbá új lehetőségek nyílhatnak meg előttünk, könnyebben elérhetjük féltve őrzött álmainkat és céljainkat, új embereket ismerhetünk meg, és személyes fejlődésünkhöz vezet az út.
Niemiec szerint segíthet, ha a bátor tettünk eredménye lebeg lelki szemeink előtt, amikor nekivágunk a dolgoknak. Például gondolhatunk arra, hogy kinek segíthetünk bátorságunkkal, vagy hogy mennyi jót tehetünk általa.
1. Önkontroll
A legtöbben az önfegyelmet választották, mint azt a jellemerősséget, amely a legtöbbet tudna segíteni mentális egészségüknek. Kontrollt az érzések, az impulzusok, a rossz szokások és a feltörő szavak felett. A régi rossz szokások, a berögzült problémás viselkedésmódok legyőzésével sokan küszködnek, ehhez lenne szükségük az önszabályozás védőszárnyára. Hosszú távú céljaink eléréséhez elengedhetetlen az önkontroll, amely kordában tartja a pillanatnyi fellángoló impulzusokat, érzelmeket és vágyakat.
Ennek fejlesztésére Niemiec a napi önmonitorozás rögzítését javasolja: írjuk fel mindennap, hogy hogyan éreztük magunkat, illetve a napi étel- és folyadékbevitelünket. Így könnyebben észrevehetünk olyan összefüggéseket szokásainkban, amelyek felett elsiklana a tekintetünk egyébként, de amelyek lényegi szerepet játszhatnak önkontrollunk megtartásában vagy elvesztésében.
Összességében, mindenki vágyik valamilyen jellemerőssége fejlődésére. Ha környezetünkben van olyan barátunk, családtagunk vagy ismerősünk, akiben erőteljesen megvan a vágyott képesség, tekintsünk rá motivációs példaként, miközben türelmesen lépegetünk önfejlesztésünk ösvényén.
