Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Múlt héten megjelent egy cikkem a párkapcsolaton belüli szexuális erőszakról. Láthatatlan, de létező probléma, ezért nagyon fontos, hogy beszéljünk róla. Csakúgy, mint arról a kérdésről, amit a cikkre reflektálva az egyik olvasói levélben tettek fel nekem: létezik-e férfiak ellen elkövetett kapcsolati erőszak?
A helyzet az, hogy nagyon is.
A férfiakkal szemben elkövetett családon belüli erőszak jóval gyakoribb, mint gondolnánk – mind a heteroszexuális, mind pedig az azonos nemű kapcsolatokban. Áldozat bárkiből lehet nemtől, kortól, bőrszíntől, vallási hovatartozástól vagy anyagi helyzettől függően.
Az erőszak nem válogat
Annak ellenére, hogy egyre többet beszélünk arról, hogy a gyerekek elleni szexuális erőszak elkövetőinek túlnyomó többsége ismeri az áldozatot, a szülők többsége sokkal inkább félti a gyerekét az idegenektől. Azoktól az emberektől, akik valami miatt beleillenek a szexuális ragadozókról alkotott sztereotip képünkbe.
És épp ez az ismeretség az, ami miatt az áldozat sokszor nem beszél arról, amit vele tettek. Nem akarja bajba sodorni azokat, akik közel állnak hozzá vagy a családhoz. Az elkövetők ezt pontosan tudják, és keményen megdolgoznak azért, hogy ha mégis megszólalna az áldozat, ne keveredjenek gyanúba.
A szexuális erőszak mint bántalmazási forma azonban nem csak a gyerekek ellen irányul. Kapcsolati erőszak esetén is jellemző a partner szexuális tevékenységre való kényszerítése, a kényszerítés megkísérlése, a szexuális tevékenység megvonása, az intim testrészek megsebesítése, szándékos fájdalom okozása, valamint mással való együttlétre kényszerítés. Az elkövető nemcsak férfi, hanem nő is lehet. A szexuális erőszak esetében a nemi együttlét nem csupán örömszerzésre szolgál, hanem fegyverként funkcionál. A bántalmazó célja áldozata megalázása, felette történő uralmának hangsúlyozása. Áldozatul nemcsak nők és gyerekek, hanem idősebb személyek, illetőleg akár férfiak is eshetnek.
A férfiak azonban még a női áldozatoknál is jóval ritkábban beszélnek az őket ért bántalmazásról, hiszen az ő esetükben még inkább fennáll annak a valószínűsége, hogy
megkérdőjelezik az általuk elmondottakat vagy megszégyenítik őket.
Sok áldozat épp emiatt a szégyen miatt marad a kapcsolatban. A férfi áldozatokkal azt éreztetheti a környezetük, hogy képtelenek voltak kiállni magukért, kudarcot vallottak férfiként, férjként vagy apaként. Mások vallási meggyőződésből tartanak ki a bántalmazójuk mellett, de előfordul az is, hogy a bántalmazás során olyan alacsonnyá vált az önbecsülésük, hogy azt hiszik, ennél nem érdemelnek jobbat. Nehezítő körülmény lehet, ha közös gyerekek is vannak a kapcsolatban, vagy ha az áldozat anyagi problémákkal küzd.
Bárkiből válhat áldozat. Az erőszak megelőzése azonban mindannyiunk közös feladata. Amíg megkérdőjelezzük, elbagatellizáljuk az áldozat által elmondottakat, amíg nem vesszük komolyan az abúzus mentális és fizikai következményeit, addig mi magunk is tovább erősítjük a bántalmazó rendszert.
