Az emojik nem csak jópofa hangulatjelek, rejtett jelentést hordozhatnak a fiatalok üzeneteiben, és akár online szexuális ragadozók megjelenésére is utalhatnak.
A fenti mondat sokaknak ismerős lehet, hiszen még ma is gyakran találkozhatunk azzal a gondolattal, hogy egy kis verés nem árthat, végül is azzal együtt is fel lehet cseperedni. A bántalmazás tagadása vagy bagatellizálása egy dologtól tarthat minket távol, a fájdalomtól, amit átélt a bántalmazott. Miért kéne végérvényesen kitörölnünk ezt a mondatot a narratívánkból?
Azért, mert házasok vagyunk, a másik szabadon rendelkezhet a testemmel? Azért, mert vettem valakinek egy italt, elvárhatok-e tőle bármit? Ezekből a kérdésekből parázs viták kerekedhetnek akár egy baráti asztalnál is, miközben a válasz egy ideális világban az egyértelmű „nem” lenne. Hogyan telepedik meg a szexuális erőszak a társadalmunkban, és mit tehetünk ellene?
A ’90-es évek gyermekeiben nosztalgikus érzéseket ébresztenek az amerikai profi kosárlabdaliga játékosait ábrázoló kosaras kártyák, melyeket annak idejében szívesen gyűjtöttünk, cserélgettünk osztálytársainkkal, barátainkkal, és amikor jó jegyet kaptunk, kérleltük a szüleinket, jutalomból vegyenek nekünk egy csomaggal. A világ egyik leghíresebb – vagy inkább leghírhedtebb – kosárlabdás kártyája azonban nem a rajta szereplő sportoló, hanem a háttérben, a nézőtéren felbukkanó két figura miatt lett legendás. A történet ugyanis egy hírhedt gyilkossághoz kapcsolódik…
Ismerős az érzés, hogy valaki odavet neked valamit, egy szót, egy mondatot, és mintha megütött volna, úgy fáj? Lefagysz, megszégyenülsz, földbe gyökerezik a lábad, vagy éppen felrobbansz belül. Talán mindenkinek volt már része ilyenben. Vannak viszont olyanok, akik ezt napi szinten megélik.
A 19. század második felében az Egyesült Államok és Kanada kormánya úgy döntött, az országokban élő őshonos lakosságot átfogó program keretében „civilizálni” kell, vagyis kényszerűen megfosztani hagyományaiktól, és európai, keresztény szellemiségre áttéríteni őket – a kétes kezdeményezés nemcsak jelentős kulturális veszteséghez vezetett, de számos emberéletet is követelt.
Hat eljegyzés után itt a vagyonos örökösnő frigye.
Napjainkban egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak a családon belüli erőszakról, gyerekek súlyos elhanyagolásáról, kihasználásáról szóló hírek, és bár mindez még mindig csak a jéghegy csúcsa, jól látszik, hogy elkezdtünk jobban odafigyelni arra, milyen veszélyben vannak a legkiszolgáltatottabbak akár saját otthonukban is.
Múlt héten megjelent egy cikkem a párkapcsolaton belüli szexuális erőszakról. Láthatatlan, de létező probléma, ezért nagyon fontos, hogy beszéljünk róla. Csakúgy, mint arról a kérdésről, amit a cikkre reflektálva az egyik olvasói levélben tettek fel nekem: létezik-e férfiak ellen elkövetett kapcsolati erőszak?
Kilépni egy bántalmazó kapcsolatból egyáltalán nem könnyű, különösen akkor, ha hosszú évek óta fennáll a helyzet. Tovább bonyolítja a dolgot, ha a bántalmazónak és az áldozatnak közös gyereke vagy háziállata van.
A minket ért traumákról még felnőttként is nehéz beszélni. Dolgozik bennünk a szégyenérzet, sokszor saját magunkat okoljuk a velünk történtek miatt, ez pedig a gyerekek esetében sincs másképp.
Az utóbbi hónapokban több nemierőszak-túlélővel is kapcsolatba kerültem, olvastam rendőrségi vallomást, ami részletesen leírja a történteket, de a médiában is egyre több ilyen esettel találkozunk. És annak ellenére, hogy mind tudjuk, hogy az erőszak kizárólag az elkövető felelőssége, sok túlélő érzi úgy, hogy saját hibájából történt az abúzus.
