Így ne csavarodj be a kényszerű otthonlétben

Amikor csütörtökön felvetettem, hogy írok arról, hogy hogyan őrizzük meg a relatív kiegyensúlyozottságunkat és az ép eszünket a kényszerű otthonlétben, még nem olyan lelkiállapotban voltam, mint ma. Az elmúlt egy hét tele volt gondolatok és vélemények radikális újraírásával, a saját és a család életére vonatkozó nehéz döntések meghozatalával, és mindezt hűvös fuvallatként átlengi a riasztónak tűnő jövővel kapcsolatos bizonytalanság. Mégsem tehetünk mást, mint hogy igyekszünk felelősen gondoskodni magunkról, a szeretteinkről és a közösségről, aminek talán sosem éreztük annyira, hogy a részei vagyunk, mint most, az elszeparáltságban.

Országos, világméretű stresszhelyzet van. Ha csak annyit mondanának, mindenféle koronavírus nélkül, hogy mostantól X hétig nem mehetsz dolgozni, sőt sehova, ülj szépen otthon, már attól a falnak lehetne menni. És most nem csak ennyiről van szó. Félelem, aggodalom másokért, új, sosem látott dolgok működtetésének súlya (lásd digitális oktatás) mind nyomasztanak. Engem is. Ezért nem megy, hogy olyan cikket írjak, amiben az érinthetetlen pszichológus a laborja sterilitásából megmondja a frankót. Az viszont megvan, hogy sokat foglalkoztam a stresszel való megküzdéssel, most is elég sok információt gyűjtöttem arról, hogy mentálegészséggel foglalkozó szakemberek miket ajánlanak, és ezeket igyekszem is alkalmazni. Egyre javuló (és hullámvölgyekkel tarkított) sikerrel. Ezt szeretném most megosztani veletek. Hogy mi, a családunkban hogyan igyekszünk élni a következő hetekben. Hogy mi szokott beválni, előrevinni a dolgokat azoknál, akik ilyen sorsfordító események átélői.

Írj nekünk

Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Fejlesztőként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol. 

Általában nem esik nehezemre egyes szám első személyben írni, és nem belevonni a hozzátartozóimat a cikkekbe, mégis már kétszer leírtam, hogy család. Nem tudok más kontextusban gondolkodni most, ez nem rólam szól. Rólunk szól. Az elmúlt pár napban többet beszéltem telefonon, mint máskor hetekig. Jól is van ez így. A lelki támogatás, a valaki(k)hez tartozás nagyon fontos a stresszcsökkentés szempontjából is. Ezért akárhogyan is érnek a következő napok, egyedül, vagy másokkal együtt, használd az idő egy részét arra, hogy beszélgetsz, felhívsz másokat, csetelsz. Bárhogy is, ápold a kapcsolataidat. 

Ismerd el, hogy aggódsz

Van a tagadó stratégia (ez csak egy influenza, mit izélünk?). A tagadás pszichés szempontból működhet, ha tényleg képes vagy hermetikusan elzárni magad a hírektől, és kis kertedben lótuszülésben lebegni végig a napokat. Ha azonban látod, hogy mi történik, akkor a tagadásra rengeteg, jobbra is használható mentális energiát pazarolsz.

És lehet pánikolni is. Ha nem olvastam kétszázszor az elmúlt hetekben, hogy nem jó pánikolni, akkor egyszer sem. Tényleg nem jó. A logikus agyműködésért felelős agyterületek leállnak, és a félelem veszi át az irányítást. Ami ugye nem jó tanácsadó. Ettől még lehet, hogy pánikban vagy. Az is lehet, hogy szimplán csak félsz. Ha ezeket az érzéseket megpróbálod elnyomni magadban, akkor annak nem lesz jó vége, mert előtörnek váratlan helyzetekben, akaratodon kívül. Találj olyan embert, ha ismerősöd nincs, akkor szakembert (sok pszichológus, coach jelezte már, hogy online fogad hívásokat), akinek tudsz beszélni ezekről az érzésekről. Vagy legalább te magad nézz szembe velük.

Az angol úgy mondja, hogy embrace your fears, öleld magadhoz a félelemet. Ez nem jelent mást, mint hogy leülsz, és megvizsgálod magad, hogy mit érzel, és elfogadod az érzést. Megengedő és türelmes vagy magaddal. Most félek. Ebben energia van. Ha nem elnyomni próbálom az érzést, hanem elismerem a létezését, akkor az energiát majd másra is tudom használni. Hasznos technika itt, hogy megnevezed magadban az érzéseidet, gondolataidat, és rögtön meg is címkézed: ez egy érzés, ez a gondolatom most. Bármilyen riasztónak is tűnjön, nem más és több, mint egy gondolat. Nem az igazság, nem a valóság. Nem kell elhinni, lehet más gondolatod is, talán öt perc múlva már mást fogsz gondolni.

A home office nem mindig nettó áldás
A home office nem mindig nettó áldásJan Hakan Dahlstrom / Getty Images Hungary

Napi rutin

Unhatod is már ennek hangsúlyozását, de az egészséges alkalmazkodás szempontjából fontos, hogy ne csússz szét. Öltözz fel reggel, legyenek meg a napi étkezések, tartsd rendben a lakást, tisztálkodj, igyekezz változatosan felépíteni a napirendedet, és tartsd is be. Nem normális állapot, hogy otthon ülsz, és még vásárolni is csak nagyobb kockázatvállalással mehetsz. De az adott helyzetet, a körülményekhez képest, normálissá alakíthatod. Jó, ha a napoknak van kiszámítható menete. És ha belegondolsz, most több mindenre jut idő, mint amikor a megszokott taposómalomban vagy. Használd ezt ki! Tegyél például intellektuális kihívásokat is a napba.

Használd az agyad – másra is, mint hírek olvasására

Hamarabb felállnak egy-egy katasztrófa után azok, akik élvezik a gondolkodós kihívásokat. A logikai feladványokat. A művészi hatások ugyanígy segíthetnek. Rengeteg művészi produkciót láttam az elmúlt napokban a virtuális térbe költözni. Nézd, hallgasd ezeket, sakkozz, vagy játssz más intellektuális játékokat, mozgasd az agyad logikus gondolkodásért felelős részét.

Korlátozd a hírolvasást

Persze hogy szeretnéd tudni, hogy mi a helyzet. Szinte ellenállhatatlan a vágy, hogy újabb és újabb hírfolyamokat nézz meg (nálam legalábbis). De mint tudjuk, ezek azért a negatív híreket hangsúlyozzák és zsigerileg hatnak. Ahogy egy munkatársam mondta, nem ülhetek egész nap fight or flightban otthon a lakásban. A zsigeri stresszreakció, a válasz akkor jogos, ha van mivel harcolni, és van ki elől menekülni. Márpedig a hírek kiváltják ezt a zsigeri választ. Limitálj egy időt magadnak, például napi kétszer fél óra reggel és este, amikor tájékozódsz. Nem mintha közben ne történnének dolgok, de te úgyis otthon ülsz vagy dolgozol, nem tudsz hatni a globális folyamatokra. Tehát nem kell aktivizálnod magad, ezért ne is stresszelj.

Ne nevezd agyhalott baromnak az embertársaidat

Ahogy a vírus látenciával terjed – láttuk a görbéket –, úgy a védekezésről való gondolatok is el vannak csúszva. Lehet, hogy te már azt gondolod, amit egy hete még nem gondoltál, hogy emberiség elleni bűnt követ el, aki kimegy a lakásából, de más még nem tart itt, vagy nem engedheti meg magának, hogy otthon maradjon. Szelíd emberektől, a közösségi posztokról már nem is szólva, kaptam az arcomba másokról, hogy felelőtlen idióták, kretének, gyilkosok. Ha ezt mondod, mitől lesz neked jobb? Annyiban jobb lesz, hogy levezeted a negatív érzéseidet, a be(nem)vallott félelmet, és egyfajta felsőbbrendűségi hitben ringatod magad. Hiszen te többet tudsz és teszel, mint mások. De a vírus nem válogat erények alapján, és nem tudhatod, hogy holnap nem ez a kevesebb körültekintést mutató ember hoz-e neked kiflit a boltból. Ha úgy látod, hogy többet tudsz, mint mások, ha azt látod, hogy a környezetedben lévők hibát követnek el, akkor inkább higgadtan, a másik szempontjait figyelembe véve és elfogadhatóan magyarázd el, hogy szerinted mi a helyes. Senki sem fogadja meg annak a tanácsát, aki épp az imént agyament burgrisnak titulálta őt. Te sem tennéd. Ami viszont segít abban, hogy jobban érezd magad, az a…

Gondoskodás, könyörület

Számos kísérlet bizonyítja, hogy a másokkal szembeni jó cselekedet, a hála kifejezése a te közérzetedet is javítja. Már az egyévesek jobban érzik magukat, ha adhatnak, mint ha nem adnak. Erre most rengeteg lehetőséged nyílik. A színházjegyek vissza nem váltásától, a másoknak nyújtott informatikai, gyerekvigyázási vagy ételadási kezdeményezésekig. Használd ki a lehetőséget, amíg tudsz tenni másokért. Neked is jobb lesz.

Csomó minden kimaradt még. A humor, a kreativitás, az új dolgokra való nyitottság, a meditáció és a stresszcsökkentő légzőgyakorlatok. Meg a mozgás, a fizikai aktivitás. A következő napokban fogunk még írni a kialakult helyzetről, és arról, hogy milyen megoldásokat találhatsz az előttünk álló időszak legélhetőbb elviselésére.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek