Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Utálatos dolog a változás. Tartunk tőle, nem szeretjük, ellenállunk neki. Pedig könnyebb lenne az életünk, ha kevésbé szenvednénk a változásoktól, és nem okozna akkora fájdalmat az alkalmazkodás. De mi kellene ehhez? Elsősorban rugalmasság. Érzelmileg és a gondolkodásunkban egyaránt.
Bárhova is fajuljon mostanra az emberiség negatív hatása a bolygóra, mégiscsak csodálatos az emberi elme, és kevesen tiltakoznak akkor, ha azt mondjuk, hogy az embert az intelligenciája tette képessé egy csomó csoda megvalósítására. Azonban nap mint nap tapasztaljuk az intelligencia korlátait is. Belekeveredtünk egy olyan életbe, ahol a nap legnagyobb részét robotpilóta üzemmódban töltjük, tesszük a dolgunkat, és ritkán állunk meg gondolkodni. Sokaknak nagyon nehéz valami újjal, szokatlannal szembesülni, érzelmi reakcióinkat, zenehallgatásunkat, munkánkat, esti programunkat és családi beszélgetéseinket automatizmusok vezérlik.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Még ezt tudva is meglepő az a kutatás, amelyben kerek perec kijött, hogy a kapucinus és rézuszmajmok sokkal komolyabb képességekkel rendelkeznek a kognitív flexibilitás területén, mint az emberek. De mi is a kognitív flexibilitás? A gondolkodás rugalmassága – mondhatjuk, hogy az okosság. Kognitív flexibilitás kell ahhoz, hogy szimultán két feladatot végezzen az agyunk, és gyorsan kapcsoljon egyikről a másikra. Az is a flexibilitásnak köszönhető, hogy az egyik kontextusban elsajátított módszert át tudjuk vinni egy másik kontextusba, és ezáltal hatékonyabbak tudunk lenni a problémamegoldásban. A stratégiaalkotás vagy az innováció is a kognitív rugalmasságunknak köszönhető. Ezt az elménk végrehajtó funkciói végzik.
A kutatók 60 homo sapienst, 7 rézuszmajmot és 22 kapucinus majmot tanítottak meg ugyanarra a számítógépes feladatra. Egy bizonyos szabály szerint kellett kattintani ahhoz, hogy eljussanak a végéig, ahol várta őket a jutalom. 96-szor ismételték meg a gyakorlatot, majd ezek után tovább kellett folytatni, de változtak a feltételek: már nem kellett végignyomkodni az ábrákat a meghatározott sorrendben a végéig, egyszerűen nyomhattak egyből az utolsó ikonra is, hogy végezzenek a pályával és megkapják a jutalmat. Erre majom barátaink szinte azonnal rájöttek: 70 százalékuk már az első körben. Ki lehet találni, hány ember találta meg a hatvanból elsőre ezt, a korábbinál magasan hatékonyabb megoldást. Egy.
Nem tanulunk
Ezzel még nem is lenne baj, hiszen társadalmunk a néha értelmetlennek tűnő szabályokon nyugszik. Veszélyes és fáradságos lenne nem a szabályokhoz alkalmazkodni, hanem minden egyes alkalommal újra kipróbálni, hogy például hülyeség-e a piros kis álló embert jelző lámpa, nem lehet, hogy erősebb vagyok-e annál az autónál mégis. A baj inkább ott van, hogy az új feltételekkel is ismételgették a feladatot, és míg egy idő után a teljes majomcsapat, azaz 100 százalékuk észlelete a hatékonyabb taktika lehetőségét, addig az emberek 61 százaléka egyszer sem próbált mást csinálni, mint a korábban megtanult fáradságos és bonyolult szabályt. Még akkor sem, amikor videón bemutatták nekik, hogy egyszerűbben is meg lehet oldani a feladatot. Nem – mondták ők –, járt utat járatlanért sose hagyj el! Ami egyszer jó volt, mindig jó lesz. Ezt a hozzáállást mindenki megtapasztalhatta, ha az iskolában, egy hivatalban vagy a szüleinek feltett egy tétova „de miért?” kérdést, és azt az ingerült választ kapta, hogy „Mert azt úgy kell! Csak!”
Ez a bekötött szemű szabálykövetés, ez a gondolkodási rugalmatlanság, ez a tendencia a vállalkozókedv és az újítás hiányára okozza a sok szenvedést a változásokkal kapcsolatban. És nem mellesleg sokunknak a boldogtalanságot is. A jó hír az, hogy ez a hozzáállás fejleszthető, elménk begyepesedettsége javítható, ahogy arra Jennifer Verdolin felhívja a figyelmet a Psychology Today-en.
Újat tanulni rossz, de utána jó lesz
Patkányokon végzett kísérletek tapasztalatai adhatnak útmutatást. A patkányok egyébként roppant innovatívak és rugalmasak, még arra is képesek voltak, hogy autót vezetni megtanuljanak. A tanulságokat írom csak, hogy hamar áttérhessünk a „na akkor mi is a teendő” szakaszra. Tehát a patkány-autóvezetés tapasztalatai:
- Új készséget megtanulni stresszes.
- Annál kevésbé stresszes, és annál gyorsabban megy, minél ingergazdagabb környezetben nőtt fel előtte az egyed.
- A készség megtanulása után, használat közben a stressz elmúlik.
- Ha egyszer megtanultak valami újat, könnyebben fogadják az új kihívásokat, gyorsabban tanulnak meg új dolgokat.
Ezeket pedig, Verdolin útmutatása alapján, a következőképpen adaptálhatjuk a saját életünkre, ha azt szeretnénk, hogy elménk ne lusta és rugalmatlan, hanem a változásokhoz alkalmazkodó, flexibilis és friss legyen:
#Csinálj valami megszokott dolgot másképp (és ezt gyakran tedd meg)
Ha mindig ugyanazon az úton mész haza, tudatosan válassz egy másikat. Ha mindig egyféleképp végzed a feladatod, csináld most másképp. Ha nem is tudod másképp csinálni, akkor alkalmazhatsz mindfulness technikát, a cselekedeteidre való odafigyelést, hogy ne a robotpilóta működtessen, miközben más (automatikus) gondolatokon jár az eszed, hanem azt figyeld, amit éppen csinálsz.
#Tanulj valami új készséget
Ha a patkányok megtanulnak vezetni, akkor te is meg tudsz tanulni valami új dolgot. Legjobb, ha olyan dolgot választasz, ami egyben mentális és fizikai készségek elsajátítása, mint a tánc, valamilyen harcművészet vagy a festés. De lehet ez más változtatás is: utazz el, válts munkahelyet vagy tanulj nyelvet.
#Ismerkedj meg új emberekkel
Ebben is hasonlítunk az állatokhoz: a hozzánk hasonlók társaságát keressük. Pedig itt is egyértelmű, hogy minél inkább tőlünk különböző emberekkel kerülünk kapcsolatba, annál inkább javul a kognitív flexibilitásunk. De még az erkölcsi ítéleteinket is javítják az ilyen tapasztalatok. Akik sokféle emberrel vannak kapcsolatban, kevesebb kognitív torzítási hibába esnek.
Ha tehát – az unalmas kifejezéssel élve – elhagyjuk a komfortzónánkat, nemcsak rugalmasabbak, okosabbak leszünk, de végül a stressz-szintünk is csökkenni fog. Ami korábban kiborulást és ijedtséget okozott, azon sokkal könnyebben átlendülünk majd.
