Mikor jó egy munka? Ha van értelme, szereted csinálni. Ha valakinek a hobbija a munkája, vagy olyan hivatása van, amivel azt érezheti, hogy jót, hasznosat tesz másoknak. Ez igazán irigylésre méltó – nem is gondolnánk, hogy ezeknél a szerencsés embertársainknál jóval nagyobb lehet a kiégés veszélye.
„Ha azt csinálod, amit szeretsz, soha többet nem kell dolgoznod.” Ezzel a jól hangzó, de totálisan félrevezető mondással kezdi a szenvedéllyel végzett munkában való kiégésről szóló cikkét Jennifer Moss, a munkában átélhető boldogsággal foglalkozó kutató a Harvard Business Review-ban. Állítja, ha elhisszük azt, hogy a szeretett munka valójában nem is igazi munka, akkor abba a tévhitbe kergetjük magunkat, hogy minél többet kellene belőle csinálnunk, hiszen annyira szeretjük. Minek szabadnap, ha állandóan azt csinálod, amit szeretsz?
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Az értelmes, jó munka is munka, és nem valami örökké tartó kéjutazáshoz hasonlít, hanem inkább egy bonyolult, szenvedélyes, kimerítő szerelemhez. Sokszor fantasztikus, sikerekkel és jutalmazó pillanatokkal teli, amibe teljesen bele tudsz merülni. Másik nap meg kimerítő, stresszes és teljesen beszippant – hogy úgy érzed, menekülnél.
Kiégés
A WHO definíciója szerint a kiégés arra a jelenségre utal, amikor a krónikus, nem vagy rosszul feldolgozott munkahelyi stressz nyomán az ember
- kimerültnek, elhasználtnak érzi magát;
- megnő a mentális távolsága a munkától, vagy negatív, cinikus érzései vannak vele kapcsolatban;
- csökken a hatékonysága.
A kiégés bárkit, bármilyen életkorban utolérhet, de vannak olyan szektorok, munkatípusok, amelyek nagyobb veszélynek vannak kitéve. A Journal of Personalityben megjelent egyik tanulmány szerint azok a típusú munkák, hivatások jelentenek nagy veszélyt kiégés szempontjából, amelyek előidézhetik, hogy művelőik – az egészséges harmonikus szenvedély helyett – kényszeres szenvedéllyel végezzék őket. A Mayo Klinika felmérte, hogy mik a kiégés legnagyobb kockázati faktorai, és a hatból kettő ehhez a munkához való hozzáálláshoz kapcsolódik, nevezetesen: „Olyan erősen meghatározza az identitásodat az általad végzett munka, hogy a munkahelyi életed és a magánéleted nem különül el, nincs egyensúlyban”, a másik pedig egész egyszerűen: „Segítő foglalkozást végzel”.
A legveszélyeztetettebbek tehát az értékvezérelt felsővezetők, a nonprofit szervezeteknél dolgozók, a tanárok, ápolók, orvosok. Edward Ellison orvosok körében kutatta a kiégést, és azt találta: a szorongás, depresszió, álmatlanság, lelki és fizikai kimerültség mellett a kognitív fókuszálás elvesztése is jellemzi a kiégést. Amerikában évente 3-400 orvos vet véget önkezével az életének, ami lényegesen magasabb arány az átlaghoz képest: a férfiaknál 40 százalékkal, a nőknél pedig 130 százalékkal.
Miért van ez így? Hiszen az értelmes, hasznos hivatás jó dolog
- Ha úgy érzed, hogy hasznos, fontos a munkád, akkor az óhatatlanul előjövő problémákat, konfliktusokat sokkal jobban a szívedre veszed, személyes kérdésként tekintesz rájuk, így jóval nagyobb a megélt stressz, mint ha érzelmileg távolságtartóbb vagy.
- Jóval többet dolgozol, mint ha közömbös munkád lenne, hiszen hiszel benne, jól akarod csinálni, segíteni szeretnél, értékeid vezetnek a munka céljának elérésében, így időben kevesebb jut a magánéletedre. Ezt megsínyli az egészséged (nem sportolsz, nem pihensz, nem figyelsz a testi tüneteidre, betegen is dolgozol), a kapcsolataid (nincs idő a barátokra, a párodra is kevesebb jut), a kreativitásod (egy vágányon, a munkáén mozognak a gondolataid, nincs mód máshonnan inspirálódni).
- Az online életed is további kockázatot jelent, hiszen az e-mailjeidet bármikor, bárhonnan eléred, illetve telefonon is hívhatnak bármikor. Nincs mód letenni a munkát, és hazamenni, mert még este az ágyban is csekkolod a leveleid.
A vezető feladata odafigyelni erre
Ha olyan szervezetnél van szerencséd vezetőnek lenni, ahol elkötelezett és szenvedélyes emberek dolgoznak értelmes célokért, akkor vezetőként nehéz és paradox feladatod lehet: megakadályozni az embereidet a munkában. Hiába tapasztalod, hogy nem panaszkodnak, lelkesen és látszólag fáradhatatlanul teljesítenek akár többet is, mint a legmerészebb álmok, attól még kimerülnek, és lelkileg kikészülnek benne.
A reziliencia, a stresszel szembeni állóképesség 8 pilléren nyugszik, amiből 2-3 megvan egy ilyen hivatásnál, de a többi súlyosan sérülhet. A munka találkozhat a személyes jövőképpel, megélheti benne az ember az eltökéltséget, optimizmust, részt vehet problémák megoldásában, így ezek okék; viszont valószínűleg csökkenhet a fizikai energiája, meginoghat az érzelmi stabilitás, az emberi (baráti, családi) kapcsolatok meglazulhatnak, az interakciók minősége romolhat, ahogy a napi rutin is romolhat, hiszen bárhol, bármikor beszívhatja a munka.
A kiégés megelőzéséhez egy értelmes, fontos munkánál az a feladat, hogy először is fogadd el, ez is csak munka, aminek elvégzéséhez szükség van kikapcsolódásra. Pihenni, nem vállalni többet nem önzés, ellenkezőleg, önzetlen dolog abból a célból, hogy hosszabb távon és jól tudd ellátni a feladatodat. A másik pedig: rendszeresen ellenőrizd, hogy állsz a reziliencia szempontjából, minden megvan-e az életedben, ami a stresszel való megküzdéshez szükséges.
