Az utóbbi években jelentősen megnőtt az emberek tudatossága a klímaváltozással kapcsolatban. Nem véletlen, és sajnos nem azért van, mert végre átütötte az ingerküszöböt a sok erről szóló üzenet. Sokkal inkább az az ok, hogy míg 20-30 éve jelentősebb képzelőerő és bizonyos szintű tájékozottság kellett ahhoz, hogy valaki elhiggye a környezetszennyezés és a klímaváltozás fenyegetését, és foglalkozzon vele, addig mára már a legeldugottabb helyeken is megtapasztalhatják az emberek, hogy valami nem stimmel. Gondoljunk csak az idei májusi időjárásra.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
A hírekben is olvashatjuk, hogy egyre többen kezdenek aktívan foglalkozni a klímaváltozással. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2017-es felméréséből az derül ki, hogy az ezzel kapcsolatos szorongás, depresszió és félelem egyre nő az emberekben.
Kiket érint?
A Yale Egyetem Klímaváltozás Kommunikációs Programjában rendszeresen felmérik a társadalom attitűdjét a klímaváltozással kapcsolatban. Hat csoportba osztják a válaszolókat. Vannak az erősen aggódók (2018-ban 29 százalék), akik erősen hisznek a klímaváltozás valóságában és komoly következményeiben, és egyénileg, fogyasztási szokásaikkal és politikai akciókban való részvétellel is igyekeznek tenni ellene. A következő csoport az aggodalmasok (30 százalék), akik valósnak és komolynak tartják a problémát, de még nem jutottak el odáig, hogy tegyenek is ellene. A következő három csoport, az óvatosak (17 százalék), a nemtörődömök (5 százalék) és a kételkedők (9 százalék) különböző mértékben fogadják el a helyzet súlyosságát, és egyik sem tesz aktívan semmit a megakadályozásáért. Végül az emberek 9 százaléka elutasító: ők abban hisznek, hogy a klímaváltozás nem létezik, és kifejezetten ellene vannak a klímaváltozás érdekében születő környezetvédelmi intézkedések megvalósulásának. Ez utóbbiak száma az utóbbi években csökken, míg az erősebben aggódóké nő.
Általában azokat érintik meg jobban a klímaváltozással kapcsolatos kérdések, akik sok időt töltenek a természetben, esetleg állatokkal, növényekkel foglalkoznak. Világos az ok: ők tapasztalják leginkább a saját bőrükön a változásokat.
Milyen pszichés hatásai vannak?
Ha a klímaváltozás okozta időjárásváltozást nézzük, akkor beszélni kell azokról a szélsőséges meteorológiai jelenségekről, amelyek katasztrófát okoznak. Egy szökőár vagy tornádó túlélőiben számos pszichés probléma alakulhat ki: PTSD (poszttraumás stressz-zavar), szorongás, depresszió, gyász, a túlélők bűntudata, szerhasználat vagy akár öngyilkosságra való késztetettség is. Ha pedig azt nézzük, hogy a klímaváltozás sok helyen felmelegedést jelent, akkor lehet aggódni amiatt is, hogy pusztán a magas hőmérséklet és az öngyilkosságok számának összefüggése miatt többen kísérelnek majd meg véget vetni az életüknek.
Miért nehéz kérdés pszichés szempontból?
A klímaváltozás egyértelműen fenyegető, az életünket, jövőnket sötét árnyékba burkoló kérdés. Viszont szinte beláthatatlan, globális folyamatok eredménye, és a csökkentéséhez is ilyen mértékű akciókra van szükség, az egyes ember hatása nagyon apró (kivéve ha az az ember David Attenborough). Pszichés szempontból a lehető legrosszabb, ha olyan dologtól félünk, ami nehezen megfogható, és amire nem egyértelmű, hogy lehet hatásunk. Ez az érzés egyenes út a szorongáshoz és a tehetetlenségen keresztül a depresszióhoz.
Ráadásul ott van még a bűntudat is. A mai világban, ha nem egy afrikai törzsben él valaki, mindenki felelősnek érezheti magát, hiszen mindannyian annyit és olyan dolgokat fogyasztunk, használunk, amik kizsákmányolják a bolygónkat. Ez a felelősségérzet, valamint a kevés hatás (hiába folytatok zero waste életmódot, a negatív jövő akkor is ott fenyeget; hol van egy ember törekvése a hatalmas szennyező erőkhöz képest) nagy pszichés terhet tesz az emberre. Teljesen természetes, hogy sokan nem bírnak vele. „Ez nem lehet igaz”, „van éppen elég bajom, nem tudok most ezzel is foglalkozni” – ezek a tipikus reakciók, mondja Sarah Myhre a Yale klímakutatója, aki rengeteg felvilágosító előadást tart.
Kell valami pozitív jövőkép
Az az üzenet tényleg betegítő, hogy nyakunkon, vagy legalábbis a gyerekeink nyakán ott a katasztrófa, és úgysem elég, amit teszünk, de azért mindenki próbálkozzon. Ráadásul úgy, hogy minden, amit tehetsz az ügy érdekében, azzal jár, hogy vállalsz valami plusz tevékenységet, lemondasz bizonyos kényelmi dolgokról. Myhre és munkatársai is felismerték, hogy amellett, hogy elmondják az embereknek, mit tegyenek másképp, azt is meg kell mutatni, hogy milyen eredményeket lehet elérni. Nem véletlen, hogy hamar elterjednek azok a kezdeményezések, amelyek valami látható eredményt mutatnak. Például azt az embert, aki unatkozó kamaszoknak javasolta, hogy takarítsanak ki egy területet, vagy harmincszor láttam különböző ismerőseim megosztásában. Vagy az indiai faültetőket. Persze az ügy ennél komplexebb, a szemétszedés még nem old meg mindent, és ha vannak is eredmények, azok általában nem láthatók. Vagy inkább olyanok, hogy ha szerencsénk van, és elegen eleget teszünk, akkor nem történik meg az, amit el sem tudunk képzelni.
A pszichés oldallal is kell foglalkozni
Tényleg széles körű és sok szakmát érintő összefogás szükséges ahhoz, hogy az emberek sokkal nagyobb százaléka jusson el az aktív cselekvő, de mégsem depressziós fázisba. Pedagógusok, kommunikációs szakemberek, pszichológusok, művészek és még ki tudja, kik együtt tehetnek azért, hogy az üzenet kellően megszólító legyen. Amerikában például már létrejöttek olyan társaságok, amelyekben a klímaváltozásból fakadó pszichés problémákat igyekeznek csökkenteni.
Az első és legfontosabb üzenet, mely cselekvésre sarkall és a szorongást is csökkenti az az, hogy ebben együtt vagyunk benne. Egyre több emberhez csatlakozol, ha úgy döntesz, komolyan veszed a kérdést, és aktívan teszel bolygónk és jövőnk megőrzése érdekében. Így máris kevésbé nyomasztó a dolog, ha tudod, hogy rajtad kívül még rengeteg elszánt ember gondolkodzik és cselekszik úgy, mint te.
Pozitív gondolat az is, hogy ha már egy keveset teszel, az is valami. A gyerekem iskolájában például gyűjtik a műanyag kupakokat. Ezeket azután újrahasznosítják, jó minőségű, erős műanyag tárgyakat gyártanak belőlük - például az iskola udvari bútorai már a kupakokból készültek. Egy kupak 3 gramm, egy év alatt másfél tonna(!) szokott összejönni, pedig ez egy kicsi iskola. Persze jár némi tudatossággal: nem kidobni, eltenni, majd bevinni a suliba. De azért nem egy megterhelő macera. Összeadva viszont a gyerekek, szülők és ismerőseik (nálunk már gyűjti a kupakot a munkahelyem, a nagymama szomszédsága stb.) odafigyelését, jelentős eredmény érhető el.
Ha azzal szembesülsz, hogy nagyon riasztanak a klímaváltozással kapcsolatos jóslatok, akkor ezekre érdemes gondolni, és arra, hogy minden kicsi tetted, amit a környezetvédelem érdekében teszel, hasznos és fontos.
