Olyan jó lenne mindig mindenre emlékezni. Vagy legalább a fontos dolgokat nem elfelejteni. Ha téged is cserbenhagy néha az emlékezeted, vagy túl sok időt töltesz bizonyos dolgok memorizálásával, akkor érdemes elolvasnod, mit gondol ma a tudomány arról, hogyan lehet hatékonyabban megjegyezni a dolgokat.
Adam Grant a The New York Timesban szedte össze a legújabb kutatási eredményeket arról, hogyan javíthatja az ember a memóriáját. A Gallupnak egy elsőre egyáltalán nem idevágónak tűnő kutatásával kezdi, ami arról szól, hogy mitől lesz valaki jó bárpultos. Felmérték a kiemelkedő bárpultosok minden tulajdonságát, hogy rájöjjenek, mi különbözteti meg az elég jót a kiválótól. Meglepetésre az egyik legfeltűnőbb közös vonása a kiváló bárpultosoknak nem az volt, hogy mindenkivel megtalálják a hangot, vagy hogy nagyon jól keverik a koktélokat, esetleg hogy gyorsan csapolják a sört. Ezek is fontosak nyilván, de ennél fontosabb, hogy elképesztő mennyiségű vendég-ital párost tudnak megjegyezni. A törzsvendégeknek nem csupán a nevét tudják, de a rendelési szokásaikat is. Ami már önmagában törzsvendégeket generál, hiszen ki ne menne szívesen vissza egy olyan helyre, ahol már a második alkalommal ismerősként üdvözlik, és kérés nélkül tudják, mit szeretne.
Ennek kapcsán létrehoztak egy programot is, a Százas Klubot: az a bártender, aki meg tudott jegyezni száz embert a hozzá tartozó itallal, pénzjutalmat és kitűzőt kapott, amely azt jelezte, hogy tagja a kiváló memóriájú százas klubnak. Sőt, csináltak egy Ötszázas Klubot is, nagyobb nyereménnyel, de igazából senki nem hitt abban, hogy valaki ennek is a tagja lehet. Egészen addig, amíg meg nem jelent a színen Janice K., az észak-angliai pultos, aki történetesen HÁROMEZER vendéget tudott megjegyezni.
Hasonló teljesítmény ez, mint a lányom iskolájában Zsuzsa nénié, a portásé, aki délutánonként felszól, hogy küldjék le azt a gyereket, akinek megérkezett a szülője. Csak pár hét kellett neki, hogy rám nézve már mondja is a gyerekem nevét és hogy melyik osztályba jár. Sőt, azt is tudja, hogy melyik nap viszek magammal más gyerekeket is, és hogy azok kicsodák. És ez nemcsak rám vonatkozik, hanem az iskola összes szülő-gyerek hármasára (papákat és mamákat is tud párosítani a megfelelő gyerekhez, plusz a testvérekkel is tisztában van). Minden szülő le van nyűgözve ettől a teljesítménytől, hiszen mindenkinek jólesik, hogy rögtön felismerik.
Hihetnénk azt, hogy ez veleszületett képesség, ami egyrészt igaz, másrésztfejleszthető is. Joshua Foer újságíró például egy év alatt fejlesztette fel magát átlagosból úgy, hogy megnyerje az amerikai memóriabajnokságot. Szerinte mindenkinek az esetében van olyan terület, ahol kiválóan működik a memóriája (nekem például a számok esetében, ami tök haszontalan, mióta nem kell évszámokat magolni), és van egy csomó rejtett memóriakapacitásunk, amit meg helyes technikával elő lehet hozni.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Ne ismételj, inkább pihenj
Megtörtént már veled, hogy egész éjjel tanultál, újra és újra elolvastad, ami a vizsgára kellett? Ennél nagyobb öngólt nem is lőhettél volna. Ugyanis ahhoz, hogy az emlékek beépüljenek, agyi üresjáratokra van szükség. Már száz éve tudjuk, hogy a hosszú távú memóriába alvás közben épülnek be a dolgok. Mostanában azt mutatták ki, hogy már 5-6 perc semmittevés is segít. Ha diákoknak mutatnak pár megjegyzendő dolgot, majd arra kérik őket, hogy pár percet egy sötét szobában ne csináljanak semmit, 20 százalékkal többre fognak emlékezni, mint azok, akik ebben az eltelt időben másra, például könnyű fejtörők megoldására használták az agyukat. Ez a felfedezés nagy segítség azoknak, akik agysérülés miatti memóriaproblémákkal vagy Alzheimer-kórral küzdenek. Pár perc befelé figyelés náluk is drasztikusan (7-ről 79 százalékra) növelte a megjegyzett dolgok mennyiségét.
A hétköznapokban én ezt leglátványosabban az SMS-eknél és Messenger-üzeneteknél tapasztalom. Előfordul, hogy kapok egy üzenetet, miközben mással vagyok elfoglalva, rápillantok a telefonra, elolvasom, majd úgy döntök, hogy ráér később megválaszolni, ha befejeztem azt, amiben vagyok. Na ezek azok az üzenetek, amelyek úgy esnek ki a fejemből, mintha sosem lettek volna. Néha csak két-három nap múlva villan be, hogy úristen, ez is volt.
A magolás nem sokat ér
Persze vannak, akik jól tudnak magolni, elég nekik, hogy elolvassák, aláhúzogatják a könyvben a fontos részeket. Legtöbbünknek azonban ez túl passzív, nem igazán ragadnak meg az információk. Érdemesebb ennél valami aktívabbat csinálni, mondjuk, kvízkérdéseket feltenni magunknak, majd arra megkeresni a választ. Vagy old school módon megkérni valakit, hogy kérdezzen ki. Sokkal többre emlékeznek egy vizsgán azok, akik tesztelték előtte a tudásukat, mint akik csak befogadták a tudást. Erre épül a tréningmódszertan is. Bármely tréner le tudná darálni az elméletet, de a résztvevőknek sokkal kisebb esélyük lenne használni a tudást, mint ha azzal telik az idő, hogy gyakorolják, próbálgatják a tanultakat.
Mondd el valakinek
Ha valamit éppen megtanultál, sokkal jobban megjegyzed, ha rögtön elmondod valakinek. Egy kísérletben elmagyarázták a résztvevőknek a Doppler-effektust, majd a csapat felét arra kérték, hogy jegyzetek segítségével ismételjék el, a másik felét pedig, hogy jegyzetek nélkül, a saját szavaikkal mondják el, mit értettek belőle. Egy hét múlva a második csoport, amelynek tagjai a saját szavaikkal mondták el az információkat, sokkal jobban emlékeztek rá, mint akik jegyzeteket használtak. A saját megfogalmazásuk hamarabb utat tört a memóriába, így jobban meg is jegyezték.
Összefoglalva a fentieket: nagyobb esélyed van, ha tanulás közben aktív vagy, gyakorolsz és megfogalmazod a megjegyzendőket, majd utána hagysz időt magadnak pihenni – és közben nem gondolsz sem a tanultakra, sem másra.
Az Agymanók című film egy kislány, Riley elméjében játszódik, és mai tudásunk szerint pontosan mutatja be, mik is történnek a fejünkben. Itt van az emlékek beépülésének bemutató jelenete:
