Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Számtalan negatív hatása lehet életünkre, ha hajlamosak vagyunk különböző függőségekre. Azonban a szenvedélybetegségre való hajlam talán az evolúció során alakult ki, mégpedig jó indokkal.
Génjeink határozzák meg, hogy mennyire vagyunk képesek függeni valamitől, legyen az egy kábítószer, a szerencsejáték, egy szerelmi kapcsolat vagy éppen az adrenalin. Egyes emberek esetében jóval könnyebben alakulnak ki függőségek, mint másoknál, ez a „szerencsétlen alkat” pedig egész életünket, sőt szeretteink életét is rossz irányba befolyásolhatja. A statisztikák szerint például csak az USA-ban minden nyolcadik ember szenved valamiféle addikciótól, elsősorban az ital iránti szenvedélytől. A Scientific American szerzője, Judy Grisel, azonban úgy véli, a függőségre való öröklött hajlamnak – legalábbis evolúciós szinten – nem csak negatív hatásai lehetnek.
Az új élményeket és a veszélyeket keressük
A szerző – aki maga is korábban kábítószer-függő volt, a pennsylvaniai Bucknell Egyetem idegpszichológusaként pedig a szenvedélybetegségek kutatását választotta szakterületének – szerint már az is árulkodó, hogy ennyire nagy számban és a történelem kezdete óta van jelen életünkben ez a genetikai „rendellenesség”, mely azt jelezheti, hogy nyilvánvalóan valamiféle céllal alakulhatott ki bennünk a törzsfejlődés alatt. Az efféle örökletes eredetű jellemzők általában azért jelennek meg, hogy egy adott, esetleges történés előfordulásakor aktivizálódjanak egy konkrét cél (például egy mérgező anyaggal szembeni magasabb szintű védelem) érdekében. Kérdés tehát, hogy milyen evolúciós célt szolgál számunkra a függőség.
Habár a különböző addikciók számtalan okra vezethetőek vissza, általánosságban elfogadott az a nézet, miszerint egyfajta új, addig ismeretlen élmény keresése motivál minket arra, hogy kipróbáljunk különböző tudatmódosító szereket vagy éppen extrém sportokat. Ezek az élmények örömmel tölthetnek el bennünket, melyekre aztán folyamatos vágyni kezdünk, ha pedig nem kapjuk meg, kielégítetlenséget érzünk. Nem véletlen, hogy kamaszkorban (mikor előszeretettel igyekszünk új dolgokat megismerni) hág a legmagasabbra a különböző szenvedélybetegségek kialakulásának veszélye.
Mindemellett a közelmúltbeli kutatások eredményei szerint a káros függőségek megjelenéséhez inkább környezetbeli, mintsem lelki okok járulnak hozzá, hiszen nem mindegy, hogy megadatott-e számunkra annak lehetősége, hogy új élmények iránti vágyódásunkat egészséges kereteken belül elégíthessük ki.
Grisel szerint mindez azt bizonyítja, hogy a függőségre való hajlam azért alakult ki az evolúció során, hogy őseink sikeresen felül tudjanak kerekedni a környezetükből rájuk zúduló veszélyeken, helyt tudjanak állni az olyan kihívást jelentő helyzetekben, mint az élelemszerzés, az extrém időjárási viszonyok vagy egy gyermek születése az őserdő közepén. Hiszen mindezekhez az szükséges, hogy az adott közösségben legyenek olyan vakmerő egyedek, akik nem riadnak vissza egy-egy rizikósabb szituációtól, sőt kedvükre való, ha megküzdhetnek azokkal. A társadalomban természetesen egyszerre vannak jelen olyan személyek, akik folyamatosan új élményekre vágynak, hajszolják a veszélyeket, illetve olyanok, akik inkább a saját komfortzónájukon belül maradnak életük nagy részében. Ez az egyensúly működőképes egységet formál az adott csoportból.
Mivel napjainkban (ideális esetben) egyre kevésbé kell a természet elemeivel megküzdenünk, ahogy ismeretlen kontinenseket sem igazán fedeznek már fel, sokan mesterséges úton, az alkohol vagy a kábítószerek révén próbálják kielégíteni a veszélyek hajszolására irányuló vágyaikat. Éppen ezért sikeres módszernek bizonyulhat a káros szenvedélyek ellen úgy fellépni, ha kevésbé ártalmas és valódi élményt nyújtó módokat találunk rá, hogy érintett embertársaink kielégíthessék veszélyek és izgalmas, új tapasztalatok iránti sóvárgásukat.
