Az ásítás az egyik legtermészetesebb testi reakció, mely olyannyira ösztönös, hogy gyakran észre sem vesszük. De vajon mi állhat a hátterében?

Ha álmosak vagyunk vagy éppen unatkozunk, gyakran tör ránk az ásítás, mely igencsak ragályos – ha környezetünkben ásít valaki, előszeretettel kezdjük utánozni. Nem csak az emberek, az állatok is gyakran ásítanak. Korábban úgy gondolták a szakértők, hogy mikor ásítunk, szervezetünknek segítünk több oxigént felvenni, ez a teória azonban már megdőlt. A Healthline összeszedte, mit érdemes tudnunk az ásításról.

Hasznos, de ragadós

Az egyik népszerű kortárs elmélet szerint az ásítás agyunk hűtésében segít – mikor fejünk túlságosan felmelegszik, ásítani kezdünk, mellyel friss, hideg levegőt lélegzünk be, ezáltal megfelelő hőmérsékleten tartjuk agyunkat, mely így hatékonyabban képes működni. Nem véletlen tehát, hogy télen, illetve hidegebb klímában kevesebbszer ásítunk. Emellett agyunk hűtése a vérrögök kialakulásának megakadályozásában is segít, ezért tapasztalható – vélik a tudósok –, hogy migrénes fejfájás esetén gyakran kezdünk ásítani. Szintén általánosan elfogadott teória miszerint az ásítás segít ébren tartani bennünket. Ha kezdenénk nagyon elpilledni, ez az ösztönös reflex mintegy felrázza szervezetünket – kitágítja tüdőnket, kinyújtóztatja izmainkat és ízületeinket.

Miért ásítunk?
Miért ásítunk?Fotó: PeopleImages / Getty Images Hungary

Az ásítás rendkívül ragadós: amikor egy ásító embert látunk, szinte azonnal és ösztönösen utánozni kezdjük, amivel akár egy egész hosszú láncreakcióba kapcsolódhatunk, hiszen egy-egy „ásítás-parti” olyannyira elharapódzhat, hogy több száz emberre is átragadhat ez a különös reflex. Nem mintha ez problémát jelentene – a szakértők szerint, ha „elkapjuk” mástól az ásítást, valójában – tudatalatti szinten – együttérzést és kötődést fejezünk ki az adott személy iránt. Sőt, egyes kutatások azt bizonyítják, hogy azok, akik nem hajlamosak rá, hogy átragadjon rájuk valaki más ásítása, gyakrabban mutatnak szociopata és pszichopata személyiségjegyeket, mint a ragály által „megfertőzött” társaik.

Habár az ásítás egy természetes, szervezetünk számára hasznos reakció, mégis előfordulhat, hogy szeretnéd elkerülni. Ez esetben próbálj meg orrodon keresztül mély levegőt venni, többször egymás után. Ezzel több oxigént és friss levegőt kap az agyad, amivel elháríthatod az ásításra való igényét. Ha túlságosan melegnek érzed a környezeted, érdemes kimenni sétálni egyet a szabadba, hogy felfrissíthesd magad. Az unalmat és a monotonitást pedig legjobban úgy tudod elűzni, ha szakítasz a rutinnal, igyekszel új dolgokat felfedezni. Az aktív életmód, a rendszeres testmozgás szintén szuper gyógyír a tespedtség ellen.

Mustra