Ha ásítunk, ösztönösen a szánk elé kapjuk a kezünket, ám kevesen tudják, hogy ennek a látszólag illedelmes mozdulatnak ősi, babonás eredete van.
Ha gyakran ásítasz napközben, és már a harmadik kávé sem segít, lehet, hogy nem csak fáradt vagy – a túlzott nappali álmosság komoly alvászavarra is utalhat, amely hosszú távon veszélyeztetheti az egészségedet.
Noha az embereknél az unalom egyik csalhatatlan jele lehet az ásítás, a kutyák más miatt nyitják nagyra a szájukat, ha meglátják a gazdit.
Ha van kutyád, akkor biztosan láttad már ásítozni, és valószínűleg nem is keveset. De vajon miért csinálja? Ugyanazért, amiért az emberek is? Az állatorvos válaszol.
Egy új, afrikai oroszlánok tanulmányozásán alapuló kutatás szerint a ragályos ásítás többféle előnnyel járhat a közösségben élő állatok számára.
Te is sokat szórakoztatod a kisbabádat úgy, hogy beszélsz hozzá, esetleg grimaszolsz neki? Nos, kiderült, hogy sokkal érdekesebbnek tart, amikor ásítasz egy jó nagyot. Legalábbis amíg még csecsemő. Később aztán muszáj lesz valami tényleg érdekeset csinálnod.
Az ásítás az egyik legtermészetesebb testi reakció, mely olyannyira ösztönös, hogy gyakran észre sem vesszük. De vajon mi állhat a hátterében?
Az ember elég hülyén van összerakva. Ásítunk, tüsszentünk, szellentünk, vizelünk, székletet ürítünk. Olyan természetes tevékenységek ezek, amiknek társas életünkben megvan a helye és az ideje. De mi van akkor, ha rosszkor törnek ránk?
Erről is a tükörneuronok tehetnek. Az ásítás empátiát fejez ki és segíti a másokhoz való kötődést. Ja, és ragadósabb, ha rokonok csinálják.
A pszichopaták általában remekül álcázzák magukat, de ezt az ösztönös reakciót gyakran elfelejtik mímelni.
Tudta például, hogy hat másodpercig tart, a közeli barátainktól pedig ragadósabb?
Jobban teszi, ha nem a mobilja csekkolásával indítja a napot. Szokjon rá, hogy elsőként az izmainak üzenjen!
