Vannak dolgok, amikre jobban szeretnénk nem emlékezni. Ilyenkor megpróbáljuk blokkolni, figyelmen kívül hagyni a történteket, azonban a kutatók szerint éppen az ellenkezőjét kéne tennünk.
A texasi kutatók által vezetett vizsgálat eredményei szerint a történtek szándékos elfelejtésére való törekvés következtében az agy éppen azzal kezd el foglalkozni, amire nem szeretnénk emlékezni. A ScienceAlert számolt be arról, hogy pont fordítva érhetjük el a kívánt eredményt, azaz arra az emlékre kellene fókuszálnunk, melyet el szeretnénk felejteni.
Keressük az arany középutat
„A mérsékelt agyi aktivitás kritikus fontosságú a felejtés folyamatában” – magyarázza Tracy Wang, a Texasi Egyetem pszichológusa. „A túlzott mértékű agyi aktivitás erősíti az emlékeket, míg a csökkentett aktivitás túl gyenge ahhoz, hogy módosítsa azokat.”
A nemkívánatos emlékek elfelejtésére való aktív törekvés nemcsak az agy túlterhelését segít megakadályozni, de emellett azt is lehetővé teszi, hogy könnyebben túljussunk azokon a tapasztalatokon, amikre nem szívesen emlékszünk vissza, és amelyek felelevenítése kellemetlen érzéseket hoz felszínre. Ez az oka annak is, hogy a neurológusok szívesen kutatják a jelenséget.
Több évtizedes kutatás eredményei szerint képesek vagyunk direkt elfelejteni valamit, de az még mindig kérdés, hogy eközben mi történik az agyban. Sok korábbi, a szándékos felejtést vizsgáló kutatás összpontosított az agy memóriaközpontjában történő aktivitásra, azonban ez esetben a ventrális temporális kéregben, az agy vizuális ingerek kategorizálásáért és feldolgozásáért felelős területének változásait figyelték.
Új területet vizsgáltak
A kísérletben 24 egészséges fiatal felnőtt vett részt, nekik emberi arcokat vagy különböző jeleneteket ábrázoló képeket mutattak, majd utasították őket, hogy az adott képet felejtsék el vagy emlékezzenek rá. A résztvevők agyi aktivitását végig MRI-készülékekkel ellenőrizték, és amikor a ventrális temporális kéreg változásait vizsgálták, a kutatók megfigyelték, hogy a tudatos felejtés hatására az agy aktívabb, mint amikor emlékezni szeretnénk. Ez fordítva is igaz, a mérsékelt agyi aktivitás tehát hatékonyabb felejtést eredményez.
A laboratóriumi körülmények között történő direkt felejtés természetesen nagyban eltér attól, amikor a saját életünkben tapasztalt, fájdalmas vagy traumatikus esemény emlékeitől szeretnénk megszabadulni. A kutatók szerint a folyamat azonban ugyanaz lehet, és ha sikerülne kellő mértékben aktiválni az agy ehhez szükséges területét, az sok embernek hatalmas segítséget jelentene, hiszen a túlzott felejteni akarással épp ellenkező eredményt érünk el, és a memóriát aktiváljuk. Életünk traumái esetében egy fontos további különbség az is, hogy a módszer csak a fogalmi emlékezetre terjed ki, érzelmi emlékeink így ezzel a módszerrel nem tehetők semmissé. Vagyis attól, hogy memóriánkat az emlék nem terheli többé, érzelmi életünk nem válik könnyebbé.
A felejtés ettől függetlenül is egy rendkívül hasznos agyi funkció, hatékonysága pedig akkor válik a legnagyobbá, amikor a szükséges terület mérsékelt aktivitást mutat. Amíg azonban ezt sikerül kikísérletezni, van még pár tippünk a nemkívánatos emlékek elkerülésére.
