Sokan tapasztaltuk, hogy alkohol hatására megered a nyelvünk, és a külföldi barátainkkal, kollégáinkkal való – máskor komoly koncentrációt igénylő – beszélgetés egy csapásra könnyed szórakozássá válik. A folyékony bátorságtól rég nem használt szavak jutnak eszünkbe, magabiztosan kanyarítjuk a mondatokat, egyszerűen brillírozunk! Vagy csak a kezdődő részegség miatt érezzük így?
Az alkohol okozta teljesítménynövekedés törékeny műfaj: egy korsó sör vagy egy pohár bor segíthet, hogy gátlásaink oldásával zökkenőmentesebben tudjunk beszélni egy másik nyelven. Ugyanakkor régóta ismert jelenség, hogy a szeszes italok mértéktelen fogyasztásának súlyos következményei vannak.
Az illuminált állapot károsítja a kognitív (kusza gondolatok) és motoros funkciókat (dülöngél, esik-kel), negatív hatással van a memóriára, valamint a figyelmi működésre (csapong), túlzott magabiztossághoz, téves helyzetértékeléshez vezet. Ezek a tünetek igencsak ellentmondanak annak a mítosznak, hogy a spicces ember jobban beszél angolul, németül. Másnaposan fogjuk is a fejünket: vajon miket hordtunk össze előző nap?
Alkohol hatására valóban jobban fejezzük ki magunkat idegen nyelven? Vagy a megtáltosodás érzése csupán a körülöttünk ólálkodó részegség előszobája? Hogyan látna minket egy külső szemlélő ebben a helyzetben?
Renner és munkatársai, a holland Maastricht Egyetem tudósai végre utánajártak ennek a sokakat foglalkoztató, fontos kérdésnek. Kutatásukat a Time Magazin beszámolója alapján foglaljuk össze.
Egy korsó sör után jobban tudsz hollandul?
A vizsgálatban a Maastricht Egyetem 50 német anyanyelvű cserediákja vett részt. Mivel oktatásuk hollandul zajlik, nemrég tettek olyan nyelvvizsgát, ami bizonyságát adja a nyelvhasználatban való jártasságuknak. A hallgatókat két csoportra osztották: voltak, akik vizet ittak, mások sört fogyasztottak a beszélgetés előtt. A sör mennyisége mérsékelt volt, átlagban fél liter, aminek adagolásánál a résztvevők testsúlyát is figyelembe vették.
Ezt követően a kísérleti személyek rövid, kétperces párbeszédet folytattak egy, a kutatás hipotéziseire nézve vak személlyel, aki előre meghatározott, egységes témákon ment végig minden egyes résztvevővel. A diszkusszió során mutatott saját teljesítményüket az egyetemisták ott helyben pontozták, illetve később két holland anyanyelvű megfigyelő is értékelte a hangfelvételre rögzített válaszokat. A megfigyelőknek sejtelmük sem volt, hogy ki tartozott az alkoholos, ki a vizes csoportba.
Eredmények: a kiejtésünkre hat leginkább az alkohol?
A résztvevők önmagukra vonatkozó értékelésében nem találtak számottevő különbséget a kutatók a vizes és az alkoholos csoport között. Teljesítményük a külső megfigyelők szerint sem tért el a szókincs, az érveléstechnika vagy a nyelvtani ismeretek tekintetében. Viszont a megfigyelők szignifikánsan
magasabb pontokat adtak azoknak a személyeknek a kiejtésére, akik sört fogyasztottak a beszélgetés előtt, mint akik vizet ittak.
Messzemenő következtetéseket azért ne vonjunk le
Renner és csapata kerüli a túláltalánosítás csapdáját, ezért nem von le az egész emberiségre vonatkozó következtetéseket az eredményeik alapján. A szerzők szerint a következő irányokban mindenképpen érdemes volna vizsgálódni a jövőben:
- Az alkohol idegen nyelvi kiejtésre vonatkozó pozitív hatása más anyanyelvű, nem hollandul beszélő, nem egyetemista személyeknél is megfigyelhető?
- A kapott eredmények mennyiben voltak farmakológiai és mennyiben pszichés hatásoknak tulajdoníthatók? A résztvevők tisztában voltak azzal, hogy alkoholt fogyasztottak, így nem feltétlenül biológiai szinteken, hanem az elvárásaik mentén változott a teljesítményük. Érdemes volna például alkoholos és alkoholmentes sör fogyasztása mellett vizsgálni a személyeket, hogy külön lehessen választani a placebo és a szeszes ital hatását. Hasonló vizsgálatot végeztek 1972-ben, amikor Guiora és munkatársai alkoholos és alkoholmentes koktélokat szolgáltak fel a kísérleti személyeknek. Az alkoholos csoport thai nyelvi kiejtését növelte a mérsékelt alkoholbevitel.
- Lényeges, hogy ezek a kísérletek a résztvevők előzetes tudására is tekintettel legyenek. Csak akkor tulajdoníthatjuk a kiejtésbeli különbségeket az alkohol hatásának, ha ezek az eltérések nem léteztek már a kísérletet megelőzően is, vagy nem magyarázhatók más okokkal.
A holland kutatók összegzése szerint a mérsékelt alkoholfogyasztás valószínűleg a szorongás csökkentésén keresztül pozitívan hat az idegen nyelvi teljesítményre, különösen a kiejtésre, ám az ennél magasabb dózis inkább elkeni a beszédünket, még az anyanyelvünkön is. Onnantól pedig a magvas gondolatok és bravúros megoldások élménye, ha van is, az ittas ember belsőleg megélt alkoholgőzös mámorába vész, elszivárogva a valóságból.
