Kvíz: Mennyit tudsz az evés- és testképzavarokról?

Az izmos, sportos test elérésének vágyát, a túlsúly elleni küzdelmet, a fitnesz- és a szépségipar egyre növekvő alkalmazását jelenti. Ezt támasztja alá a férfiak körében a plasztikai sebészeti beavatkozások, különösen a hajátültetés ugrásszerű megszaporodása, vagy a testépítés és a fitnesz iparággá válása. A testideál elérését célzó tevékenységeket nem az egészségesség értékei, hanem kulturális értékek motiválják: kontroll, önuralom, kompetencia, szexuális vonzerő.

Látszólag valóban az ételekhez, az evéshez, valamint a testsúlyhoz- és mérethez fűződő viszonyról szólnak az evészavarok, ám azok kialakulása mögött általában komoly lelki problémák állnak, mint például a kórosan alacsony önértékelés, erős szorongás vagy stresszkezelési nehézségek. Fontos azonban megjegyezni, hogy azoknál az egyéneknél, akik gyakran fogyókúráznak, ötször nagyobb eséllyel alakul ki valamilyen evészavar, és bár nem közvetlen ok-okozati összefüggésről van szó, a két jelenség között van korreláció.

Az anorexia nervosa testképzavarral, pszichés és hangulati problémákkal járó életmódszerű koplalás. A betegek karcsúságra törekszenek, és legyenek bármilyen vékonyak, sohasem elégedettek a külsejükkel. A folyamatos éhségérzet ellenére is minimális kalóriabevitellel élnek, a legsúlyosabb esetekben konkrétan halálra éheztetik magukat. Nőknél gyakoribb, leginkább kamasz és fiatal felnőttkorban. Az orthorexia nervosa esetében az evészavar fókuszában nem az étel mennyisége, hanem a minősége áll. Az egészségesnek vélt ételekkel kapcsolatban patológiás mértéket is elérő kényszergondolatok és kényszeres viselkedésformák jelennek meg, ennek következtében szigorú diétás megszorítások, sajátos ételkészítési szokások alakulnak ki. A különös evési szokások, az ételszelekció és az ahhoz kapcsolódó hiedelmek jellemzőek, s ezeket sokszor vallási, politikai, etnikai vagy akár higiéniai magyarázatok fedik el. A bulimia nervosa kontrollálatlan falási rohamokkal járó evési zavar. A magányos, titkos falási rohamok során a betegek habzsolnak, nem bírják abbahagyni az evést, majd hányással, hashajtókkal vízhajtókkal, beöntéssel, koplalással vagy edzéssel igyekeznek kompenzálni az elfogyasztott tetemes kalóriamennyiséget. A falásrohamokkal járó falászavar (mely az elhízottak körében különösen gyakori) általában nem jár kompenzáló viselkedésformákkal - mint a bulimia nervosa –, azaz a betegek túleszik magukat, de nincs önhánytatás, hashajtózás. Az elhízottaknak ezt a csoportját elkülönítették, így született meg a falászavar fogalma. E betegség tehát az elhízás és a bulimia nervosa között foglal helyet.

Az orthorexia jelensége egyébként nem merül ki az egészségesnek vélt ételekhez, illetve életmódhoz kapcsolódó függőségben, különböző megrögzött evési szokások, ételszelekció, ételkészítési rituálék és szigorú szabályok átfogó rendszere alakulhat ki. Sokan kerülik a mesterséges színű, ízesítésű, tartósítószert tartalmazó ételeket. A megfertőződéstől való félelem, a genetikailag módosított összetevőkhöz, egészségtelen zsírokhoz, túl sok só vagy cukor fogyasztásához vagy más összetevőkhöz kapcsolódó kényszeres hiedelmek nagymértékben befolyásolják a táplálkozást. Az ételek elkészítési módjára, a konyhafelszerelésre és más ételhez, evéshez kapcsolódó eszközökre is nagyobb figyelmet fordít a beteg, illetve meghatározó rítusok és rituálék alakulnak ki ezekhez kapcsolódóan.

Bár az evészavarok még mindig a fiatal nők körében a leggyakoribbak, a problémás táplálkozás a túlsúlyos emberektől kezdve a sportolókig bárkit érinthetnek - nemtől, életkortól, faji hovatartozástól, társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül.