Az evészavarok gyakran a családi közegben gyökereznek – és ugyanott dől el a gyógyulás esélye is. Anorexia, bulimia, falászavar: látszólag az evésről szólnak, valójában azonban a kötődésről, a kapcsolódásról és az érzelmekről.
Annie Windley évekig nem evett mást, csak naponta egy szelet kenyeret. Súlyos alultápláltsága anorexiában testesült meg, amiért majdnem az életével fizetett.
Az időszakos böjt 2024-ben elképesztő trenddé nőtte ki magát. Egyre többen alkalmazzák a diétát, ami nem azt szabja meg, mit ehetsz, hanem azt, hogy mikor. Hatékonyságáról és könnyen kezelhetőségéről ódákat zengenek a résztvevők, viszont a böjt árnyoldalairól nem igazán esik szó. Pedig van bőven, főleg azok esetében, akik evészavarban szenvedtek.
Nem véletlen, hogy minden filmben jégkrémet eszik nagykanállal a főhős, némi tejszínhabbal leöblítve, amikor szomorú valamiért.
Eddig úgy tudtuk, hogy az anorexia kialakulása leginkább lelki okokra vezethető vissza, ám egy mostani kutatás szerint másról is szó lehet. Kiderült ugyanis, hogy egy olyan mindennapi szokásunk húzódhat a táplálkozási zavar hátterében, amelyre eddig talán még a szakértők sem gondoltak.
Régen, a viktoriánus Angliában látogatók és újságírók özönlöttek a magukat sokszor halálra éheztető, mai szemmel anorexiás kamasz lányokhoz abban reménykedve, hogy csodatévő képességek birtokában vannak.
A koplalás, szándékos éhezés a középkortól kezdve a vallásos önsanyargatás, a testi örömökről való lemondás ismert formájának számított, a 19. századi Nagy-Britanniában azonban különösen népszerűvé vált ez a furcsa „divat”. A leghíresebb „koplaló lány”, Sarah Jacob országos híresség lett, de végül életével fizetett a hírnévért.
Az anorexiát vagy a bulimiát tipikusan modern kori betegségnek gondolnánk, holott történelmi bizonyítékok azt mutatják, hogy már az ókorban is léteztek étkezési zavarok, csupán egészen mások voltak a kiváltó okok.
Pszichológusok szerint kötelező olvasmánnyá kellene tenni az evészavarokkal küzdő vagy veszélyeztetett tinédzserek számára a mindössze 17 éves Keszthelyi Gréta Kata nemrég megjelent könyvét. A pszichés eredetű evészavar serdülőkorban a harmadik leggyakoribb krónikus betegség, amelynek már a felismerése sem könnyű. A személyes élmények alapján írt Vékony jégen című tiniregény azt meséli el, hogyan jut el egy kamasz az evészavarig, és hogyan küzd meg a kihívásokkal otthon, az iskolában és a sportban.
Miközben szinte az összes médium, kép, táplálkozási tanácsadó és internetes fórum is a vékony és törékeny női alak szépségét hirdeti, vannak férfiak, akik továbbra is hangoztatják, leginkább a teltkarcsú idomokat kedvelik, a dús keblet, a kerek popsit. De akkor most kinek hihetünk?
A második világháború legsúlyosabb éveiben világszerte éhezésekről, élelmiszerhiányról adtak hírt a lapok, amerikai tudósok ezért úgy gondolták, egy lehetséges krízisre való felkészülés érdekében alaposabban megvizsgálják a táplálékmegvonás élettani és lelki hatásait – a projektből kíméletlen emberkísérlet kerekedett, a résztvevőket lelkileg és testileg is a végletekig meggyötörte a brutális koplalás.
Ha azt mondjuk, anorexia, már mindenki tudja, miről beszélünk. De ha azt mondjuk, izomdiszmorfia, exorexia vagy orthorexia nervosa, az már kevésbé egyértelmű. Utánajártunk, mit is jelentenek ezek pontosan, és miért veszélyesek.
