Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A koplalás, szándékos éhezés a középkortól kezdve a vallásos önsanyargatás, a testi örömökről való lemondás ismert formájának számított, a 19. századi Nagy-Britanniában azonban különösen népszerűvé vált ez a furcsa „divat”. A leghíresebb „koplaló lány”, Sarah Jacob országos híresség lett, de végül életével fizetett a hírnévért.
Ajándékokat vittek az emberek a koplaló lánynak
A koplaló lányok vagy böjtölő lányok a viktoriánus kor furcsa szenzációjának számítottak: ezek az általában kiskorú, többségükben kamasznál fiatalabb gyerekek a tisztaságot, a Szűzanya szent érintetlenségét jelképezték, és önként vállalták, hogy minden táplálékot megvonnak maguktól, kizárólag Istent fogadják be a testükbe. A leghíresebb böjtölő lányok az isteni csodának köszönhetően évekig képesek voltak étel, sőt, víz nélkül fennmaradni, legalábbis ők és a szüleik, környezetük ezt állították – a valóságban a hasonló esetek gyakran szomorúan végződtek, mint Sarah Jacob esetében.
Az 1857-ben Walesben született Sarah Jacob (egyes forrásokban Jacobs) egy kilencgyerekes vidéki földművescsaládban nevelkedett, az elbeszélések szerint szüleivel kölcsönösen jó, szerető viszonyt ápolt, az iskolában intelligensnek, kiváló tanulónak ismerték, és egészségére sem lehetett panasz. A sötét hajú, barna szemű Sarah élete teljesen átlagosnak volt mondható egészen addig, mígnem 1867 februárjában, tízéves korában egy súlyos betegség ledöntötte a lábáról; egy hónapig feküdt eszméletlenül, majd a helyi orvos tanácsára – akinek fogalma sem volt róla, mi lehet a kislány baja – felgyógyulása idején is ágyban maradt.
Azt gondolták, isteni csodának köszönhetően maradt életben
A következő hónapokban a kislány egyre kevesebbet evett, októberben pedig már arról beszéltek a környékbeliek, hogy egyáltalán nem vesz ételt magához, mégis teljesen ép és egészséges – a hírre sokan tódultak Jacobék házába megnézni a csodálatos éhező lányt, a szülők pedig váltig állították, Sarah nem az ő utasításukra tagadja meg magától az ételt, egyszerűen így döntött. Hamarosan már az egész megyében elterjedt az önsanyargató kislány híre, akit ekkor már vallásos szentnek, isteni csoda részesének gondoltak, a látogatók tömegével vittek ajándékokat neki, és kérték, hogy áldja meg őket.
A szülők élvezték a népszerűséget, mely még sokkal nagyobbra nőtt, miután a helyi plébános, aki eredetileg szkeptikusan állt hozzá a falusi „csodához”, megvizsgálta Sarah-t, majd kijelentette, valóban isteni beavatkozásról lehet szó, és megírta a történetet egy országos lapnak. A kitartóan éhező Sarah-ból országos szenzáció lett, mely az orvostudomány figyelmét is felkeltette: az orvosok természetesen tudták, senki sem képes hónapokon, éveken át evés nélkül életben maradni, ezért igyekeztek utánajárni, mi lehet a kislány titka. 1869 decemberében, amikor Sarah már több mint két éve koplalt megszakítás nélkül, a szülők beleegyeztek, hogy a londoni Guy kórházból egy orvoscsapat és négy ápolónő települjön ki az otthonukba, akik felváltva naphosszat figyelik a lányt, vajon tényleg nem eszik-e semmit.
Csak megjátszotta a koplalást, mégis tragédia lett a vége
A nővérek két héten keresztül strázsáltak Sarah ágyánál, mely időszak alatt a kislány váratlanul egyre jobban lesoványodott, egészsége megrendült – végül annyira csontsovány lett, hogy már mozogni is alig tudott, ekkor a plébános arra kérte a szülőket, forduljanak orvoshoz, vigyék Sarah-t kórházba. A végletekig vallásos szülők elutasították a kérést, úgy gondolták, Isten nem hagyja cserben a lányukat, csodálatos módon meg fogja menteni Sarah életét. Nem így történt, 1869. december 17-én Sarah belehalt a koplalásba. Ekkor derült ki, hogy két éven keresztül mindvégig csupán megjátszotta az éhezést, amikor senki sem látta, kis adag ételt vett magához, éppen eleget ahhoz, hogy ne haljon éhen, de ne is keltsen gyanút. Amikor azonban a nővérek a nap 24 órájában figyelni kezdték, már nem tudta eljátszani mindezt, valóban éhezni kezdett.
A tragikus halálesetet követően a rendőrség letartóztatta a szülőket, akiket emberölés vádjával állítottak bíróság elé: az apát egy év kényszermunkára, az anyát hat hónap börtönre ítélték, az orvosokat és a nővéreket azonban, akik bármikor közbeléphettek volna, és enni adhattak volna a kislánynak, nem fogták perbe.
