A narcizmus, a pszichopátia és a machiavellizmus (avagy a mások manipulálására való hajlam) gyakran egymást fedő, mégis eltérő vonások, amelyek együtt egy végtelenül ellenséges és önző viselkedést alkotnak. A személyiségjegyeknek ezt a sötét hármasát nem olyan régen állították fel a pszichológusok, de vajon kimondottan emberi jellemvonásokról van szó, vagy a kis kedvencünk is képes aljas módon megvezetni minket?
Ahhoz, hogy megválaszolhassuk a kérdést, meg kell vizsgálnunk, hogy az evolúció szempontjából mit tudunk ezekről a tulajdonságokról - írja Samuel Veissière kognitív antropológus, a Culture, Mind and Brain Program társigazgatója a Psychology Today hasábjain.
A machiavellista diktátorok ismertetőjele, hogy saját céljaik elérése érdekében eszközként használnak, megtévesztenek, manipulálnak másokat, mégpedig úgy, hogy komplex következtetéseket vonnak le abból, hogy embertársaik mit gondolhatnak vagy éppen hazudnak. A mások átverésének, illetve a “gondolatolvasás” képessége, azaz a Machiavelli-intelligencia egy egészen új evolúciós termék, amit a főemlősöknél és más, nagy agytérfogattal rendelkező emlősöknél, valamint egyes madárfajoknál is felfedeztek.
"A társak szisztematikus és eredményes manipulációja valóban erőteljes szelekciós erő lehetett a múltban, de ez valószínűleg nem az elmeolvasás és intelligencia kidolgozásához vezetett (azt más evolúciós folyamatok végezhették), hanem a környezet specifikus jellemzőinek a pontos kiértékeléséhez, a csoporttársak árnyalt kategorizálásához és a rugalmas döntéshozatalhoz" - írja prof. dr. Bereczkei Tamás, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport vezetője egy 2015-ös tanulmányában.
A nárcizmus már más tészta
Az evolúcióbiológusok szerint a narcizmus nem mindig jelent rosszat: a túlzott magabiztosság és a képességeink túlbecsülése a kihívást jelentő helyzetekben - csakúgy, mint más “pozitív illúziók” vagy az önbecsapás bizonyos formái - a túlélésünket szolgálták.
A pszichopátia ezzel szemben magában foglalja a mások fájdalma és szenvedése okozta elégedettség és öröm érzését - mindez azonban nem az egyén túlélését szolgálja.
A kérdésre pedig, hogy az állatok is lehetnek-e narcisztikusak vagy pszichopaták, a válasz természetesen az, hogy nem, írja Veissière.
"A legtöbb élőlény képes egy bizonyos mértékű becsapásra és önbecsapásra, de a kimondott narcizmus, az önfelnagyító és önző magatartás vagy az önelégülést hozó kegyetlenkedés kizárólag olyan emberi intézmények talaján jöhet csak létre, mint a nyelv és a kultúra."
