Moran Cerf idegtudós több mint egy évtizede kutatja a döntéshozatal pszichológiáját. Véleménye szerint a boldogság kimaxolásának legbiztosabb módjához semmi köze nincs a tapasztalatoknak, az anyagi javaknak vagy a személyes filozófiának: hosszú távú elégedettségünk azon a döntésen múlik, kiknek a társaságában töltjük időnk nagy részét. Ennek a következtetésnek pedig két előfeltétele van - magyarázta a szakember a Business Insidernek.
Az egyik az, hogy a döntéshozatal fárasztó. Milyen ruhát húzzunk fel? Mit együnk? Milyen zenét hallgassunk? Milyen filmet nézzünk meg? Naponta száz meg száz kisebb-nagyobb döntéshelyzetbe kerülünk, ami bizony mentálisan elég kimerítő tud lenni.
A másik előfeltétel szerint az emberek - tévesen - azt gondolják, hogy teljes mértékben kontrollálni tudják a boldogságukat ezekkel az önkényes elhatározásokkal. Vagyis azt, hogy addig, amíg a megfelelő döntéseket hozzuk, jó úton haladunk a boldogság felé.
Ez azonban nem ilyen egyszerű, döntéseink ugyanis tele vannak elfogultsággal, ami torzítja, és ezáltal irracionalizálja az ítélkezést. Előfordul például, hogy egy megtörtént negatív eseményt kellemes élményként idézünk fel. Ugyanígy, az is megesik, hogy pozitív eseményekre sérelemként emlékezünk vissza. Az ilyen múltbéli szubjektív tapasztalatok gyakran szülnek irracionális döntéseket, és természetesen a szociális hatások és a körülmények is formálják gondolatainkat és tetteinket.
Ez utóbbi tényezőt azonban legalább hasznosíthatjuk úgy, hogy előnyünkre váljon. Kutatásaik során Cerf és munkatársai azt találták, hogy amikor két vagy több ember egymás társaságát élvezi, az agyhullámaik hasonló mintázatokat mutatnak. Az egyik tanulmányban például moziban ülő és különböző filmelőzeteseket néző alanyok agyi ideghálózatában is hasonló mintázatokat figyeltek meg.
“Minél többet vizsgáljuk ezeket az összekapcsolódásokat, annál jobban meg vagyunk róla győződve, hogy mások közelsége elég ahhoz, hogy összehangolódjanak az agyhullámok, ám ebbe az emberek modorosságának, a terem illatának, a hanghatásoknak és még sok más tényezőnek van beleszólása” - magyarázta Cerf.
Mindez pedig azt jelenti, hogy azok az emberek, akikkel együtt lógunk, befolyásolják, hogy hogyan kapcsolódunk a valósághoz. A “hasonlóvá válás” pedig az emberek viselkedésében is megnyilvánul: az energiavámpírok lehangolják a környezetüket, általában a gyorsan beszélők diktálják a társalgás ütemét, a viccelődő, komédiázó személyek pedig feldobják a társaság hangulatát.
Az előfeltételek alapján Cerf konklúziója az, hogy ha szeretnénk minimalizálni a stressz-szintünket, illetve maximalizálni a boldogságszintünket, akkor arra kell törekednünk, hogy kevesebb döntéshelyzetbe kerüljünk. Mégpedig azáltal, hogy olyan emberek társaságát keressük, akik megtestesítik az általunk kedvelt sajátságokat, idővel ugyanis mi is magunkénak tudhatjuk ezeket a tulajdonságokat és viselkedésmódokat. Így elkerülhetjük, hogy az apró, olykor lényegtelen döntésekre pazaroljuk az energiánkat, ezáltal megspórolhatjuk azt a valóban nagy horderejű döntések meghozására.
Döntés helyett
A szakember egyébként maga is beépíti ezeket az irányelveket a mindennapjaiba: amikor például étterembe készül, nem az étterem kiválasztásán agyal, hanem azon, hogy olyasvalakit hívjon magával, akiben megbízik. Ilyenkor ugyanis nagy az esélye, hogy az illető olyan helyet választ, ami neki is teljesen megfelel. Vagyis, két kisebb döntés helyett elég egy nagyobbat meghoznia.
A jó hír az, hogy ez az egyszerű módszer beválik akkor is, ha az ember többet szeretne sportolni, társaságba járni, valamilyen hobbit űzni vagy éppen kevesebbet tévézni. A legfontosabb döntés valamennyi esetben az, hogy kikkel vesszük körül magunkat.
