A bulimiával járó "rituálék" előbb-utóbb kikészítik a szervezetet, ráadásul mivel a betegség gyakran kéz a kézben jár valamilyen komoly pszichés zavarral, például depresszióval vagy szorongással, előfordul, hogy a beteg öngyilkosságba menekül a küzdelem elől. Éppen ezért nem az a megfelelő hozzáállás a környezet részéről, hogy “majd kinövi”, vagy hogy “az ő dolga, meg tudja oldani egyedül is”.

“Kiskoromban husi gyerek voltam, így a szüleim, hogy lefogyjak, beírattak balettre és ritmikus gimnasztikára az úszókarrierem előtt. Remek kezdés volt, hogy kialakuljon bennem egyfajta kellemetlen érzés a testemmel kapcsolatban...” - írja blogjában Szilágyi Liliána ifjúsági olimpiai és Európa-bajnok magyar úszó. Bátor döntés volt ez a vallomás, és nagyon fontos lépés is, hiszen reményt és erőt adhat azok számára, akik hozzá hasonlóan régóta küzdenek bulimiával.

És persze a megelőzés szempontjából is nagyon sokat számít az érintettek nyilvános felszólalása, a tömegtájékoztatás, a felvilágosítás az evés- és testképzavarok természetéről és súlyosságáról, hiszen azok klasszikus fajtáiról is elmondható, hogy egyre fiatalabb korosztályt érintenek: Magyarországon az elmúlt években egy nyolc éves kislányt például anorexiával kezeltek. 

Az anorexiával szemben a bulimiát némileg könnyebb titokban tartani, akár éveken át, hiszen a koplalás-falás-purgálás ördögi körének köszönhetően a testsúly csak csekély mértékben ingadozik. (Gyanúra adhat okot azonban, hogy egyik napról a másikra tetemes mennyiségű ételnek nyoma veszik a családi éléskamrából; hogy már hónap elején elmegy a kosztpénz; vagy hogy miért van mindig tömény hipó- és/vagy illatosítószag a mosdóban, fürdőszobában. Elmondjuk, milyen komoly következményekkel járhat a bulimia nervosa, ha a beteg nem kap szakszerű segítséget. 

A bulimia nervosa kontrollálatlan falási rohamokkal járó evési zavar. A magányos, titkos falási rohamok során a betegek habzsolnak, nem bírják abbahagyni az evést, majd hányással, hashajtókkal vízhajtókkal, beöntéssel, koplalással vagy túlzásba vitt edzéssel igyekeznek kompenzálni az elfogyasztott tetemes kalóriamennyiséget.

A bulimiások gyakran hirtelen felindulásból vagy éppen előre megfontolt szándékkal esznek, isznak, egyszerre nagyon sokat. Annyit, amennyi normál esetben akár egy vagy több napra is biztosítaná az életben maradást. Mindezt titokban, félrevonultan, csendes magányukban teszik, amikor senki sem látja őket. Ahogyan azt sem, amikor a kínzó bűntudat hatására igyekeznek megszabadulni a pillanatok alatt befalt kalóriák akár ezreitől is.

Hashajtófüggőktől az éjjeli zugevőkig

A bulimiának is több típusa létezik, sok esetben az anorexiából indulva vagy azzal keveredve. Így egyes esetekben az önhánytatás mellett/helyett a hashajtók, vizelethajtók intenzív szedése, a koplalás, testedzés is felkerül a palettára. Jellemző, hogy mind a falásrohamok, mind az egyéb kompenzáló viselkedésformák hetente legalább kétszer és legalább három hónapon át jelentkeznek.

Olyan extrém eset is lehetséges, amikor az érintett csak szájába veszi, megrágja, de nem nyeli le, hanem kiköpi az ételt. Így az ízek élvezete mellett az alak sem forog veszélyben.

Külön altípusba tartoznak az éjjeli falásrohamok, illetve az édes vagy sós íz rajongói, akik az önkontroll elvesztésekor csak egyféle ízre buknak.

shutterstock 340548899
Fotó: Shutterstock

Hol a hiba?

Bár nincs egyértelműen bizonyított, pontos oka a bulimia kialakulásának, az biztos, hogy az emberek én- és testképének alakulásában nagyon nagy szerepe van mások hamis elvárásainak, feltételekhez kötött elfogadásának és szeretetének, így a társadalmi nyomásnak, a különböző médiumok és a szépségipar által közvetített ideáloknak. De ugyanilyen mérvadó lehet a családi minta és a szülői kontroll – ami egyszerre eszköz is és elvárás is a problémák megoldására -, valamint a kortárs közösségekben jelen lévő versengés és az egymáshoz való hasonlítgatás. Nem újdonság, hogy az óvodában vagy az iskolában a testalkat a csúfolás vagy bántalmazás állandó céltáblája.

„Komoly problémát jelent, hogy miközben a soványságkultusz uralja a társadalmat, a testi tudatosság megléte igen csekély, ami nem csak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is igaz. A szülő egyrészt visszajelzést és elvárásokat közvetít, másrészt modellt is nyújt, így a testkép- és evészavarok kialakulásában erősen befolyásoló tényező a családtagok saját testével kapcsolatos elégedettsége, illetve táplálkozási és mozgási szokásai. Az evészavaros családok jellemzője, hogy a szülők túl kontrollálóak - különösen az érzelmi működésre vonatkozóan: a negatív érzések és indulatok nem jelennek meg nyíltan, márpedig az érzelmi élet szabályozatlansága vagy túlkontrolláltsága összekapcsolódik a test szabályozásával” – mondta a Díványnak dr. Csenki Laura, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának klinikai szakpszichológusa.

„Egyéni hajlamosító tényező lehet a túlzott megfelelési vágy, a tökéletességre való törekvés, a szorongó alkat, a depresszió, a bizonytalanság, az önértékelési problémák, vagy az, ha valaki nehezen ismeri fel és osztja meg érzéseit. Azok a gyerekek és fiatalok a veszélyeztetettebbek, akik belső bizonytalanságukból fakadóan és azt kompenzálva külső eredményektől, teljesítménytől várják a megerősítést. Ennek kitűnő terepe lesz a test, hiszen a társadalmilag megfelelő megjelenés önmagában jutalmazó értékkel bír” – fűzte hozzá a pszichológus.

Miért olyan veszélyes?

A közhiedelemmel ellentétben a bulimiások nem kizárólag a testsúlyuk és a kinézetük miatt szenvednek, a koplalás-falásroham-purgálás ördögi körénél sokkal többről szól a betegség. Kutatások bizonyítják, hogy a bulimiával küzdő betegek több mint felénél szorongást vagy depressziót is diagnosztizálnak. Az evés és az elhízás megelőzése körüli kényszeres gondolatok idővel kontrollálatlan aggodalommá és félelemmé nőnek, emiatt, illetve az egyre erősödő szégyenérzet és önostorozás miatt az evészavarral küzdők körében gyakoriak az öngyilkossági kísérletek.

Másrészt a bulimiával járó rituálék; az ész nélküli éhezés, a túlzásba vitt testmozgás és a falásrohamokat követő purgálás előbb-utóbb fizikailag is kikészítik a szervezetetet: a savas gyomortartalom károsítja a fogzománcot; a hányás nyelőcsőgyulladáshoz, a hányás okozta kálium- és egyéb elektrolithiány szívproblémákhoz, sztrókhoz és kiszáradáshoz vezethez. Mindemellett a kitágult - súlyos esetben kirepedt - gyomor emésztőszervi problémák, a sorozatos hányások miatt ritkuló emésztés nyomán pedig bélrenyheség alakulhat ki.

shutterstock 33610675
Fotó: Shutterstock

A hozzátartozóknak fontos tudni, hogy a bulimiások sokszor nagyon is tisztában vannak vele, mennyire káros a szenvedélyük, viszont minél tovább tart a kezeletlen állapot, annál inkább rabjává válnak a szokásnak, viselkedésük és érzelmeik egyre jobban felülírják racionális gondolkodásukat, és nem ismerik be, hogy a lehetséges kockázatok miatt fel kellene, vagy fel tudnának hagyni azzal.

Még most is nehéz az étkezéssel való viszonyom és a bulimiával való küzdelem, de tudom hogy jó úton járok, mert nem félek már szembenézni a gyengeségeimmel.

- árulta el Szilágyi Liliána

Azt mondja a pszichológia, hogy a tünetek is megküzdési módok, öngyógyítási kísérletek, amelyek egy krízishelyzetben megóvják a személyiségünket a további károsodásoktól, még komolyabb következményektől.

“Amikor valakinél a bulimia tünetei kialakulnak, olyan dolgokkal kell szembenéznie, amelyekkel nem tud másképp megküzdeni. Nagy szüksége van arra, amit a tüneteitől kap, hogy ha átmenetileg is, de csökkentse a szorongását, hogy visszanyerje a kontrollélményét önmaga fölött. A bulimia megteszi ezt a szívességet, segít, bár súlyos mellékhatások árán. Az más kérdés, hogy vannak olyan megküzdési módok is, amelyek egészségesebbek és közben nem veszik át az irányítást az ember élete fölött, továbbá lehetővé teszik, hogy kiegyensúlyozottabban, boldogabban éljen” - magyarázza Kuna-Várhelyi Gábor pszichológus. Az első lépés tehát mindennek a felismerése, a következő pedig az, hogy egy szakértő pszichoterapeutával végzett közös munkában lecseréljük az öngyógyító stratégiákat valami egészségesebbre.

Egy evészavarból nem könnyű kilábalni, hiszen a gyógyulási folyamat során a tünetek váratlanul visszatérhetnek. Az elgyengülést, az időszakos visszaeséseket azonban nem kudarcként, hanem fontos és hasznos tapasztalatként kell elkönyvelni.

Ha te is hasonló problémával küzdesz és szívesen megosztanád velünk történetedet, írj nekünk az  irokaszerknek@divany.hu  e-mail címre!

Mustra