A két emberen kívül minden párkapcsolatban van egy harmadik szereplő: maga a kapcsolat. Nem csak egymással, de vele is törődni is kell, rá is oda kell figyelni, hiszen a magára hagyott kapcsolat rövid távon meghal.
Van az a bizonyos rózsaszín köd, a nagy szerelem, ami mindent megváltoztat. Minden gondolatod körülötte forog, minden pillanatot vele töltenél, éreznéd az illatát, teljes valóddal elmerülnél benne, és ő is benned. A mindent elsöprő érzelmek pillanatok alatt közelebb visznek hozzá, mint valaha bárkihez. Úszol a boldogságban. Ő az.
Ő az, akibe első látásra beleszerettél, akár egy filmben. Ő az, akivel egymásnak lettetek teremtve, akiről a lányregények azt ígérik, hogy egész életetekben boldoggá tesz majd, annyi dolgod volt csupán, hogy megtaláld. A szerelemesfilmben, a romantikus limonádéban ez a kezdeti mámor maga a hosszú távú idill garanciája. A valóságban azonban mindez sokkal inkább egy kivételes lehetőség arra, hogy boldogan éljetek, míg meg nem haltok. A lehetőséggel ehhez jól kell élni, a lehetőséget jól kell tudni használni. A kapcsolatért aktívan tenni kell, mert a magára hagyott kapcsolat egyszerűen meghal. A halott kapcsolatban rózsaszín helyett lila köd van, a harag lassan, de biztosan eltávolít egymástól, a végén pedig már attól is dühös leszel, ha csak rá gondolsz, a végén már a szagát sem bírod. Azt kérdezed magadtól: hogy jutottunk mi (éppen mi) ide? Ahogy sok más esetben, a megoldás itt is az, hogy már kezdeti stádiumban ismerjük fel az ártalmas folyamatokat, és minél korábban akadályozzuk meg, hogy további burjánzásnak induljanak. Lássuk a vég kezdetének négy legfontosabb momentumát!
Nehezen teszed túl magad a konfliktusokon
Minden kapcsolatban előfordulnak kisebb-nagyobb zökkenők, akadályok, nehézségek. A kezdeti nagy szerelem elsöprő lendületével szinte átrepít ezek fölött, sokszor fel se tűnnek a véleménykülönbségek, az eltérő szokások és értékek, az életvitel különbözőségei. Később, ahogy egyre inkább a földön járunk, ezek a problémák is egyre közelebb kerülnek, egyre nehezebb rajtuk átlépni, egyre többször akadunk fenn rajtuk. Minden kapcsolatban van egy pont, ahol ezek az akadályok már több vesződséggel kezdenek járni, mint amekkora a szerelem lendülete, ami átsegít rajtuk. A kapcsolat botladozni kezd, az első legbiztosabb jeleként annak, hogy ideje jobban odafigyelni a közös életetekre, a kettőtök közti folyamatokra, a rendszer működésére.
Nem figyeltek egymásra
Előbb-utóbb szembesültök tehát vele, hogy a kettőtök közti különbözőségek felett nem lehet örök időkig elsiklani, ezeket meg kell tudni beszélni, az ebből eredő konfliktusokat meg kell oldani. Ehhez pedig oda kell egymásra figyelni. Tényleg, valóban, igazából. Hiszen gyakran egészen kis dolgokról van szó, amiket sokáig szinte észre se lehet venni. Elsiklotok fölöttük akárcsak a problémák fölött. Ahogy Kevin Arnold, amerikai pszichoterapeuta írja: a „rossz napom van” valójában azt jelenti: „szeretném megosztani veled, ami nyomaszt”. Az „elegem van ebből a sok szarból” valójában egy kérés, egy jelzés, hogy „szeretném, ha segítenél”. Nem arról van szó, hogy a másik gondolatát kell kitalálni, csupán arról, hogy amit mond, amögött meghalld a gyakorlati mellett az érzelmi igényeit is. Így kerülhető el a meg nem értettség, az érzelmi magány, ami hosszú távon az egymástól való eltávolodás biztos receptje egy kapcsolatban.
A vitáknak nincs jó vége
Egy kapcsolat kezdetén a viták, ha vannak is, könnyedek, feledhetőek, tulajdonképpen tét nélküliek. Ahogy azonban a problémákat is egyre közvetlenebbül tapasztaljátok meg, úgy lesznek a konfliktusok is egyre komolyabbak. Az immár tétre menő viták mindkettőtöket egyre mélyebben érintenek, egyre több negatív érzelmet - fájdalmat, szomorúságot, haragot - hoznak elő, míg lassacskán veszekedésekké válnak. A düh és a sértettség mellett mintegy védekezésként megjelenik az érzelmi elszigetelődés. Ez pedig már nem csak a kettőtök közti érzelmi távolságot növeli tovább, de idővel úgy érzed, nem is akarsz már többet tenni ezért a kapcsolatért. A csalódottság így szépen lassan az elköteleződést is leépíti.
A megfagyott magány
Hideg hatására számos anyag rideggé és törékennyé, melegben azonban rugalmasabbá, formálhatóbbá válik. Ugyanígy, egy kapcsolat fejlődéséhez, alakulásához szeretetteli, meleg érzelmi légkörre van szükség. Egy ilyen kapcsolatban a társak képesek maradnak egymás felé hajlani, közeledni. Az ellenségesség, a harag ezzel szemben kvázi megfagyasztják a rendszert, melyben senki sem képes hajlani, csak törni, és így a kapcsolat képtelenné válik a változásra.
A nagy szerelemmel tehát nem az örök boldogság, csak annak lehetősége adott, ami azonban nem kevés. A nyílt egymás felé fordulással, az őszinte érzelmi kapcsolódással, valódi odafigyeléssel és bizalommal elkerülhető az elhidegülés és végső soron az érzelmi magány. A rózsaszín köd idején tulajdonképpen egy álomba, a saját álmunkba szeretünk bele. A kapcsolat sikere azonban hosszú távon azon múlik, hogyan tudunk egymás álmaiból közös álmokat szőni.
Érdekel, hogy maradhat boldog a párkapcsolatod a gyerekvállalás után is?
Ha igen, neked szól következő előadásunk, ahol Kozékiné Dr. Hammer Zsuzsanna pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, család- és párterapeuta mesél erről az embert, párkapcsolatot és családot próbáló időszakról. Október 12-én a MOM Kult Kupolatermében várunk. Jegyet itt vásárolhatsz.
