Nem újdonság, hogy a házasságok fele válással végződik, annál meglepőbb, hogy a hűtlenségen, az alkoholizmusból eredő problémákon vagy az anyagi gondokon kívül sok más, akár jelentéktelennek tűnő oka is lehet egy párkapcsolat megromlásának.
Már abba sem kellemes belegondolni, hogy ha Magyarországon ma ezer házasságkötésre kb. 560 válás jut, akkor a boldogító igent kimondó pároknak jóformán kisebb az esélye arra, hogy együtt öregednek meg, mint arra, hogy szétválnak útjaik. De a lesújtó adatok mellett nem árt azzal is szembesülni, hogy a legfőbb válóokok (hűtlenség, függőség, pénzügyi problémák) mellett jócskán akadnak sokkal hétköznapibb fenyegető tényezők is, mégsem beszélünk róluk eleget. Pedig kellene. A Prevention.com ezért most össze is gyűjtött ezek közül néhányat. Íme:
1. A szemkontaktus hiánya
“Amikor megkérdezel valakit, miből állapítja meg, hogy a partnere odáig van érte, sokszor azt a választ kapod, hogy abból, ahogy ránéz. A tekintetéből. A tévénézés vagy a telefonon való pötyögés közben történő, szemkontaktus nélküli beszélgetések megszakítják a bensőséges kapcsolatot. Ilyenkor még a feniletilamin, a romantikus hangulat és a szerelem érzéséhez hozzájáruló hormon termelése is csökken” - állítja Jessica Elizabeth Opert párkapcsolati tanácsadó.
Ami segít: A kütyümentes közös programok, amikor a vacsorát az okostelefonok jelenléte vagy a háttérzaj miatt bekapcsolt tévé nélkül is élvezni tudjátok.
2. Konfliktuskerülés
Igenis kell a szanaszét hagyott zoknik meg a mosatlan edények miatt bosszankodni - persze csak ésszel. A házasság korai szakaszában különösen fontos, hogy tisztázzuk a nézeteltéréseket, ha ugyanis az elejétől fogva a szőnyeg alá söpörjük a kisebb gubancokat, azzal csak megfosztjuk magunkat attól a fontos képességtől, hogy később meg tudjunk birkózni a lényegesen komolyabb és nehezebb helyzetekkel. “Érdemes olyan kommunikációs stratégiákat kifejleszteni, amelyekkel a másik sértegetése nélkül is képesek vagyunk megoldást találni a közös problémákra. Ha valamivel nem értünk egyet, lehetőleg ne dugjuk a homokba a fejünket, hanem finoman adjunk hangot a nemtetszésünknek és próbáljunk arra törekedni, hogy közös nevezőre jussunk a partnerünkkel” - tanácsolja Valerie Holden pszichológus.
A halogatás az egyik legnagyobb hiba
John Gottman pszichológus szerint nem a vitákkal van a baj egy kapcsolatban, sokkal inkább azzal, ahogy csináljuk. Pontosabban ahogy nem csináljuk. “Ilyenkor jutunk el oda, hogy a partnerünk egyszerűen irritál, hogy a legkisebb hülyeségén, hibáján, tévedésén vagy elszólásán felhúzzuk magunkat, hogy a kedvességére csak kaffogás a válasz, hogy egy apró nézeteltérésből is olyan vita kerekedik, amelyben minden sérelmünket a fejéhez vágjuk. Ugyanazt, újra és újra. Ilyenkor jutunk oda, hogy szomorúnak, dühösnek, magányosnak vagy reményvesztettnek érezzük magunkat a kapcsolatban, de fogalmunk sincs, miért... Olyan, mintha ezek valahogy tőlünk függetlenül történnének, mintha nem lenne felettük irányításunk. A konfliktuskerülés azonban nem teljesen passzív folyamat, nem arról van szó, hogy a konfliktus alapját adó negatív érzéseinket felrakjuk a polcra. Az érzelmek ugyanis mindenképpen utat törnek maguknak, ha nem is tisztán, nem is érthetően és egyértelműen, de hatással lesznek életünkre, befolyásolják gondolatainkat, viselkedésünket, testi és lelki közérzetünket, és lesz belőlük például a háttérben meghúzódó, mindenbe belekúszó neheztelés és sértődöttség” - írja Sákovics Diana pszichológus, újságíró Hol rontom el? - A boldog párkapcsolatok pszichológiája című könyvében.
Ami segít: Mindez persze nem azt jelenti, hogy provokáljuk a másikat és ok nélkül szóljuk le minden tettét. Ahelyett, hogy ujjal mutogatnánk a másikra, egy konfliktus során használjuk az “én” kijelentések technikáját (úgy érzem, azt hittem, úgy gondolom) arra, hogy megmagyarázzuk, mit váltanak ki belőlünk a másik szavai vagy tettei. Hidd el, másként fog reagálni arra, hogy “úgy érzem, nem vetted figyelembe a kérésemet, mert nem mosogattad el a csetrest”, mint arra, hogy “soha nem hallod meg, amikor arra kérlek, hogy ne hagyd a mosogatóban a koszos edényeket!”.
3. Hiányzik az intimitás
A köztetek zajló párbeszédek zöme inkább egy háztartási és gyereknevelési kupaktanács? Vagy úgy kommunikáltok egymással, mintha csak haverok lennétek? Ha az intimitásnak és a szenvedélynek már szinte nyoma sincs a kapcsolatotokban és nem is változtattok ezen, akkor sanszos, hogy előbb-utóbb úgy fogtok dönteni, sokkal jobb lenne a másik nélkül élni.
Ami segít: Lehet, hogy klisének tűnik minden este megkérdezni a partnerünktől, hogy mi volt a melóban, hogy telt a napja, de tény, hogy az érdeklődés fenntartása és a jó beszélgetések közelebb hozzák egymáshoz a házastársakat. Angela Hicks pszichológus kutatásai szerint a pozitív események és élmények megosztása különösen javítja a másikhoz való kötődés minőségét.
4. Közösségi médiafüggőség
Talán nem is olyan meglepő, hogy a közösségi média megszállott használatának, az állandó online jelenlétnek is sok köze van a párkapcsolati konfliktusokhoz, hiszen az értelmetlen csetelgetés vagy az unaloműző böngészgetés helyett értékes perceket tölthetnénk a partnerünkkel. Arról nem is beszélve, hogy a szociális média mennyire torz képet tud festeni egy kapcsolatról: amikor azt látjuk, hogy "tökéletes” és boldog párok nyaralós és drága helyeken vacsorázós posztjai árasztják el a Facebookot, hajlamosak vagyunk mindjárt más színben látni saját életünket és irreális elvárásokkal bombázni a partnerünket. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan felület, ahol non-stop elérhetőek vagyunk és ahol egy rég nem látott ismerőssel is egy kattintással felvehetjük a kapcsolatot, alaposan felbolygathatja a magánéletünket.
Ami segít: Ha úgy érzed, a Facebook vagy az Instagram túlságosan is beférkőzött a mindennapjaitokba, először is kössetek egyezséget és töröljétek a telefonotokról azokat az alkalmazásokat, amik kísértést jelentenek számotokra. Így kiiktathatjátok az idegesítő pittyenéseket és az azokra adott automatikus, meggondolatlan reakciók esélyét. Az sem árt, ha az otthon ülős, filmezős esték mellett néha izgalmasabb programokat is szerveztek, amik alatt eszetekbe sem jut a virtuális világ.
5. Kalandvágy vs. status quo
Tudtad, hogy az elmúlt húsz évben az 50 év felettiek körében megduplázódott a válások száma? “Ennek legfőbb oka, hogy sokan a nyugdíjba vonulás után kezdik el megvalósítani a bakancslistájukon szereplő álmokat, a régóta tervezgetett nagy utazásokat és izgalmas kalandokat, míg a társuk éppen csak az otthoni nyugalomra és a semmittevésre vágyik” - magyarázza Gloria Dunn-Violin, a Revivement: Having a Life After Making a Living című könyv szerzője. Az ebből eredő nézeteltéréseknek és csatározásoknak pedig váratlan szakítás lehet a vége. De akkor mi a megoldás?
Ami segít: Nincs azzal semmi gond, ha másként képzeljük nyugdíjas éveinket, a kulcsszó itt is az alkalmazodás. Ha a férj felveti, hogy ő legszívesebben egy mediterrán országban öregedne meg, amiről a feleség hallani sem akar, akkor érdemes egy harmadik opciót keresni, ami esetleg mindkét fél számára nyerő lehet; például egy évből néhány hónapot külföldön tölteni és új kalandokkal színesíteni, az év többi részében pedig otthon pihenni.
6. Az egyéniség elvesztése
Nem tesz jót, sőt egyenesen kinyírhatja a párkapcsolatot, ha annyira és úgy változunk meg a partnerünk mellett/miatt, hogy úgy érezzük, figyelmen kívül hagyjuk saját érdekeinket és kezdjük elveszíteni igazi énünket. Vagy amikor az érzelmi határok annyira homályosak, hogy az egyik fél önállóan, a partner nélkül nem tud funkcionálni. Vagyis a túl sok együtt töltött idő is ugyanúgy mehet a párkapcsolat rovására mint az, amikor a házastársak alig látják egymást. Ráadásul az érintettek sokszor észre sem veszik a szélsőséges kötődést, azt, hogy mennyire függenek a partnerüktől. Árulkodó jel lehet, amikor úgy érezzük, a saját önbecsülésünk és boldogságunk a házasságunktól függ, vagy amikor a partner gyakran úgy hivatkozik magára úgy, hogy az “én” helyett a “mi” névmást használja.
Ami segít: Nagy lépés, ha az alapproblémát már fel- és beismertük, de tenni is kell azért, hogy megtaláljuk az elvesztett egyéniségünket. Visszatérhetünk a régóta elhanyagolt hobbinkhoz, önkénteskedhetünk, csatlakozhatunk egy sportklubhoz vagy beiratkozhatunk egy nyelvtanfolyamra. A lényeg, hogy leljük örömünket a párunktól független tevékenységekben is.
7. A gyerekek
Gyakran hallani, hogy a házastársak a gyerekek miatt nem akarnak elválni, arról azonban már sokkal kevesebben mernek beszélni, hogy a gyerek lehet az oka az elhidegülésnek is. “Volt olyan kliensem, aki bevallotta, azért nem élt házas életet a párjával több mint egy évig, mert a kétéves kislányuk ragaszkodott hozzá, hogy minden éjjel velük, kettőjük között aludjon. Egy másik pár pedig arról mesélt, hogy még vacsora alatt sem tudtak egy jót beszélgetni, mert a gyerekük ilyenkor a kanapén ugrálva és sikítozva jelezte, hogy ne egymással, hanem inkább vele foglalkozzanak” - mesélte Kimberley Hershenson párkapcsolati terapeuta.
Ami segít: Fektessünk le mindenki számára betartható, következetes szabályokat. A szülők nyilván azt szeretnék, hogy a gyerekükkel töltött idő minden perce pozitív legyen, ezért érthető, hogy nem akarják őket felhúzni, de ezzel csak magukkal tolnak ki. Ha viszont már a szülővé válás elején megtanulják, hogy hol kell meghúzni a határokat a lurkók számára, akkor a házas élet és az egész család mindennapjai sokkal harmonikusabbak lesznek.
