Az alkohol észrevétlenül veszi át felettünk a kontrollt

Zanza!

Mi történik akkor, amikor az első szelet Rákóczi túrós után visszautasítjuk a másodikat? Vagy amikor az akciós mosóporból csak egy csomaggal teszünk a bevásárlókocsiba? Vagy amikor egy kósza pillantás után el tudunk menni a szezonközi leárazás kirakata mellett? Látszólag semmi, hiszen nem estünk neki a sokadik süteménycsodának, nem pakoltuk tele a kocsi csomagtartóját akciós mosóporral és nem tettünk szert egy sokadik bokacsizmára. A kontroll gyakorlásának élménye szinte észrevétlen marad, talán el is tűnik élményszerűsége. Mégis miért kell megbecsülni a kontrollgyakorlás képességét, mely egyúttal mindennapos cselekedeteink szervezőereje is egyben? Azért, mert a hiányát úgy hívják: függőség.

Persze a függőség teljesülésének kritériumai között találunk egyebet is a kontrollvesztés mellett, de addiktológiai vonatkozásban beszédes, ha az egyén valamely cselekedetének gyakorlása vagy pszichoaktív szer fogyasztása feletti kontrollt elveszti. De mit is jelent ez, pontosan hol és miben szűnik meg a kontroll gyakorlása?

shutterstock 127773470

A kontrollgyakorlás elemi élményünk

Kontroll gyakorlására szükség van. Kontrollt gyakorolni annyit jelent, mint az irányítás jogával élni, befolyást gyakorolni belátható vagy képlékeny céljaink érdekében. Egyúttal azt is jelenti, hogy cselekvéseink és a minket érő történések felett egyfajta ellenőrzést végzünk. Már a csecsemő rájön arra, hogy képes hatni saját testére és az őt körülvevő világra. Rájön, hogy bizonyos tárgyak hangot adnak vagy éppen megváltozik a helyzetük, ha megérinti, meglöki őket, vagyis valamilyen hatást gyakorol rájuk. A gyermekek játékfejlődésének alapja, hogy a legkisebbek is elkezdenek manipulálni tárgyakkal, majd rakosgatni, építeni kezdenek. Vagyis cselekvő bevonódásuknak köszönhetően létrejön vagy átalakul valami a tárgyi környezetben. Mindez addig zajlik, amíg érdekes tud lenni a gyermek számára, a figyelem és az érdeklődés irányítja a kontrollt, ami egy idő után megálljt parancsol a tevékenységnek.

Ez az egyszerű forgatókönyv hasonlóképpen érvényesül később is, számunkra kedves vagy hasznos tevékenységeink során egy pontnál megnyomjuk a stop gombot saját magunkon. Vagy azért, mert kielégülést nyertünk („Egy szelet Rákóczi túrós is bőven elég!”) vagy azért mert egy feljebbvaló ok, érv, elv fontosabbá teszi a tevékenység abbahagyását, mint a folytatását („Na jó, nem feltétlenül Rákóczi túrossal kéne jóllakni” vagy „Hiába a negyven perc kocogás, ha ezt még megeszem.”) Ha nem maradt ilyen ok, érv vagy elv, az végtelenítheti a folyamatot és könnyen jutunk el a függőségig.

Nemcsak függőként veszíthetjük el a kontrollt?

Persze vannak egyéb állapotok is, ahol a kontroll gyakorlásának képessége sérül vagy elvész. Ilyen az obszesszív-kompulzív zavar, mely ismertebb nevén kényszerbetegségként azonosítható. Ebben az esetben kényszergondolatok vagy kényszercselekvések vissza-visszatérése nehezíti a zavarban érintett egyén életét. A kívülálló ebből sokszor csak annyit lát, hogy az illető folyton kezet mos vagy szimmetriába igyekszik rendezni mindent. Ez esetben azonban egy szorongásos zavarról beszélünk, ahol a háttérben húzódó szorongással terhelt állapot nem megkerülhető. Habár látszólag az érintett kontrollt vesztett saját gondolatai és cselekedetei felett, olykor a vélt veszély vagy katasztrófa elkerülésének érdekében túlzott kontroll gyakorlásával igyekszik elhárítani a bajt. Vagyis az érintett elnagyolt felelősséget érez egy lehetséges veszéllyel kapcsolatban, aminek elkerülése érdekében emberfeletti kontroll gyakorlására köteleződik el.

Autizmus spektrum zavar esetében szintén láthatunk olyan cselekvéseket, melyek végtelenítve és látszólag kontroll gyakorlása nélkül valósulnak meg. Ezeket a tevékenységek a szakirodalom gyakran a repetitív (ismétlődő) és sztereotíp (vissza-visszatérő) jelzőkkel illeti, az autizmus spektrum zavarból kifolyólag több magyarázata lehet a speciális érdeklődéstől kezdődően a kommunikációs szándékig. De mindennek önmagában még nincs köze a függőséghez.

Mit jelent a kontroll elvesztése?

A kontrollvesztő viselkedés tehát legtipikusabb formájában a függőségeknél jelentkezik. Az alkoholfüggőség kapcsán jól nyomon követhető, ahogy az úgynevezett szociális ivástól, vagyis a kontrollált fogyasztástól jutunk el az addikcióig. Volt kontroll, nincs kontroll, ez a kezdő- és a végpont. A kontrollvesztés hátulütője, hogy egy idő után a szer vagy az addiktív viselkedés veszi át az irányítást az egyén felett, és nem az egyén szabályozza fogyasztását és függőséget jelző viselkedését. Ahogy a Harcosok klubja című film elhíresült mondata alapján megtanulhattuk: „Amit birtokolsz, az birtokba vesz.”

shutterstock 394466182

Van-e visszaút a kontroll felé?

Akár a tizenkét lépéses programokra gondolunk, akár más terápiás megközelítésekre, a kontroll elvesztésének belátása jelenti a kiindulópontot ahhoz, hogy tartalmas és józan élet tervezéséről lehessen gondolkodni. A szerfüggőségből történő felépülés során a tapasztalat azt igazolja, hogy a kontrollált fogyasztás visszaállítása nem reális cél. Vagyis a függőség aligha fordítható vissza a kontrollált fogyasztás állapotába, a teljes absztinencia kialakítása jelentheti a felépülés kezdetét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a teljes szermentesség még nem egyenlő a felépüléssel. Viselkedési függőségek esetében a funkciók és jelentések átírása vezethet el ahhoz az állapothoz, mely során a munka , a szex vagy akár a vásárlás nem a függőség szabályai szerint működteti az egyén életét. Azonban ez sem követel kevésbé alázatos munkát, mint a szerfüggőségből történő felépülés.

Kontroll nélkül nem lehet?

Habár elterjedt az az álláspont, hogy függőként az egyén képtelen a kontroll megtartására és ezt élethosszig észben kell tartani, mégsem reménytelen a helyzete annak, aki függőségéből a kiutat keresi. Hiszen a tudatos józanságmunka során  észre lehet venni a visszaesésre utaló rizikójeleket és be lehet állítani olyan fékeket, melyekkel a relapszus elkerülhető. A felépülő számára a kontroll az első pohár bor, az első slukk előtt kapcsol be, vagyis „csak” az első fogyasztást kell megelőzni ahhoz, hogy a többi is elkerülhető legyen.

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Írjon nekünk a divanycoach@divany.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Sári- Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus, az emPatika munkatársai foglalkoznak. Sákovics Diana pszichológus, a Dívány Ego rovatának szakmai vezetője pedig szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!

 
Blogmustra