“A boldogság olyan, mint egy pillangó: ha üldözzük elszáll. De ha másra figyelünk és mással foglalkozunk, szép csendben a vállunkra telepszik.”
Ezzel a Henry David Thoreau idézettel zárta szeptember 20-án boldogságról szóló előadását dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus a MOMkultban. Ez az esemény volt az első állomása havonta megrendezésre kerülő pszichológiai rendezvénysorozatunknak, melyen a hétköznapi életünket érintő gyakorlatias kérdéseket bontunk ki ismert pszichológusok segítségével. Dr Szondy Máté előadásából kiderült, mi az, amit a pozitív pszichológia a teljes, tartalmasan megélt életről tud. Meg persze az is, amit a boldogságról úgy általában rosszul tudunk. Jöjjön a három legnépszerűbb tévhit.
1. Akkor leszünk boldogok, ha megváltoztatjuk az életkörülményeinket
Hajlamosak vagyunk a boldogságunkat egy jövőbeni eseményhez kötni, azt hinni, hogy boldog leszünk majd gazdagon, az új állásunkban, az új autónkkal, az új párkapcsolatunkban, majd akkor, ha lefogyunk, eljutunk a fehér homokos tengerpartra, vagy épp elköltözünk egy másik országba, ahol jobb arcok az emberek. Pedig a pszichológiai kutatásokból látszik, hogy még azok az életesemények sem befolyásolják tartósan a boldogságunkat, melyeket egyébként fordulópontnak tartunk.
Kiderült például, hogy a házasságkötés ugyan időszakosan növeli az élettel való elégedettségünket, de két év elteltével ez jelentősen visszaesik az esetek egy részében az esküvő előtt tapasztalt boldogságszintre, más esetekben az alá. Persze akadnak olyan emberek is, akik valamennyit meg tudnak tartani a megnövekedett elégedettségükből. Ők azonban a kisebbség.
Hasonlósan, az éves jövedelem megugrása csak bizonyos szintig növeli a boldogságunkat, de onnantól, hogy a pénz már nem a túlélésre kell, nem a létbizonytalanság elkerülésének eszköze, jelentősen nem befolyásolja, mennyire vagyunk boldogok. Hogy miért? Alapvetően azért, mert gyorsan hozzászokunk a megváltozott körülményeinkhez, azok természetessé, alapvetővé válnak, és már semmit nem adnak hozzá az életünkhöz. Ezt a folyamatot jól példázza az a hetvenes évek végén végzett kutatás, amelyben a pszichológusok lottónyerteseket és baleset következtében lebénult lábú, paraplégiás embereket követtek nyomon. Kiderült, hogy három hónappal a pénz megnyerése, és hat hónappal a bénulás után ezek az emberek épp annyira voltak elégedettek az életükkel, mint a változást hozó életeseményt megelőzően. Mindegy tehát, hogy mekkora volt a változás az életükben: tartósan nem befolyásolta boldogságszintjüket.
2. Valaki vagy boldognak születik vagy boldogtalannak
A kutatásokból tudjuk, hogy a boldogságnak van genetikai alapja, az adottságaink elvileg a boldogságérzetünk körülbelül feléért felelősek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a boldogság örökölt dolog lenne, ami vagy jut nekünk vagy sem. Az ugyanis, hogy egy gén hogyan működik, hogyan fejeződik ki rengeteg dologtól függ. Például a korai környezetünktől, attól a közegtől, amiben felnövünk, azoktól az emberi kapcsolatoktól, amiket abban az időszakban megtapasztalunk. Ezekkel a körülményekkel ugyan szintén nem sokat tehetünk, azzal azonban már többet, hogy kamaszként, felnőttként hogyan élünk, mit csinálunk. A tevékenységeink ugyanis befolyásolják a gének működését. Azzal tehát, ha törekszünk a szoros társas kapcsolatok kialakítására, ha rendszeresen mozgunk, meditálunk vagy éppen igyekszünk kapcsolódni a természethez befolyásolhatjuk genetikai adottságainkat. Ráadásul a gének csupán a boldogságérzetünk feléért felelősek. Egy másik 10 százalékot az életünk külső feltételei, a maradék negyvenet pedig az adja hozzá, amit mi megteszünk saját magunkért. Például megfigyeljük az elménk működését, ahogy az előadáson is tettük, csukott szemmel:
3. A boldogság tartós és stabil állapot
A mesék, a romantikus filmek legtöbbször ott érnek véget, ahol a szereplők a legboldogabbak, ami után már csak a további boldogan élés és a valamikori halál következik. Ez pedig azt sugallja, hogy a boldogság egy kézzelfogható dolog, amit el kell érnünk, meg kell szereznünk. Ha pedig ez egyszer sikerül, akkor a boldogság már soha nem fog elhagyni minket, és az életünk hátralévő része csak szivárványból, pillecukorból, unikornisokból és hello kittykből áll majd. Ehhez képest azonban a boldogság korántsem tárgyiasítható, így nem is megszerezhető, megtartható. A boldogság érzelmi állapot, ráadásul egy hullámzó, negatív érzésekkel is átitatott érzelmi állapot. A boldogság tehát nem azt jelenti, hogy minden, amit átélünk, megélünk tökéletes: a boldogság nem a negatív érzések hiánya, hanem a jól-lét azokkal együtt.
Ezeket a tévhiteket tehát jobb, ha elfelejtjük, és igyekszünk inkább olyan tevékenységeket, szemléletmódokat elsajátítani, melyek a kutatások szerint is bizonyítottan járulnak hozzá a hosszú távú boldog léthez. Ilyen például az, ha felismerjük, tudatosítjuk, tudatosan megéljük a pozitív élményeinket, ha figyelünk arra, miért lehetünk hálásak, ha ápoljuk társas kapcsolatainkat, mozgunk, igyekszünk sokat lenni zöld környezetben, gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, és olyan célokat találunk, melyek értelmet adnak az életünknek.
